Színdarab született Szent Fausztina nővér életéről

Leonardo Defilippis, a Saint Luke Productions alapítója a nővér népszerűségének hatására írta meg Fausztina: Az isteni irgalmasság követe című színművét. „Bámulatos, milyen népszerű Fausztina nővér. Szinte elrejtett életet élt, de az Isteni Irgalmasság tisztelete elterjedt az egész világon, még a fiatalok körében is” – mondta Leonardo Defilippis.

Az egyszemélyes, kétórás előadás Faustyna Kowalska történetét meséli el. Fausztina fiatalon csatlakozott az Irgalmasság Anyja Nővéreinek Kongregációjához. Látomásai voltak, és üzeneteket kapott Jézustól, melyeket feljegyzett naplójába. Krisztus arra kérte őt, mondja el az egész világnak irgalmassága üzenetét, ami felkészíti az emberiséget az utolsó napokra.

Amikor Fausztina 33 éves korában elhunyt, már több száz oldalt teleírt Jézus üzeneteivel, melyek magyarul Napló (Az isteni irgalmasság üzenete) címmel láttak napvilágot. II. János Pál avatta őt szentté 2000-ben, és ő jelölt ki külön ünnepnapot az isteni irgalmasságnak, és segített terjeszteni az isteni irgalmasság kegykép és rózsafüzér tiszteletét.

Maria Vargoval a főszerepben, a darab elmeséli az örömöket és küzdelmeket, melyeket a szent átélt; ezt kiegészíti egy másik szál: egy mai történet gyógyulásról és megbocsátásról egy fiatal nő életében, aki megismeri az isteni irgalmasság üzenetét.

„Szeretem, amit Jézus mondott az isteni irgalmasság rózsafüzéréről: hogy még a leginkább megátalkodott bűnös is kegyelmet kap, ha egyszer végigimádkozza” – emelte ki Maria Vargo, a színdarab főszereplője.

Nagy hatást ér el a történet azzal is, hogy szembesíti a nézőt vele: egy napon az ő élete is véget ér, és Jézussal találkozik – mondta Defilippis. – „Kultúránkban a legnagyobb tabu a halál. Senki nem akar a halállal foglalkozni, pedig ez a végső realitás. Fausztina nővér segít nekünk szembenézni az elmúlással, és szerintem ettől olyan érdekes ez a darab.”

„A mű, emellett, főképp abban segít a nézőknek, hogy szembesíti őket életük azon pontjaival, ahol szükségük van a megbocsátásra és gyógyulásra – hangsúlyozta a szerző-rendező. – Az előadás után gyakran megugrik a gyónások száma, és csodálatos érzés arra gondolni, hogy ez a darabunk hatása.”

Vargo az egyetem elvégzése után néhány évvel kezdett mélyebben hinni, ekkor csatlakozott egy keresztény színtársulathoz. A főszerepet játszó színésznő elmondta: szokták az isteni irgalmasság rózsafüzérét imádkozni a családban, és azt is tudta, mikor van az isteni irgalmasság ünnepe, de csak akkor kezdte igazán megismerni Szent Fausztina személyét, amikor a szereplőválogatásra készült.

Amikor végül megkapta a szerepet, Defilippis elküldte őt egy hétre abba a rendbe, amelynek Fausztina is tagja volt, a nővérek dorchesteri (Massachusetts) házába: „Emlékszem rá, hogy azt gondoltam: semmit nem tudok erről az egészről, mihez fogok ott kezdeni? Az egy hét elteltével meg sírtam, amiért el kell jönnnöm tőlük.”

Leonardo Defilippis, bár filmeket is rendez, a színdarabokat részesíti előnyben, mert sokkal intenzívebben hatnak a közönségre: „A film soha nem tud így hatni, mintha ott lennél valóban az adott pillanatban, nagyon megérinti a nézőt... Mintha valóban a szentet magát látnád. (...) Ez kicsit olyan, mintha azt kérdeznék tőled: filmen szeretnéd látni Jézust, vagy élőben?”

A darabban a főhős kapcsolatot teremt a vetítővásznon megjelenő többi szereplővel, de végig egyedül van a színpadon. Amint a rendező kifejtette: az egy-két szereplős, kevés díszletet igénylő darabok könnyebben eljutnak az emberekhez, kisebb helyeken, például plébániákon, nyugdíjas otthonokban is elő lehet adni őket. Mint a Fausztina nővért játszó színésznő megfogalmazta: azt reméli, úgy mennek el a nézők az előadásról, hogy tudják, „annyira szeretik őket, és annyira különlegesek, hogy Jézus mindent megtesz értük, és soha nem késő a megbocsátást kérni, bármit is tettél.”

Magyar Kurír
(vn)