A Szeplőtelen Fogantatás

A Szeplőtelen Fogantatás a Boldogságos Szűz Mária neve az áteredő bűntől mentes fogantatása alapján. Az ünnep nem Mária szűzi anyaságáról emlékezik meg; az elnevezés arra utal, hogy Mária már Anna méhében való fogantatásától ment volt az egész emberiséget terhelő eredendő bűntől. Az ünnep értelme felől időpontja is eligazít: december 8-ától szeptember 8-áig, Mária születésnapjáig (Kisasszony napja) kilenc hónap telik el.

Dél-Itáliában a IX. századtól kezdődött ünneplése, innen került át Britanniába, majd a XII. században a kontinensre; s a XIII–XIV. században Európa-szerte elterjedt. IV. Sixtus pápa 1477-ben vette föl a római naptárba, december 8-ára. XII. Ince pápa 1693-ban a világegyház számára előírta, XI. Kelemen pedig 1708-ban parancsolt ünneppé tette.

A magyar egyház az egész középkorban nagy tisztelettel ünnepelte meg a napot, Hunyadi Mátyás alatt Bécsre is kiterjesztették. Hazai miseváltozatait is megtaláljuk a középkor végén; himnusza is ismeretes. Bonfini följegyezte azt a hagyományt, hogy 1495. december 8-án Buda népe a föllegek között megjelenni látta Máriát – szerepel Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában. A Tihanyi kódexben az ünnep neve Asszonyunk Máriának foganata; zalai, főleg göcseji nevén Földtiltó Boldogasszony, illetve Eketiltó Boldogasszony.

A szeplőtelen fogantatás ünnepére és titkára emlékeztet a tizenkét csillagú olvasó, melyet a hagyomány szerint Kalazanci Szent József alkotott, s tanítványaival naponként elimádkozta.

Első ikonográfiai ábrázolásainak a XIV–XV. században különböző Szent Anna-motívumok tekinthetők: Anna és Joachim találkozása az Arany-kapunál; Jessze gyökere-kép Annára és Joachimra való sűrítése; néha az áldott állapotban lévő Anna. A Szelőtelen Fogantatás jelképének számítanak a késő középkorban gyakori Mária-szimbólumok, melyeket a föld fölött összekulcsolt kezekkel lebegő Mária köré emblémaszerűen helyeztek el. A XVII. században a Napbaöltözött Asszony képéből alakult ki a barokk és rokokó legfontosabb Szeplőtelen Fogantatás-képe. Sajátos ábrázolása a kígyótól övezett és birtokolt földgömbön álló Mária; a karján ülő kis Jézus keresztet, esetleg húsvéti zászlót tart a kezében, amellyel a kígyót leszúrja.

A Szeplőtelen Fogantatás tisztelete IX. Pius pápa intézkedése nyomán vált dogmatikus hittétellé 1854-ben: Mária az idők kezdetén kiválasztatott arra, hogy Krisztus megtestesülésének edénye legyen, s éppen ezért szeplőtelennek kellett lennie, az eredendő bűntől szabadnak, amit a tan terjesztői úgy racionalizáltak, hogy Mária nem érzéki vágyban fogant.

A Szeplőtelen Fogantatás képzetkörével függ össze a Jesse fája, vagyis Jézus ószövetségi családfája is. Izaiás próféta jövendölése Isten országának, a szeretet világának látomása: „És vessző sarjad Jesse törzsökéből és virág növekedik az ő gyökeréből. És megnyugszik rajta az Úr lelke, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erősség lelke, a tudomány és ájtatatosság lelke, és az Úr félelmének lelke betölti őt... Aznapon Jesse gyökere a népeknek jelül fog állani. Neki könyörögnek a nemzetek és az ő sírja dicsőséges leszen.”

Magyar Kurír

(gj)