Salamon király bányáit rejti az izraeli Timna Nemzeti Park?

A Szentírás szerint az első szentély korában, Saul, Dávid és Salamon király idején rendkívüli gazdagságban éltek a zsidó királyok. Vagyonukra magyarázatot adhatnak a Bibliában nem említett, a mai Izrael területén lévő Timnában, illetve a mai Jordániában lévő Kirbet-en-Nahaszban, a Holt-tengeri árok két oldalán található rézbányák. Kutatásai alapján Erez Ben-Joszef régész arra a következtetésre jutott, hogy a timnai rézbányák egy kiterjedt ipari-gazdasági rendszer részét alkották, amelyet az Ószövetségben is szereplő edomiták működtettek.

Az elmúlt hetven évben komoly régészeti vita zajlott arról, hogy Salamon király valóban jelentős királyságot építő történeti személy volt-e, mivel a legutóbbi időkig alig találtak hiteles bizonyítékokat mintegy háromezer évvel ezelőttről. Erez Ben-Joszef felfedezései azonban megerősítik a jelentős korai királyság elméletét, bizonyítva, hogy a korszakban évszázadokon át ipari mértékű fémkitermelés folyt a térségben. A fémek és a belőlük kovácsolt fegyverek és bronzeszközök királysággá fejlesztették a korábbi egyszerű mezőgazdasági településeket. Közel ezer timnai rézbányát vizsgálva olyan szerves anyagokat találtak, amelyek lehetővé tették a szénizotópos kormeghatározást. A rendkívül száraz éghajlaton megmaradt leletek – magok, élelem- és ruhamaradványok – a Bibliában Salamon uralkodásaként megjelölt korból származnak.

Az edomiták megolvasztották a rézércet, és ezzel fizették meg a Salamon területén történő áthaladás vámját. A kereskedelem részeként Salamon helyben nem fellelhető luxusételeket importálhatott királyságába. Ebben a korban a réz volt a legértékesebb ásványi anyag. A termelés volumene alapján ezeket a helyeket csak egy fejlett, hierarchikus társadalom tudta működtetni. A szakértők szerint Salamon a mai Eilattól mintegy 30 kilométerre, északra lévő Timna bányáiból szerzett rezet, amelynek egy részét felhasználta, egy részét pedig aranyra és ezüstre cserélte.

A réz kinyerése érdekében a rézércet tartalmazó zöldes köveket 1200 Celsius-foknál magasabb hőmérsékletre kellett hevíteni, amit két ember által lábbal hajtott kohókban végeztek. A réz – és ötvözete, a bronz – előállítása akkora erőfeszítéseket igényelt, hogy eleinte csak ékszereket és vallási tárgyakat, később fegyvereket is készítettek belőle. A különösen nehéz bányászati munkakörülmények miatt a szakemberek úgy vélik, hogy rabszolgák végezhették a bányászatot és a réz kinyerését a kövekből. Számítások szerint mintegy ötezer tonna rezet nyerhettek ki ezekből a bányákból.

Forrás: MTI

Fotó: Pixabay.com

Magyar Kurír