Tavaszi muzsika – A Kerekes Band és Szabó Attila új lemezéről

Ha egy zenekar vezető egyénisége szólólemezt készít, az alapesetben két dolgot jelenthet: hogy akadnak feszültségek a bandában, vagy épp ellenkezőleg, annyira jó az összhang, hogy ez is belefér. A Csík zenekar esetében szinte biztos, hogy az utóbbiról lehet szó, hiszen a csapat hegedűs-gitáros-énekese (s nem mellékesen a most már rendszeresnek mondható popfeldolgozások motorja) a korábbi években már megjelentetett két hasonló anyagot. Aki hallotta a Második műszakot (2014) és a Lélekbiztosítót (2018), az tudja, mire számíthat az idén február végén megjelent Angyaltánc című albumtól. Ízléses, finoman nosztalgiázó, mégis kortárs gitárzene zendül fel az összesen alig több mint félórányi játékidőben, a szövegek pedig a zenészlét hétköznapjait járják körbe, nem kevés öniróniával. Szó kerül itt végleg megromlott párkapcsolatról (Közbeszólt az ég, Senki más), napjaink közállapotairól (Állok a parton), egy koncertturné verklijéről (Ugyanaz), felhangzik egy szelíd ars poetica (A gitáros) és egy szám erejéig (Éljük át) még a hegedű is előkerül. Szabó Attila nem is akarja rejtegetni, hogy a rockot jórészt az Atlanti-óceánon túlról szemléli: felsorakozik itt füstös jazz, swing, rockabilly (talán ez a leghangsúlyosabb), bús tangó és vérbő latin rézfúvóskar egyaránt. Figyelemre méltó, hogy az albumkezdő dalt nemrég maga az anyazenekar is feldolgozta sajátos balkáni folk stílusban – hátha közeleg az új Csík-lemez…

Egészen más megközelítést választott – saját magához képest is – a Kerekes Band, amely a korai folkgyökerek után egy teljes karriert épített arra, hogy torzított népi furulyával, kobozzal az elektronikus táncpartik világába is bevezesse a magyar népzenét. Az izgalmas kísérlet új, sajátos alműfajt szült, ám az egyre ritkuló albumok jelezték, valószínűleg új utakat keres a zenekar. Legfőbb bizonyítéka ennek az a három dalt tartalmazó EP, amelyet a Dalinda énekegyüttessel közösen készített a csapat. A hírek szerint az egy teljes nagylemezt előlegző Békés Expressz legfőbb újdonsága, hogy csaknem két évtized után ének szólal meg rajta, mégpedig a mondanivalót meghatározó dalszövegekkel. A két alakulat közösen írt verssorai szerencsére nem próbálnak „magyarnépdalos” fordulatokkal élni, inkább általános életérzéseket fogalmaznak meg, s maga a zene is úgy mutat új irányokba, hogy közben organikusan következik a zenekar eddigi életművéből. A legfrissítőbb fejlemény talán az akusztikus hangzásvilág visszatérése: annyi elektronika után jólesik hallani egy akusztikus gitár, egy népi furulya vagy egy dob autentikus hangját. A Kerekes Band természetesen nem feledi repetitív zenei hagyományait, itt azonban sok apró zenei motívumból összeálló, változatos, mégis kerek szerzeményeket kapunk. Ha tetszik: igazi dalokat.

Túlontúl cinikus jelenkorunkban nem is vágyhatunk jobban másra, mint néhány valóban őszinte szóra. Szabó Attila és a Kerekes Band legújabb anyaga ezt az apró fényt gyújtja meg álhírektől zajos, fáradt elménkben. S ami még fontosabb: mint előttük annyi generáció, ők is visszatérnek a dalhoz. A frissítő, átlelkesítő énekmondáshoz.

Szabó Attila: Angyaltánc, Csend Meg A Zaj Kft., 32 perc, 2026.
Kerekes Band & Dalinda: Békés Expressz, Fonó Budai Zeneház, 15 perc, 2026.

Szerző: Paksa Balázs

Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2026. április 5–12-i ünnepi számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.