Szerelem – Haneke-adaptáció az Örkény Színházban

A Szerelem című darab mindkét állításra rácáfol. A remekül dramatizált, pompás színészekkel és rendezéssel megvalósított előadás követi a film cselekményét, de bátran eltér annak megformálásától, és a maga útjain jár. Éppen ennek köszönhető, hogy az alapjául szolgáló narratívát megőrző, de saját jogán érvényesülő darab az évad fontosabb produkciói között szerepel. Az idén márciusban bemutatott előadást azóta is telt házzal játsszák.

A filmtől elválni igyekvő színházi átdolgozás Keszthelyi Kinga fordítása nyomán Törley-Havas Sára dramaturg és Ördög Tamás rendező munkájából született. A Haneke-film történetét színpadi környezetbe átültető darab sokat megőriz az eredeti alkotásból: a cselekmény, illetve annak szereplői mellett az elmesélés módja is hasonló. Az így létrejövő realista színház egy idős házaspár történetét mutatja be. Már a film is bátor gesztussal lépte meg, hogy az élet végi együttélést, illetve az egyre romló állapotú feleségét gondozó férj megpróbáltatásait választotta témájának. A színház esetében ez még nagyobb vállalás. Ám e két ember személyes megpróbáltatásainak színházi nyilvánosság elé tárása olyan lehetőséget adott a darab készítőinek, amellyel jól tudtak bánni.

A nyilvánosság kérdése központi kérdés e darab vizsgálatakor. A realista ábrázolásmód hamar megfogja a nézőt, a bevonódás szinte azonnali. A darab ezt úgy töri meg, hogy a jelenetek közötti váltást is megmutatja. A jelenetek közötti részeket a dramaturgia önmagában is jól körülhatárolja, de a színpadi fények változása is kifejező: a cselekményhez kapcsolódó jelenetek hidegfehér fényben, az ezek közötti ,,átállások” tompább, meleg fényű megvilágításban láthatók. Az, hogy a rendező ezeket is beépíti darabjába – mi több, strukturáló szerepet ad nekik – a teljes transzparencia felé mutat: nem pusztán a személyes sorsok alakulása lesz nyilvános, hanem az azt megmutató előadás szerkezete is átláthatóvá válik.

A látszólag egyszerű, mind a színházgyakorlati megoldások, mind a díszlet szempontjából kevés eszközt használó koncepció ellenére igen összetett darab a Szerelem. Komplexitását igazolja, hogy rettentően sok előképet mutat. Ott van Jerzy Grotowski szegény színháza, amely a nagy volumenű díszletek és történetmesélés helyett a kisebb eszköztár hatékony alkalmazását helyezte a középpontba. De meg kell említeni Antonin Artaud kegyetlen színházát is, amely az emberi érzések kendőzetlen, nyers bemutatását helyezi a középpontba, azzal a céllal, hogy a színház ne csak szellemi, hanem érzelmi benyomást is tehessen. Ördög Tamás rendezése ezek mellett a saját lábán áll, nem kopírozza e rendezési stratégiákat, hanem önálló keretrendszerben alkot.

A „stáb” több mint alkalmas erre. Pogány Judit alakítását sokan, sokféleképpen méltatták, nem véletlenül. Színpadi jelenléte nem pusztán hiteles, hanem megrázó élményt nyújt. A mindinkább romló állapotú, ezzel pedig egyre kiszolgáltatottabbá váló idős nő agonizálása minden sallangtól mentes. Férjét Gálffi László alakítja. Mozdulataiban az odafordulás és a féltés állandóan jelen van, kettejük játékában magától értetődő természetességgel nyilvánul meg az őszinte öröm éppen úgy, mint a ragaszkodás, a szeretet. Bár az eseménysor e két szereplőt kíséri, a történetükbe csatlakozó alakok, mint a feleséget gondozó ápoló és ápolónő (Brezovszky Dániel és Kiss Nikolett) szintén fontosak, jelenlétükkel sokat adnak hozzá az előadáshoz.

Jelmezük is beszédes. A figurák, akik a külső világból érkeznek – amely a beteg feleségtől és az őt otthon gondozó férjétől is elzárt –, meghökkentő vagy extravagáns külsővel lépnek színre. Több szereplő, mint a házaspár lánya (Kiss-Végh Emőke) és annak férje (Vajda Milán), szemkötőt, illetve napszemüveget viselnek, így válnak lényegében vakká az idősek sorsára. Az idős nő gondozását egyre nehezebben ellátó férj egyedül marad. Az élet végi ellátás nehézségei, illetve az életét is eldobni akaró feleség helyzete rejtett marad, sorsa kívülről alig látható, és még kevésbé megérthető. A néhol groteszkbe forduló elemek – mint a már testileg és szellemileg is leromlott feleséget túlbuzgón tornáztató ápolónő megnyilvánulásai – alkalmi fellélegzést adnak, nevetni is hagyják a nézőt. A következő jelenet pedig ettől még nagyobb súlyt kap.

Kiemelendő, hogy az Örkény István Színház nem először állított nagyszínpadra olyan darabot, amely a halál társadalmi megítélését, a választás lehetőségének morális kérdéseit járja körül. A 2023-ban bemutatott Isten című előadásban, amelyet Ferdinand von Schirach tandrámájából Mácsai Pál rendezett, szintén előkerült az életről való rendelkezés témája. Ebben az előadásban egy idős ember sorsáról folyik polémia, aki saját önkéntes haláláért küzd. A darabban különféle szereplők vitatják a kérdést – pap, ügyvéd, aktivista, jogász, orvos és pszichológus –, majd a szünetben a közönség is véleményt nyilváníthat e tárgyban, és a nézők szavazásának eredményét a második felvonásban ki is hirdetik. Kivételes együttállás, hogy e szintén jól sikerült darabban a főszerepet a 2023/2024-es évadban éppen Pogány Judit vehette át egy időre Gálffitól. Úgy tűnik, az Örkény Színháznak jól állnak az új utakat járó, vitatott kérdéseket vizsgáló darabok. Az alternatív és független színházak gyakrabban tematizálják ezeket, ezért is öröm ilyen produkciókat látni egy kőszínház repertoárjában.

Szerző: Szabó Benedek

Fotó: Örkény István Színház

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. május 4-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.