Tények és érdekességek a konklávékról

A bíborosi testület tagjainak, vagyis a bíborosoknak az az elsődleges feladata, hogy a pápai szék üresedése esetén megválasszák Szent Péter utódát, a római pápát. Minden bíborosnak joga és kötelessége a pápaválasztáson ott lenni, hacsak valamilyen súlyos akadály (például betegség vagy más ok) miatt nem tud megjelenni.

Az 1996 óta hatályos előírások szerint azok vehetnek részt a konklávén, akik a pápa halálakor még nem töltötték be a 80. életévüket, de az azt előkészítő megbeszéléseken az idősebbek is részt vesznek.

Nem mindig volt ez így. A mostani eljárásrend egy hosszú fejlődés eredménye. Maga Jézus választotta ki az Egyház első evilági vezetőjének Szent Péter apostolt, aki végül eljutott a Római Birodalom központjába, az Örök Városba, ahol vértanúhalált halt. Sírja fölé épült a Szent Péter-bazilika. Ő volt tehát Róma első püspöke. A történelem folyamán a két tisztség azután elválaszthatatlanul összeforrott egymással: az egyházfő egyben mindig a Római Egyházmegye püspöke is.

Az első évezredben leginkább a római papság és a hívek, majd ezek képviselői választottak. A 4. századtól azonban egyre nagyobb beleszólást követeltek maguknak a császárok is: előbb a bizánci, majd a nyugat-római császár. Később a frank uralkodók, majd a német-római császárok ugyancsak bele akartak szólni a pápaválasztás menetébe.

A bíborosi kollégium 1059-től játszik főszerepet a választási folyamatban, bár ekkor még a német-római császár megerősítési, illetve a római nép és klérus utólagos hozzájárulási joga is fennmaradt.

Később, 1179-ben lett a választás a bíborosok kizárólagos joga lett, akiknek azonban – ahogy azóta is – kétharmados többséggel kell pápát választaniuk. A választók egyébként méltóságuk okán kötődtek – és kötődnek ma is – a Római Egyházmegyéhez, ezért viselik legtöbben egy Róma környéki egyházmegye vagy egy római templom, illetve diakónia címét.

Mai szemmel furcsán hangzik, de egészen a 20. század elejéig néhány katolikus uralkodónak még mindig vétójoga volt a konklávé alkalmával. Utoljára I. Ferenc József osztrák császár (egyben magyar király) emelt vétót 1903-ban a megválasztás előtt álló személy ellen

az általa megbízott és konklávén ténylegesen részt vevő krakkói bíboros érsek révén, így a választók kénytelek voltak új jelölt után nézni. Az ekkor megválasztott Szent X. Piusz pápának az egyik első dolga az volt, hogy eltörölje ezt a rég elavult kiváltságot.

Ahhoz azonban, hogy a választási gyűlés valóban konklávé legyen, az 1179-es rendelkezések után még közel száz évnek kellett eltelnie. IV. Kelemen pápa (Guy Foulques, 1265–1268) pápa 1268. november 29-én hunyt el. A bíborosok ezt követően a Rómától északra fekvő Viterbo városában kezdtek gyülekezni, hogy megválasszák az új Szentatyát.

Érdekesség, hogy a források szerint köztük volt történelmünk első magyar bíborosa, Báncsa István is (esztergomi érsek: 1242–1252). Báncsa egyébként (egy másik társához hasonlóan) nem érte meg a pápaválasztás végét, 1270 nyarán meghalt. A pápaválasztók mindössze tizenkilencen voltak, mégsem tudtak egymás közt megegyezni. Telt-múlt az idő. A választás már több mint másfél éve zajlott, amikor a viterbóiak megunták a várakozást (meg az ezzel járó költségeket), így 1270. június elsején váratlanul bezárták a bíborosokat azzal, hogy addig nem engedik ki őket, amíg meg nem választják a következő pápát. Azért, hogy nyomatékot adjanak a szavaiknak, egy idő után elkezdték az élelmiszer-fejadagokat is csökkenteni, és a választásra szolgáló palota tetejét lebontani. Ezzel együtt még további több mint egy évig vitatkoztak a választók, míg végül 1271. szeptember 1-én megválasztottak egy ferences szerzetest, Boldog X. Gergely pápát (Teobaldo Visconti, 1271–1276), aki ekkor még felszentelt pap sem volt. Az már csak külön érdekesség, hogy Visconti ekkor a Közel-Keleten tartózkodott és a keresztes háborúk szervezésével volt elfoglalva, így csak egy újabb fél év múlva, 1272 márciusában tudta elfoglalni Szent Péter székét. Ez volt a történelem talán leghosszabb pápaválasztása, közel három évig tartott.

Ebből is okulva rendelte el 1274-ben X. Gergely, hogy a választásokat ezentúl a külvilágtól elzártan (latinul: clausi cum clave – kulccsal bezárva, innen a konklávé elnevezés) tartsák.

Azóta ilyen hosszú pápaválasztás nem volt, de később is voltak hetekig, akár hónapokig tartó választások.

A legutóbbi, 2013-as pápaválasztást mindenképpen a legrövidebbek közt tartjuk számon: csupán másfél napig tartott, mivel az 5. fordulóban választották meg Ferenc pápát (Jorge Mario Bergoglio, 2013–2025). A 2005-ös választás – hasonlóan az 1978. augusztusi konklávéhoz – még ennél is picit rövidebb volt, mivel Joseph Ratzingert már a 4. fordulóban megválasztották Szent Péter székébe. Ő a XVI. Benedek nevet vette fel (2005–2013). A modernkori legrövidebb pápaválasztást azonban még korábban, 1939. március 1–2. között tartották: Eugenio Pacelli már a 3. fordulóban pápa lett (XII. Piusz, 1939–1958).

Bár az adatok – főleg az első évezredből – nagyon hiányosak, a legfiatalabb pápa XII. János (Ottaviano dei conti di Tuscolo, 955–963) lehetett, aki 18–19 évesen került trónra, és ennek megfelelően 27 év körül volt, amikor megfosztották hivatalától; a rákövetkező évben meghalt. Az egyik legidősebb talán VI. Bonifác volt, aki 896-ban 90 évesen lett Szent Péter utóda és tizenöt nap múlva elhunyt. Talán még nála is idősebb lehetett Szent Agaton pápa (678–681), akit a feljegyzések szerint 101 évesen választottak meg, és 104 évesen halt meg, de azért közben még egy egyetemes zsinatra is sor került.

A leghosszabb ideig kétségtelenül Boldog IX. Piusz pápa (Giovanni Maria Mastai-Ferretti, 1846–1878) uralkodott, majd harminckét éven keresztül. Bizonyítottan a legrövidebb ideig VII. Orbán (Giovanni Battista Castagna, 1590) volt pápa, aki 12 nappal a megválasztását követően, 69 évesen hunyt el.

Bár bármely megkeresztelt katolikus férfit pápává választhatnak, az utóbbi hétszáz év tapasztalata mégis azt mutatja, hogy a bíborosok közül kerül ki a következő egyházfő.

Az utolsó, ki megválasztása előtt nem viselt bíbort, VI. Orbán (Bartolomeo Prignano, 1378–1389) volt.

Maga Szent Péter is a Közel-Keletről érkezett, és az első évezred pápái közt sok afrikait találunk. Azután hosszú időn keresztül Európa, azon belül főleg Itália következett. Az Utrechtben született VI. Adorján pápa (Adriaan Florenszoon Boeyens, 1522–1523) után csak Itália, illetve Olaszország adott pápákat a világnak egészen 1978-ig, Szent II. János Pál pápa (Karol Józef Wojtyła, 1978–2005) megválasztásáig. Őt egy német követte XVI. Benedek személyében, majd 2013-ban a konklávé résztvevői megválasztották az első tengerentúli pápát, aki a Ferenc nevet vette fel.

Hogy kit választanak a bíborosok, miután bevonulnak a vatikáni Sixtus-kápolnába, ahol 1878 óta tartják a konklávékat, még nem lehet tudni, de

a mostani már mindenképpen rekordernek számít, hiszen a bíborosok száma még sosem volt ilyen magas: 252-en vannak, akik közül 135 rendelkezik választójoggal.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír