Szent István hitt, és bízott a hit emberformáló erejében – Szentmise augusztus 20-án Győrben

Szent István király ezeréves történelmünk legnagyobb magyarja és apostola volt. Tisztelte az embert, az evangéliumi egyenlőség szellemében nézett mindenkire: egyaránt becsülte a gazdagot és a szegényt – hívta fel az egybegyűltek figyelmét elmélkedésében Veres András püspök. – Az Intelmek bizonyítják, hogy Szent István mennyire az evangéliumi szellemben élt és tekintett minden emberre. Egyformán tisztelte a férfit és a nőt, és szívesen fogadta a távolból érkezett, jó szándékú idegent; gondja volt a szegényekre.

Ha egy királyt jellemeznek mindezek az erények, akkor az az egész nép életére hatással van. Ezekre az erényekre minden keresztény, Krisztus-követő embernek oda kell figyelnie, és életét ezek szerint kell alakítania, hogy maradandót építhessen.

István király maradandót épített, mert közösségben gondolkodott. Uralkodását nem uralomnak, hanem szolgálatnak tekintette.

A magyar jövőt a gyűlölködő szolganéptől és a fennhéjázó főemberektől féltette. Így van ez napjainkban is: a gyűlölködés, a széthúzás, a megosztottság, a fennhéjázó életforma nem keresztény életvitelre vall.

Szent István legfőbb gondja a béke megteremtése és megőrzése volt, nem csak országon belül. Fontos volt számára a szomszédos népekkel való békés együttélés is.

Összefogást keresett mind országon belül, mind a szomszédos nemzetekkel, mert vallotta, hogy az azonos erkölcsi alapokon lévő emberek tudnak maradandót alkotni.

Szent István azért tudott maradandót alkotni, mert a hitre épített. Az evangéliumra építette saját, családja és nemzete életét. Hitt és rendíthetetlenül bízott a hit emberformáló erejében. Isten országát akarta építeni földi célkitűzéseivel is. „A horizontális haza omlékony, változékony. A vertikális haza tömör, ércnél maradandóbb” – idézte a főpásztor Márai Sándor naplójegyzetét.

Szent István király tudatában volt annak, hogy ezt a földi hazát, amely omlékony, változékony, csak akkor tudja maradandó módon építeni, ha az Istennel való kapcsolatot, a „vertikális haza” építését szolgálja a földi ország építése által.

Élő hitet akart, nem csak formálisat – ezért hívott szerzeteseket országunkba, hogy segítsék a népet őszintén, meggyőződésből vallásossá válni. Szent István a hitet meggyőződéssel vallotta, nem csupán azért, hogy megszilárdítsa királyi hatalmát. Hiszen saját életét is erre építette.

Hogyan tudunk maradandót építeni, ha hiányzik belőlünk a vertikális haza iránti vágy? Ma is szükségünk van István szellemére, István szándékaira, aki úgy igyekezett földi hazát építeni az evangéliumi értékrend alapján, hogy tudta, csak akkor fog ez sikerülni, ha a vertikális hazának építkezik. Szükség van arra, hogy lelki megújulás menjen végbe nemzetünkben – hangsúlyozta a győri főpásztor. – Szükségünk lenne arra, hogy a keresztény értékrend ne csak szólam, hanem gyakorlati cselekedet legyen. Nincs, nem lehet megújulás, erkölcsi megújulás hitbéli alapok nélkül. Hiszen az erkölcs a hitből táplálkozik.

Veres András püspök Csanád Béla Hol vagy, István király? című versével zárta ünnepi szentbeszédét.

Fotó: Ábrahám Kitti

Forrás: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír