Szanyi erdő: a roppant katedrális – A Győri Egyházmegye természeti értékei

Harsányi Lajos papköltőnk (1883–1959) aki az egyházmegyéhez tartozó Nagyigmándon született, majd a vármegyeszékhelyen, Győrben halt meg, így ír:

Húsz év előtt tele volt gyöngyvirággal, mélázva bolygott benn a régi csősz.
A messzeségben víg kakukk kiáltott, a fák alatt ficánkolt két kis őz.
Jó volna látni azt a régi erdőt, ki álmaimra sem emlékezem már:
Mit éreznék most a virágos fák közt? Mit látna benn e fáradt, régi szempár?
Ó, nem látnék már – érzem – gyöngyvirágot! A szarvast se, ha koronásan áll is!
Az égbenyúló fákat látnám már csak ó szanyi erdő – roppant katedrális!

A megénekelt szanyi erdő még a folyószabályozások előtti korban nőtt ki abból a hordalékból, amit a Rába folyó a térségben lerakott. 120 méterre emelkedik a tengerszint fölé, és a Rába folyótól mintegy 3 kilométerre van. Az erdő nagysága körülbelül 240 hektár. Ezen belül megkülönböztetjük a Móricz-erdőt és az Egererdőt. A Móricz-erdő összefüggő tölgyes erdőrésze a szanyi erdőnek: kocsányos tölgy (Quercus robur) – mely a térség őshonos faja –, valamint a Rábaközben gyakori csertölgy (Quercus cerris) és különféle cserfajok vannak jelen. A cser a tölgy jellemző kísérőfaja. Mezei (Ulmus minor) és vénic szil, (Ulmus laevis), a gyertyán (Carpinus betulus) szintén jelen vannak. A szanyi erdő madárritkasága a vörös kánya (Milvus milvus).

Búcsújáróhely

Szany a 19. században, sőt még a 20. század elején is a Győri Püspökség erdészeti központjának számított, de már a 14. században bekerült a győri püspökök látókörébe. Ekkor még csak a majorgazdálkodással próbálkoztak, mely próbálkozás az 1740-es években kapott új lendületet. A gazdasági gyarapodást a szanyiak meghálálták a Jóistennek: 1747-ben a Szent Vendelről, 1753-ban pedig a Szent Annáról elnevezett kápolnát építették meg, mely utóbbi napjainkban is jelentős búcsújáró helye az egyházmegyének. Szany egyike azon kevés helységeknek, amelyek háromtornyú templomokkal rendelkeznek. A szanyi templom főhajója 1767-ben készült el. Több győri püspök is szívesen tartózkodott Szanyban, amelyet a már 1783-ban is álló és máig meglévő püspöki palota is bizonyít.

A szanyi erdő királya

Az Egererdő az égerfákról kapta a nevet. Égererdő lenne a neve, de a helyi tájszólás Egererdőnek ejti. Az égerfák a szanyi erdő nedvesebb foltjain nőnek. De nemcsak égerfák élnek itt. Az egyik győri püspök – Fester Antal (1862–1933; püspök 1914–1933) – emlékét őrzi az egykor az Egererdőben állt Antal-fa, melyet a szanyi erdő királyának neveztek. Ez egy hagyásfa, melyet ennek a püspöknek a kedvéért hagytak meg az erdőirtás folyamán. A Sárdos-patak mentén hajtott ki 1838 táján. 1990-ben túlélt egy villámcsapást. Majd megtelepedett rajta a sárga fakín (Loranthus europeus), elszaporodott és legyengítette a fát. 2005-ben hozott utoljára lombot. Ez a fa 167 évig élt, mígnem egy vihar 2013-ban ledöntötte, mert már elkorhadtak a gyökerei is. Felkarikázott faanyagából több iskola is kapott, illetve a helyi Rugli-múzeumban is látható belőle maradvány (Rugli Dezső Tégla-, és Cserépmúzeum; Szany, Damjanich u. 12.). Az Antal-fa árnyékában gyakran pihent meg az egyházmegye védőszentje, Apor Vilmos mártírpüspök (1892–1945, püspök 1941-től), akinek a szanyi erdő kedvelt kirándulóhelye volt.

A 19. században 400 hektáros volt a szanyi erdő, és nagyon komoly erdőgazdálkodás folyt benne. Sőt, emellett még komoly víz- és vadgazdálkodást is folytattak. Például vaddisznós kertet telepítettek bele és holland, svájci meg német vendégvadászok jártak ide. Mi több, az Egererdőbe vezető jegenyenyár- és hársfasorokkal szegélyezett Király út is arról kapta a nevét, hogy az angol királyi dinasztia némely tagjai is megfordultak a szanyi erdőben. A Király utat egykor egy díszes nádtetős kapu ékesítette, de azt ma már csak fényképeken látni, mert a II. világháború után elbontották.

Erdőmesterek

A szanyi erdő kapcsán említést érdemel Reman József püspöki erdőmester, akiben a Rábaköz első vadászati tudósítóját is tisztelhetjük. Bár országosan elismert szakemberről van szó, időben csak úgy tudjuk betájolni, hogy a 19. század végén és a 20. század elején dolgozott a szanyi Móricz-erdőben. Nem ő az egyetlen ismert erdész a Móricz-erdőből. Tóth Jenő (1899–?) szintén a püspökségnek dolgozott, és kiemelkedő alakja volt azoknak a nemesítő csemetekísérleteknek, melyeket főleg a szlavón tölgyeken (Quercus robur subspecies slavonica) végzett. A szanyi keménylombú erdő mai arculatát is meghatározzák azok a tölgyfoltok, melyek hozzá köthetők. A szanyi erdőben található szlavón tölgyek a kocsányos tölgy nemesített alfaját képezik. Nagyon jó fűrész- és furnéranyagot adnak, egyenes és hengeres törzset nevelnek, és mivel későn fakadnak, a fagykár kevésbé tudja károsítani azokat. Ez az ökotípus (helyi környezethez alkalmazkodott genetikai változata az adott fajnak), a Dráva-Száva árteréből származik, de Szanyban is meghonosodott, sőt 1960-ra magtermő állománya is lett. Ugyancsak a csemetekert idejét idézik a szanyi erdő fenyőfoltjai, mert a fenyők is ebből a korból származnak. Tóth Jenő emlékét kopjafa őrzi a szanyi erdőben. Jelenleg a szanyi erdő állami tulajdonban van és a Kisalföldi Erdőgazdaság kezeli.

Hagyományőrzés

Hosszú listát lehetne (a teljesség igénye nélkül is) felsorolni mindarról, amire a szanyiak büszkék lehetnek és amiért érdemes Szany felé járni. A Gyöngyösbokréta nevű népi együttes 1931-ben alakult és csatlakozott ahhoz az országos mozgalomhoz (1931–1944), mely szintén ezt a nevet viselte, s mely a falusi táncokat, viseleteket, dalokat gyűjtötte össze és őrizte meg. A szanyi népviselet is máig megőrzött érték. Szany és a környékbeli Szil, Rábaszentandrás, Sobor nevét népdal örökítette meg. A Győri Egyházmegyének is van saját betyárja Sobri Jóska személyében, aki azért Sobri, mert Soborból származik. Eredetileg Pap József volt a neve. 1810 körül született és 1837. február 17-én lőtte főbe magát, mikor a pandúrok a bakonyi Lókútnál bekerítették. A romantikus képzelet könnyen elképzelheti, ahogy a szanyi erdőben is bujkál. Sobor keleti irányban fekszik Szanytól mindössze 7–9 kilométer messze.

Szöveg: Bors Imre

Fotó: Mi erdőnk; Hazai Vadász; Mészáros József/Magyar Madártani Egyesület

Forrás: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír