Róma és Kongó ünnepelte a boldoggá avatott Floribert-t, a korrupció elleni küzdelem vértanúját

Afrikai ritmusok töltötték be a Szent Pál-bazilikát: színpompás ruhák, lobogó kendők, a bongó ritmusát kísérő taps és tánc tette még örömtelibbé a liturgiát, igazi afrikai ünneplés zajlott a népek apostolának sírja körül, a Sant’Egidio és a római kongói közösség kórusainak énekével kísérve.

A Sant’Egidio közösség fiatal kongói tagját, Floribert Bwana Chuit, a korrupció elleni küzdelem vértanúját Marcello Semeraro bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa által celebrált szentmisén avatták boldoggá. A kongói és más afrikai hívek mellett a római Trastevere negyedben alakult és immár számtalan országban jelen lévő közösség ünnepelte első boldoggá avatott tagját. Több százan érkeztek Kongóból – köztük az új boldog családtagjai is, két fiútestvére és édesanyja (édesapja két éve elhunyt) – és más afrikai országokból, mint Benin, Burundi, Elefántcsontpart, Malawi, Mozambik, Szenegál és Togo, valamint jelen voltak az európai országok, így a magyar közösség képviselői is.

A bíboros felolvasta XIV. Leó pápa apostoli levelét, amely kimondja, hogy Floribert-t ezentúl boldognak kell nevezni, és minden évben július 8-án, mennyei születésnapján ünnepeljük, mert

a felebaráti szeretetet nemcsak a földi javaknál, hanem saját életénél is értékesebbnek tartva hősien tanúskodott az igazságosság és béke királyságáról, amelyet az Úr Jézus alapított”.

Az ünneplő közösség hatalmas lelkesedése közepette leleplezték az oltár közelében felállított portréját, Stefano Di Stasio olasz festőművész Új nap Goma felett című alkotását.

A szertartáson körbevitték a templomban Floribert kopott, a kínzás nyomait magán viselő zakóját, amely akkor volt rajta, amikor elrabolták.

Bibliáját – amelynek lapjai arról tanúskodnak, hogy tulajdonosa gyakran forgatta – a római Tiberis-szigeten a Szent Bertalan-bazilikában kialakított új vértanúk emlékhelyén őrzik.

Semeraro bíboros emlékeztetett arra, hogy Floribert-t „fenyegetésekkel és a korrupció csábító ajánlatával akarták rávenni, hogy engedje át a vámon a romlott élelmiszert, amely megmérgezte volna a gomai emberek asztalát. Ő, aki Isten Igéjével és az Eucharisztiával táplálkozott, ezt a kérdést tette fel magának: »Ha ezt megteszem, Krisztusban élek? Krisztusért élek?« »Keresztényként – így válaszolt magának – nem fogadhatom el, hogy emberek életét áldozzam fel. Jobb meghalni, mint elfogadni ezt a pénzt.« Döntése végleges volt: abban a drámai pillanatban választania kellett, hogy saját magáért él-e, vagy Krisztusért. És ennek ára van; sőt, nagyon nagy ára.”

Nem fogadta el a kenőpénzt, azért 2007. július 7-én elrabolták, megkínozták és megölték. A hit elleni gyűlöletből elszenvedett vértanúságát 2024 novemberében Ferenc pápa elismerte, megnyitva ezzel az utat a boldoggá avatáshoz. Floribert

a gonosszal szembeni ellenállást választotta, egészen a végsőkig, a vére ontásáig.

Semeraro bíboros emlékeztetett arra, amit Ferenc pápa mondott, amikor 2023. február 2-án a Kongói Demokratikus Köztársaságba tett látogatása során találkozott a fiatalokkal: „Mindössze huszonhat éves volt, megölték Gomában, mert megakadályozta a romlott élelmiszerek átjutását, amelyek károsították volna az emberek egészségét. Hagyhatta volna átmenni, nem jöttek volna rá, és ő pénzt is keresett volna vele. De keresztényként imádkozott, gondolt másokra, és úgy döntött, hogy becsületes lesz, nemet mond a korrupció mocskára. Ezt jelenti a kezed tisztán tartása, míg a pénzzel kereskedő kezeket vér mocskolja be. Ha valaki borítékot nyújt neked, előnyöket és gazdagságot ígér, ne ess csapdába, ne hagyd magad becsapni, ne hagyd, hogy elnyeljen a gonoszság mocsara!”

A Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa hangsúlyozta homíliájában, hogy

Floribert „a remény tanítómestere” sok afrikai fiatal számára, „akiket arra tanít, ne engedjék, hogy legyőzze őket a gonosz, hanem győzzék le a gonoszt a jóval”,

de tanítómester mindenki számára, mert példáján keresztül „sok fiatal szerte a világon felfedezheti a jó erejét és a jótett erejét, ellenállva a csábításnak, hogy a félelem és a pénz uralma alatt éljenek”.

A zsúfolásig megtelt római bazilikában a Kongóból érkezett hívek között ott volt az új, ma már a keresztény élet példájaként előttünk álló boldog családja is, akik a hitre nevelték – emlékeztetett az ünnepség végén Fridolin Ambongo Besungu bíboros, kinshasai érsek. Úgy beszélt Floribert-ről, mint aki jele annak, hogy az ország a tartós békére vágyik, és ösztönzés „a korrupció, a társadalmunk rákfenéje elleni küzdelemre”.

Az első sorban ült a Sant’Egidio közösség elnöke, Marco Impagliazzo, és a közösség alapítója, Andrea Riccardi, aki záróbeszédében azért fohászkodott, hogy az új boldog „tanúságtételével segítsen nekünk, hogy felfedezzük a béke, a jó, a változás és az Istenbe vetett bizalom erejét”.

Semeraro bíboros felidézte a kongói fiatalember egyik mondatát: „Mindenkinek joga van a békéhez a szívében.” Ezek a szavak „most jobban megérintenek minket, mint valaha. Ugyanis azért itt, Rómában ünnepeljük boldoggá avatását, mert sajnos Gomában hiányoznak ehhez a megfelelő feltételek, nincs biztonság, nincs nyugalom.”

Elmondta az új boldogról: „Az összegyűjtött tanúvallomásokból kiderül, hogy nem akarta a háborút, és éppen azért tevékenykedett elkötelezetten, hogy egy családként gyűjtse egybe a gomai fiatalokat. Úgy döntött, osztozik a Sant'Egidio közösség béke iránti elkötelezettségében, amely – ahogy mondta – »minden népet egy asztalhoz ültet«. Arról álmodott, hogy a béke embere lesz, és így hozzájárulhat a béke megteremtéséhez a földjén, amelyet annyira szeretett. Tegyük magunkévá a vágyát, hogy béke legyen Kongóban!”

XIV. Leó pápa vasárnap délben az Úrangyala imádság során szintén emlékezett Floribert Bwana Chuira: „Huszonhat évesen ölték meg, mert keresztényként felemelte szavát az igazságtalanság ellen, védelmezte a kicsinyeket és a szegényeket. Tanúságtétele adjon bátorságot és reményt a Kongói Demokratikus Köztársaság és egész Afrika fiataljainak!”

Forrás: Avvenire; Vatican News

Fotó: Santegidio.org

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír