Szembenézésre késztető számvetés

Kultúra – 2024. május 19., vasárnap | 17:30

Mózes Huba erdélyi irodalomtörténész írását olvashatják

Dsida Jenő Ama napon című költeményét a kolozsvári Keleti Újság 1929. április 8-ai száma közölte, kötetbe – a költő összegyűjtött, illetve „összes” verseinek és műfordításainak a kötetébe – Szakolczay Lajos 1983-ban, Csiszér Alajos 1997-ben iktatta. A költemény mindkét gyűjteményben csonka, utolsó nyolc sora hiányzik. Csiszér Alajos azonban pótolta a hiányt, ugyanabban a kötetben Csak állunk dideregve címmel a vers szövegét csonkítatlanul is közreadta.

Az Ama napon cím a Babits Mihály Amor sanctusából ismert, latinul Dies irae, dies illa, fordításban Ama nap, a harag napja kezdetű középkori himnuszra utal, amely fordítójának megjegyzése szerint „eredetileg nem egyházi célra készült, de később a Római Misekönyvbe is bejutott”. A címbe emelt „ama nap” − az utolsó ítélet napja (Mt 25,31−46), amelyről Joel próféta a következő szavakkal jövendölt (Jo 2,10−11): „Színe előtt megremeg a föld, / megmozdulnak az egek; / nap és hold elsötétedik, / s a csillagok visszatartják fényüket; // s az Úr hallatja mennydörgését / az ő seregének színe előtt; / mert igen nagy az ő tábora […] / Bizony nagy az Úr napja, és fölötte rettenetes […]”

Dsida Jenő költeményének szövege nemcsak a középkori himnuszra, hanem szükségképpen Joel próféta jövendölésére és más bibliai helyekre is utal: „Nem lesz mennydörgés, / trombitaszó és kürtölő angyal / s nem adják tudtul az órát / intő, lobogó égi jelek / […] sötét / lesz és hideg. / Sötét és hideg.”

A szorongásos, félelmekkel teli közösségi életérzést megfogalmazó költemény befejező sorai a bibliai bűnbeesés-történetet (Ter 3,1−24) idézve kapcsolódnak egy másik Dsida-vers, az Erdélyi Helikonban 1936 májusában megjelent, zilált tördelésű vallomás, a Hálóing nélkül… záró soraihoz: „S mi rémült szégyenletünkben / magunkra kötöznők / a fügefák levelét, / de moccanni sem merünk. / Csak állunk dideregve, / meztelenül / az iszonyú csendben.” – „Nem vagyok már senki tisztelt barátja, kit köszönteni illik / […] és költő sem vagyok, / csak ember, aki minden idegével / lágy takaró s melengető vacok után sír / és csak áll a nagy sötétben / s meztelenül / Isten előtt vacog.”

Az Ama napon és a Hálóing nélkül… párhuzama az idézett sorokban lényegül megalkuvás nélküli szembenézésre késztető számvetéssé.

Fotó: Wikipedia

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. május 12-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria