Térjetek vissza hozzám teljes szívetekből – Hamvazószerda külhoni egyházmegyéinkben

Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

A nagyböjt első napján, február 18-án a Tours-i Szent Márton-székesegyházban a szentmisét Lucsok Péter Miklós OP megyéspüspök mutatta be. Koncelebrált Novak Vitalij CM katonai káplán, valamint Fizer Jevhen munkácsi káplán.

Prédikációjában a megyéspüspök felhívta a figyelmet Joel próféta szavaira, aki Isten népéhez fordul: „Térjetek vissza hozzám teljes szívetekből.” (Joel 2,12b) A nagyböjt teljes útmutatása a próféta szavaiban rejlik. Mindannyiunk feladata, hogy ezt meg is valósítsuk.

A próféta rámutat nehézségeink és problémáink okára: a szív Istentől való elfordulására, a részleges és a szokásszerű kapcsolatunkra Istennel.

Hangsúlyozta, hogy a nagyböjti idő megadja nekünk a lehetőséget a lelki elmélyülésre. Azok az emberek, akik részt vesznek a szentmiséken, olyan körülmények között vannak, amelyek arra ösztönzik őket, hogy megrendüljenek, és feltegyék maguknak a következő kérdéseket: Mit tehetek még azért, hogy szívem megnyíljon Isten felé? Mit nem teszek még meg azért, hogy Isten teljesen jelen legyen a szívemben?

Lucsok Miklós püspök arra buzdított, hogy gondolkodjunk el, mit tehetünk még, hogy „egész szívünk beteljen Istennel”. Kiemelte, hogy a böjti gyakorlatok központi célja éppen az, hogy segítsenek egyre jobban megnyílni Isten felé, és megtapasztalni az Ő szeretetét. A cél nem csupán a böjt, az imádság vagy a keresztutak járása.

A cél az, hogy Isten egyre inkább betöltse a szívünket. Fontos, hogy ne a megszokás vagy a látszat vezéreljen bennünket, hanem azt tegyük, amire a Szentlélek hív minket. Térjünk vissza Istenhez, hogy a szívünk egyre inkább, és ha ez lehetséges, teljesen beteljen Isten jelenlétével.

A homília végén arra kérte a híveket, hogy ma szánjanak időt a csendben való elmélyülésre, hallják meg, mit tehetnek, mit szeretnének tenni és mire hívja őket a Szentlélek ebben az időszakban. Rámutatott arra, hogy a megtérés a hallgatásból fakad – abból, hogy meghalljuk, mit mond nekünk az Úr.

A homíliát követően sor került a hamvazás szertartására, amely kifejező jele böjtidei bűnbánatunknak. Az ezen a napon elmondott imádságokban a hívek a nyitott szív és a megtérés kegyelméért könyörögtek.

Szöveg: Reshetar Tetjana 

Forrás: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Fotó: Veritas

*

Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Hamvazószerdán a szatmári székesegyházban Schönberger Jenő megyéspüspök mutatott be szentmisét, amely egyben a Szent József-nagykilenced ötödik alkalma is volt. Bevezető gondolatában hangsúlyozta: a nagyböjt kegyelmi idő, amely Jézus szenvedésére és a megváltás nagy művére irányítja tekintetünket. A megfeszített Krisztusban Isten szeretete áll előttünk, de hitünk nem áll meg a keresztnél: a feltámadás dicsősége a mi reményünk. A püspök arra buzdított, hogy Szent József példáját követve keressük és fogadjuk el Isten akaratát, még akkor is, ha az eltér saját elképzeléseinktől.

A szentmise szónoka, Jakab Norbert prédikációjában a megtérés konkrétságára hívta fel a figyelmet. Joel próféta szavaival Isten ma is így szól: „Térjetek meg teljes szívetekből!”

A nagyböjt nem pusztán külső gyakorlat, hanem belső változás: őszinte szembenézés életünkkel, kapcsolatainkkal és döntéseinkkel.

A nagyböjti út eszközei az imádság, a böjt és az alamizsna, akkor válnak hitelessé, ha csendben, Isten előtt éljük meg őket. A hamu csendje az elmúlásra emlékeztet, ugyanakkor az újrakezdés lehetőségét is hordozza. Ez az idő arra hív, hogy teret adjunk Isten Szavának, és bizalommal induljunk el a húsvéti öröm felé vezető úton.

Legyen ez a negyven nap számunkra a megtisztulás, az elmélyülés és a remény ideje, hogy Krisztus feltámadásának fényében mi magunk is új életre támadjunk.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Kiemelt fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír