Teremtésvédelmi kalendárium – Új esztendő küszöbén

2019. január 4., péntek | 16:00

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Új évet kezdünk, de vajon a minket körülvevő világgal való kapcsolatunkat megújítjuk?

„Fordul az ég maga fenségében,
fordul a föld maga ínségében…”
(Weöres Sándor: Hódolat Arany Jánosnak)

Január első napjaiban, ahogy az új naptárba beírogatjuk a családi ünnepeket, a várható feladatokat, megérint bennünket az idő telésének, múlásának különös kettőssége. Az évszakok, hónapok váltakozása minden évben szépen ismétlődő rendben történik, és vízkereszt napjától kezdve már hirtelen érzékelhetővé is válik, ahogy a nappalok egyre hosszabbodnak. A Föld égi pályáján, a kozmikus térben csaknem pontosan ugyanott jár, mint egy évvel ezelőtt, az emberi élet léptékével mérve megbízhatóan, kiszámíthatóan kering a Nap körül, ezt jelölik a hónapok, a napok a dátumban.

Az idő múlása ugyanakkor egyirányú is, amit az évszám jelöl számunkra, és a tükörbe pillantva, vagy a gyerekeink, unokáink növekedését látva érzékelhetünk. Ez már az a bizonyos „szárnyas idő”, ami oly hirtelen, visszahozhatatlanul elrepül Berzsenyi csodálatos verse szerint…

A kétféle idő a természet világában tökéletes harmóniában létezik. Januárban a külső szemlélő számára szinte észrevétlenül készülődik az élet a tavaszi megújulásra. A rügyekben, a magvakban, a vizek mélyén, a hó alatt a termőföldet átszövő gyökerekben végtelenül lassan változik minden. Ami életre való, az mélységes hittel várakozik, ami elmúlásra ítéltetett, az bomlik, tápláló humusszá omlik, és átadja energiáját az új nemzedéknek. A termőföld, a növénytakaró, az állatvilág évente megújulva, „fenntartható” módon képes önmagát szabályozva fennmaradni.

A mai ember azonban egyre inkább kiválik ebből a harmóniából, a kronologikus idő múlását hol hátráltatni igyekszik, hol előresiet, hiszen a jó és a gonosz tudás birtokában, szabad akaratát érvényesítve, felelőtlenül felülbírálja a teremtés rendjét.

A Föld a térben tavaly még csak az augusztusi csillagképek előtt száguldott, amikor a kronologikus időben már feléltük egy teljes kerek esztendő javait. Hét hónap alatt feléltük az egy évre elegendő készleteinket, természeti erőforrások iránti igényünk és károsanyag-kibocsátásunk elérte azt a szintet, ami után a földi ökoszisztéma egy éven belül még újra tud regenerálódni. A múlt század hetvenes éveiben az „ökológiai túlfogyasztás” napja december utolsó harmadára esett, tavaly már augusztus 2-ára. Néhány évtized alatt a mondhatni optimális állapottól eljutottunk idáig! Vajon elszakítható-e büntetlenül az időnek ez a kétféle rendje egymástól?

Magyarország ebben a lázas versengésben a világátlag fölött „teljesít”, így megkülönböztetett felelősségünk lenne fenntarthatatlan fogyasztásunk mérséklésében.

Hitelből élünk tehát, ráadásul a helyzet nagyon gyorsan romlik. Jogos a kérdés: hogyan használhatunk többet abból, ami évről évre adott? Úgy, hogy a jövőt éljük fel: erdőirtás, túlhalászás, a talaj kifosztása, túlzott vízhasználat, környezetszennyezés írható a számlánkra, amit a következő nemzedékek fizetnek majd ki.

Ma még sokfelé találunk az országban szabadon hozzáférhető, tiszta forrásokat. Ezeknek a csodálatosan ízes vizét kortyolgatva gondoljunk arra, hogy milyen hosszú utat járt be egy-egy molekulája a tengertől kezdve, párából esőfelhővé sűrűsödve vagy hópihékké kristályosodva, az erdők talaján át a földbe szivárogva, átszűrve a talaj mély rétegein, míg újra a felszínre bukkant! Ehhez bizony idő kellett, a természet örök törvénye szerint rendelt, türelemmel kivárt idő. A szűrt, tisztított, fertőtlenített csapvíz persze jóval gyorsabban „előállítható”, kényelmesebben elérhető, az ára még ma is felelőtlen pazarlásra csábít, de az íze bizony elárulja, hogy a kizökkent idő terméke…

Hamarosan újra megszentelik az élő vizeket szerte az országban, ahogy vízkereszt napján ez évről évre szokás. Zarándokoljunk el a legközelebbi forrásig, adjunk hálát érte, hogy itt és most mi még szinte korlátlanul élvezhetjük, és gondolkodjunk el, hogy őrizhetnénk meg az időben utánunk jövő nemzedékek számára ezt a ránk bízott törékeny világot!

Kép és szöveg: Lechner Judit

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Nézőpont
Vezető híreink – olvasta már?
ferenc-papa-nagycsutortok-este-annak-van-legnagyobb-hatalma-aki-leginkabb-szolgal
Ferenc pápa nagycsütörtök este: Annak van legnagyobb hatalma, aki leginkább szolgál!

Április 18-án a Szentatya a Rómához közeli Velletri település börtönében mutatta be a nagycsütörtök esti misét, amelynek keretében megmosta tizenkét különböző nemzetiségű fogvatartott lábát. Az elítéltek közül lelkileg is sokan készültek az alkalomra, például meg is gyóntak.

2019. április 18., csütörtök
erdo-peter-mutatta-be-nagycsutortok-esti-szentmiset-esztergomban-96211
Erdő Péter mutatta be a nagycsütörtök esti szentmisét Esztergomban

Április 18-án, nagycsütörtökön este Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be szentmisét az esztergomi bazilikában. A liturgia során a főpásztor elvégezte a lábmosás szertartását.

2019. április 18., csütörtök
Útravaló – 2019. április 18., nagycsütörtök

Útravaló – 2019. április 18., nagycsütörtök

Napról napra közreadunk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat. Húsvét második vasárnapjáig Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót: elmélkedései a római egyház ősi stációs liturgiája útján vezetnek.

Korábbiak »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle