A Rajkó Zenekar a Vatikánban: „Elérkeztünk a csúcsra”

Számunkra a színpad szentély, most viszont a szentek szentélyébe érkeztünk, a bazilikákban való fellépések semmi máshoz nem hasonlíthatóak – mondta a Vatikáni Rádiónak Gerendási István, a Rajkó zenekar igazgatója. – Ilyenkor a szokásosnál még átszellemültebb a zene és a művészet. Ritkán szoktam ilyet mondani, de ez hibátlan koncert volt – tette hozzá. – Négy hónapon belül kétszer is találkozhattunk XVI. Benedekkel, ami óriási megtiszteltetés a számunkra. Ez az életünk végéig elkísér, hiszen ezekkel a fellépésekkel elérkeztünk a csúcsra.

Természetesen azt végig kell gondolni, hogy egy templomban milyen műsort ad az együttes, hiszen bele kell illeszkednie a légkörbe. Viszont meg akartuk mutatni, hogy cigányzenekarról van szó. Így Bach és Mozart mellett eljátszottuk Farkas Gyula, a zenekar alapítójának Cigányfantáziáját és Reményi Ede Repülj fecském című kompozícióját, amit felállva tapsoltak meg – fejtette ki az igazgató.

Gerendási elmondta: a Rajkó zenekarnak küldetése van. Amikor sokan a cigányokat említik, egy kalap alá vesznek mindenkit, ami fájó pontja a zenekarnak, hiszen a cigányság jó hírét próbálják elvinni az emberekhez nemcsak a művészettel, hanem viselkedésükkel, kiállásukkal, gondolkodásukkal is. Az ő gyerekeik már zeneakadémiát végeznek, diplomát szereznek.

Ha egyszer valaki meghallgatja a Rajkó Zenekart, biztos, hogy elgondolkodik. Mi azt szoktuk mondani, hogy kétféle ember van: jó ember és rossz ember. Ezek a művészek azok közé tartoznak, akikre a többségi társadalom tagjai is büszkén felnézhetnek, és büszkén vallhatják őket is magyaroknak – vélekedett az igazgató.

Gerendás István azt is megemlítette, hogy ugyanakkor a hazai cigányság azon része, akik nem a művészvilághoz tartoznak, mintha nem értékelnék kellőképpen a Rajkó Zenekar munkásságát. De talán csak egyszerűen kiesik a gondolatkörükből. Ez viszont fájó pont a zenészek számára, hiszen összefogásra lenne szükség, és meg kellene becsülni a cigányság kiemelkedő tagjait, legyen az művész, tudós vagy bármilyen más foglalkozású ember.

A magyarországi cigányság kénytelen beilleszkedni, de a hagyományokat nem szabad feladni, hanem őrizni kell – mutatott rá Gerendási. – A többségi társadalom szokásrendszerébe viszont muszáj beilleszkedni, hiszen egy országban élünk, amelynek megvannak a törvényei, állampolgárainak pedig a jogai és kötelességei.

Mint Gerendási mondta, ők is a cigánypasztoráció művelői, hiszen szegény környezetből emelnek ki gyerekeket, akiknek ha a tehetségét nem segítenék kibontakoztatni a Tálentum művészeti iskolában, akkor elvesznének. Ezért nyitottak kihelyezett tagozatokat az ország különböző részein, hogy ott őrizzék meg saját kultúrájukat, ahol élnek.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír