Szűz Mária és Szent István király oltalmába ajánlották a Szent István Társulatot

Az ünnepen Kovács Zoltán, a Szent István Társulat (SZIT) alelnöke, a Szent István-bazilika plébános-helyettese köszöntötte a megjelenteket, köztük a SZIT elnökségét – Molnár Antal elnököt, Sarbak Gábor díszelnököt és Farkas Olivér igazgatót –, majd a SZIT történetéről beszélt.

Mint mondta, „a Szent István Társulat – akkor még Jó és Olcsó Könyvkiadó Társulat néven – az 1848. május 1-jei keltezéssel közreadott alapokmánya szerint a tagok a társulat égi pártfogójául – „régi katolikus jó szokások nyomán” – a Boldogságos Szűz Máriát választották, „kinek anyai pártfogásába első apostoli szent királyunk a magyar hazát és népet fölajánlotta.” A tagok közös ünnepnapja ezért augusztus 15-e, Nagyboldogasszony ünnepe. Kívánatos, hogy tagok e napon „Magyarország pártfogóját különös ájtatossággal tiszteljék.”

Az 1852. augusztus 22-i közgyűlésen Scitovszky János hercegprímás, a Társulat fővédője, nagyfontosságú bejelentést tett az ülés elején: a társulat neve ezután Szent István Társulat lesz. Ez a döntése kiemelkedő jelentőségű a magyar egyház- és művelődéstörténetben” – folytatta Kovács Zoltán, majd aláhúzta: „Ezzel a névválasztással a társulat magyarságát, múltunkban gyökerezését akarták hangsúlyozni, ugyanakkor minden magyarországi társadalmi réteg művelődésének jelen és jövőbeli munkálása szándékát fejezték ki.

Scitovszky prímás szavai jegyzőkönyvbe vétettek: »Elhatároztuk, hogy a társulat, Szent István címével ékesíti fel magát, megmaradván Nagyasszonyunk pártfogása alatt, kinek oltalmába a szent király országát és népét felajánlotta.«”

Az 1922. évi közgyűlésen aztán a tagok újra fogalmazták az alapszabályban szereplő alapvető célkitűzést: „Magyarország Nagyasszonyának, a boldogságos Szűz Máriának és első apostoli szent királyának oltalma alatt szükséges, hogy a Szent István Társulat a katolikus szellemű irodalmat művelje és terjessze”.

A SZIT alelnöke leszögezte: „Az elhangzottakból egyértelmű szándék olvasható ki: a társulat működéséhez járuljon hozzá az a természetfölötti segítség is, melyet nagyasszonyunk és első szent királyunk pártfogása által tapasztalhatunk meg.

A Szent István Társulat 178 éves fennállása óta azonban az első, igazán ünnepélyes felajánlási aktus ma történik meg – mondta Kovács Zoltán. – Úgy gondolom, az ehhez legméltóbb helyen: a Szent Istvánról elnevezett társszékesegyházban, a szintén az ő nevét viselő espereskerület szívében, első szent királyunk kézereklyéjének árnyékában, mely fölött az országfelajánlás eseményét megjelenítő Benczúr-festmény magasodik.”

Az alelnök azt is elmondta, hogy „államalapító királyunk impozáns szobra a talapzatának hátulján rejtőző felirattal fontos emléket is őriz: az oltár fölött magasodó alkotást ugyanis a Szent István Társulat állíttatta 1905-ben »Égi Patrónusának«”.

A mai felajánlásnak nem csupán a helyszíne, hanem az időpontja is jelentőségteljes, hiszen a Szent Jobb „feltalálásának” ünnepéhez kapcsolódva tesszik ezt, „hálás ragaszkodással első apostoli királyunkhoz, akinek jobbja szintén »felajánló kéz«, mellyel halálára készülve bennünket égi édesanyánk kezeibe helyezett”.

A továbbiakban kifejtette: „A Szent István Társulatban jóval előttünk munkálkodók nemes szándékának egyfajta beteljesítését is láthatjuk a mai felajánlásban. Értük is ajánljuk a mai szentmisét! Ünnepi eseményünk lehetővé tételéért pedig köszönet illesse a Szent István Társulat mai fővédőjét, Erdő Péter bíboros, prímás érsek urat is! E szentmisében érte is imádkozunk.”

Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök, a szentmise főcelebránsa homíliájában arról beszélt, hogy amikor államalapító királyunkra emlékezünk, egy szent emberre tekintünk, aki az égi és földi valóságokat – a Szentlélek kegyelméből – csodálatos módon tudta önmagában ötvözni, azután pedig megosztani a néppel, amelynek a vezetését a Gondviselés rá bízta.

Az elhangzott evangéliumra (Lk 12,32–34) utalva – amely az „Ahol a kincsetek, ott a szívetek is” jézusi mondást is magába foglalja – a szónok kifejtette:

Isten arra hívja fel a figyelmünket, hogy legyünk nyitott szívűek azon embertársaink felé, akik valamiben ínséget szenvednek. Konkrét tettekre hív, hogy a rászorulók a felebaráti szeretetben megtapasztalhassák a közösséget, azt, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk.

Amikor Szent Pál az efezusiakhoz írt levelében „új emberről” beszél, arra mutat rá, hogy aki nem ismeri az Istent, önzővé válik, a saját jólétével és céljaival van elfoglalva; róluk pedig azt mondja, hogy elidegenedtek Istentől, tudatlanok, és hozzáteszi, mindez a szív megátalkodottságának a következménye. Ez utóbbi  az egymás iránti érzéketlenséget jelenti – magyarázta a szónok.

Szent István nagyságához hozzátartozik az is, hogy képes volt megnyitni a szívét, uralkodóként nem vált elbizakodottá, alázatos maradt – folytatta Mohos Gábor. A népben meglátta a lelki ínséget, ezért meg akarta osztani mindenkivel a nagy kincset, a gazdagságot, a kereszténységet, amit nemcsak intellektuálisan értett meg, hanem meg is élte.

Egy egész népet indított el a kereszténység útján.

A Szent Jobb kifejezi ezt a gondoskodást a nép iránt, de azt a gesztust is, hogy amikor a király látja a tornyosuló veszélyeket, akkor biztos segítséget keres, amelyet a Boldogságos Szűz Máriában talál meg,mint király, elsőként a történelemben. Országfelajánlása lelki megerősítést jelent minden korok számára.

Mohos Gábor arról is szólt, hogy Krisztus teste itt a földön és az örökkévalóságban is kibontakozik, s e kettő közt a mély kapcsolat adja a földön élők számára azt a hátteret, amelyre valóban építhetünk jövőt. „Azt mondja Jézus, hogy a mennyben gyűjtsünk kincseket, ne itt a földön, s ezt azáltal tehetjük, hogy a földi javainkat megosztjuk egymással.”

„Kérjük Szent Istvánt, hogy azt az örökséget, amelyet ránk hagyott, helyesen értsük, ismerjük meg, és ennek megfelelően adjuk tovább. Így biztonságot ad a történelem viharaiban, ahogyan a Szent István-bazilika is kifejezi a nép tiszteletét, a hagyományt, amely identitásunk része, s amelyet hordoznunk kell, s akkor tudhatjuk, hogy

küzdelmeinkben mindig ott áll mellettünk Szent István és a Boldogságos Szűz, és természetesen ott van velünk a mi Gondviselő atyánk, aki minden hajszálunkat számon tatja és egyengeti életünket

–zárta beszédét a Szent Jobb őre.

Az ünnepi szentmise után a jelenlévők a záróének alatt a Szent Jobb ereklyéhez vonultak, majd Mohos Gábor püspök így imádkozott:

„Istenünk, te a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására népünket számtalan jótéteménnyel halmoztad el. Szent István, első királyunk rendeléséből Nagyasszonyunknak és pártfogónknak tiszteljük őt a földön. Add jóságosan, hogy egykor vele együtt örökké örvendezzünk a mennyben! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.”

A következőkben a püspökkel együtt a SZIT elnöksége és tagjai együtt imádkozták: „Emlékezzél meg, Istennek dicsőséges szent Anyja, magyarok Nagyasszonya, szentséges szűz Mária, emlékezzél meg örökségedről, melyet első királyunk és apostolunk, Szent István neked felajánlott, végrendeletében neked adott. Tekints kegyes arccal országodra, és dicső érdemeid által légy közbenjárónk és szószólónk szent Fiadnál.

Hozzád kiáltottak atyáink, és minden ínségükből kiszabadultak, mert szemed folyvást vigyázott örökségedre. Azért ebben a reménységben oltalmad alá futunk mi, kik gyermekeidnek nevezzük magunkat, s alázatosan kitárjuk előtted könyörgésünket:

Oltalmazd és védjed hatalmas pártfogásoddal minden lelki és testi gonosz ellen Hazánkat. Nyerjen esedezésed által Anyaszentegyházunk nálunk és minden földön felmagasztalást, főpapjaink és az egész papságunk isteni segítséget. Nekünk pedig tanulékony, engedelmes szívet, mely bővelkedjék a hit cselekedeteiben és gyümölcseiben.

Könyörgünk, Asszonyunk, országunk vezetőiért, hogy a Szentlélektől megvilágosítva védjék meg az igazat, büntessék a gonoszt, az árváknak, özvegyeknek, ártatlanoknak igaz lelkiismerettel igazságot szolgáltassanak, s a közjó előremozdításán őszintén fáradozzanak.

Könyörgünk egész népünkért: tartsd össze örökségednek polgárait, kiket védelmed alá vettél. Esdj a fiataloknak tisztaságot, a házasfeleknek jámborságot, a bűnbánóknak bocsánatot, az igazaknak állhatatosságot, az özvegyeknek és árváknak gyámolítást, a szegényeknek pártfogást, a szomorúaknak vigasztalást, a megholtaknak örök nyugodalmat.

Ne vesd meg esdeklő gyermekeidet, s bár annyiszor elhagytunk téged, óvj meg minket, hiszen te nem szűntél meg anyánk lenni.

Légy szószólónk szent Fiadnál, hogy akarata szerint intézzük életünket, s hogy közbenjárása által megsegítve, a jelen élet után az örökkétartó boldogságba jussunk. Ámen.”

Az átvezető ének után ismét közös ima következett, amelyet a jelenlévők Szent István királyhoz intéztek: „Nemzetünk apostola és hatalmas pártfogója, szeretett királyunk, Szent István király! Te őseinket a hit világosságára hoztad, megtért népednek templomokat és iskolákat emeltél, szegényeit, árváit és özvegyeit szerető atyaként tápláltad és így műveltté, boldoggá iparkodtál tenni nemzetedet.

A te tömérdek fáradozásod, kiállott küzdelmeid és mindezekkel szerzett nagy érdemeid miatt gyermeki és most is alattvalói bizalommal fordulunk hozzád, ó, apostoli szent Királyunk.

Kérünk, ne vond meg hathatós pártfogásodat a te magyar népedtől, melyet annyi munkával megtérítettél. Kérj számára buzgó apostolokat, eszközöld ki a hit egységét, az erkölcsös életet, hogy üdvösséges törvényeid és az igaz atyai szívedből fakadt intelmeid szerint, a szeretetben egyesülve az egy igaz hitben állhatatosan megmaradjunk, szent életed nyomdokait kövessük és így egykor veled együtt az örök boldogságban Urunkat, Istenünket vég nélkül áldjuk és dicsérjük. Ámen.”

Ezután mondta el Mohos Gábor püspök a felajánló imát: „Boldogságos Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya és Szent István király! Alázattal és nagy bizalommal oltalmatokba ajánljuk a Szent István Társulatot. Legyetek Istennél a mi hathatós közbenjáróink minden kérésünkben és hálaadásunkban.

Esdjétek ki számunkra a Szentlélek adományait: a bölcsességet, a békességre való törekvést, az elköteleződés és hűség lelkületét, valamint az egység ajándékát, melyek által itt a földön Istennek tetsző módon embertársaink javára munkálkodhassunk, és egykor az örök üdvösségre juthassunk! Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.”

A fohász után a püspök áldást adott, majd a Boldogasszony Anyánk… kezdetű énekkel zárult a SZIT felajánlási ünnepe.

Fotó: Lambert Attila

Körössy László/Magyar Kurír

Magyar Kurír