Te kiért törnéd meg a kenyeredet? – Országos ultreyát tartott a Cursillo a NEK keretében

„Veszem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét” mottóval, hosszú felkészülési idő után újra együtt vehettek részt a Cursillo mozgalom tagjai az országos rendezvényen, az ultreyán. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz tartozó eseményt a Szent István-bazilikában ünnepelték meg. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye cursillós papjait Linzenbold József és Juhász Imre képviselték.

Várdainé Kollár Judit, a Magyarországi Cursillo Nemzeti Titkárság világi elnöke és kollégái fogadták a vendégeket. A Cursillo vezetőit és a jelenlévőket Szűcs Imre atya, a mozgalom operatív lelki vezetője köszöntötte.

A meghívásnak eleget tett a világszervezet elnöke, Juan Adolfo Manuel Curtis is, aki megköszönte a püspökök és a papok munkáját, mert ők adják a támogatást a közösségek számára. Kiemelte, hogy nagyra tartja és köszöni, hogy a magyarországi mozgalom hozzájárult a világ evangelizációjához. Jelen volt Faustino Armendáriz Jiménez érsek is, a Cursillo Mozgalom Világi Titkárságának lelki vezetője. A találkozón részt vett továbbá a 81 éves Manuel Minosa is, aki Isten- és emberszeretetének köszönheti azt az ajándékot, hogy 250 cursillónak lehetett aktív részese.

A tanítást Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Cursillo mozgalom lelki vezetője indította. Elmondta, hogyan hódította meg őt a Cursillo; a mozgalom által megélte a Szentlélek áramlását emberszívtől emberszívig, és megismerte, mit tanít  a Cursillo, hogyan vessük le az álarcainkat. A Cursillo nagy titkáról, az Eucarisztiáról és a gyógyító, élő Krisztusról beszélt. Szeretettel osztotta meg az eucharisztikus kongresszuson átélt legszebb pillanatait is, köztük a cigány nyelven énekelt misét. Bemutatták a romák rengeteg kincsét, gazdagságát, Istenhez való közelségüket.

Aki ott volt, nem fogja elfelejteni ezeket a pillanatokat. Aki a cursillót igazán átélte, az küldetést kapott, fényt, amivel világítani tud

– zárta beszédét a püspök.

A tanítást Felföldi László pécsi megyéspüspök folytatta, aki „öreg cursillista ugyan, de fiatal püspök” (ahogy Szűcs Imre atya jellemezte őt). Felföldi László hatalmas energiával mozgatta táncra-éneklésre a jelenlevőket.

Mindenkinek megvan a maga cursillós története – mondta. –

Attól erősödünk az életben, hogy voltak emberek körülöttünk, akik megtörték a kenyerüket nekünk.

Kitért arra is, hogy a fiatalok mennyire vágynak közösségre. Biztatott, hogy segítsük őket hozzá, hogy eucharisztikus közösségekben találják meg egymást és Krisztust. Teremtsünk otthont, asztal- és oltárközösségeket; engedjük meg, hogy Krisztus szeretete megváltoztassa szívünket.

Majd három személyes élettörténet hangzott el. Fabók Györgyné Ildikónak a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye cursillós közössége nagyon sokat köszönhet, közreműködésével született meg az egyházmegyében a mozgalom. Az ő tanúságtétele őszinte vallomás volt Isten iránti hálájáról. Arról beszélt, hogy a végtelenül szerető Isten a közösségekből áradó érzéseken keresztül mutatta meg magát. Kitárta lelkét, megmutatta keresztjeit, nehézségeit: férje elvesztése és hiánya hitpróba volt az életében. Perlekedett az Úrral, de mára megbékélt, a szenvedés óráiból kivezette az Isten. Nagyszerű családját, munkáját ajándékként éli meg; párbeszéde a Jóistennel betölti a mindennapjait.

A több mint húsz éve házas Rita és Csaba hat gyermeket nevel Etyeken. A görögkatolikus pap leánya és egy kereszteletlen, hitetlen, erősen racionális gondolkodású fiatalember egymásba szerettek. Egyikük dacolt Istennel, később mindenütt kereste, miközben az Úr már a szívében munkálkodott. Befogadta az Istent, így már közösen hirdetik hitüket.

A harmadik tanúságtevő börtönviselt ember, ott végezte el a cursillót is. Lólé Attila elmondta, szeretetlenségben élt, pedig arra vágyott, hogy elfogadják és szeressék. Mai életét azoknak köszönheti, akik felkarolták, bizalommal voltak iránta, és a mai napig mellette állnak. Ebben az Istentől jövő szeretetben létezik, hirdeti az evangéliumot, és ontja lelkéből a fényt. Számtalan helyen apostolkodik. (A Magyar Kurír interjúja Attilával ITT olvasható.)

A résztvevők végül gyalog mentek a Kossuth térig, ahol együtt ünnepelték a szentmisét majd az eucharisztikus körmenetben, közösen énekelve, imádkozva tették meg az utat a Hősök teréig, talán választ találva arra a kérdésre is: T

e kiért törnéd meg a kenyeredet?

A teljes írás ITT olvasható.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg: Geréné Sárga Monika

Fotó: Gere Béla

Magyar Kurír