Töklámpa helyett a Hajnalcsillag szelíd fénye

Megérne elmélyíteni ennek témáját, de hogy a suszter a kaptafánál maradjon, most csak röviden térnék ki ennek kapcsán egy nálunk ismeretlen Mária-titulusra, mely nem más, mint a „Lélek (szabadabb fordításban: lelkek) Szűz Máriája”.

Semmi félelmetes dologról nincs szó. És komolytalanról sem. Csupán arról, hogy

Krisztus Anyja a tisztítótűzben szenvedő lelkeket is segíti közbenjárásával.

Volt szerencsém utolsó római tanulmányi évemet egy kevéssé ismert kollégiumban tölteni, melynek templomában a német nyelvű lelkészség is működött, és gyakran volt ilyen területekről érkező zarándokok egyik úti célja is. A jelenlegi templom oltárképe ugyan a Szent Családot ábrázolja, de az ősi zarándokház és kultuszhely emlékére a mai templom és a hozzá tartozó kollégium most is a Lelkek Szűz Máriája (Santa Maria dell'Anima) titulust viseli, hiszen a 14. században itt létesített zarándokházban és ispotályban gyakran imádkoztak a tisztuló lelkekért.

Éppen ezt örökíti meg a templom főkapuja fölötti dombormű, mely a timpanon közepén elhelyezkedő, gyermekét karján tartó Szűzanya jobbján és balján egy-egy ruhátlan testet („lelket”) ábrázol, akik imára kulcsolt kézzel tekintenek Nagyasszonyukra.

Fontos, hogy a tisztítótűzben szenvedő lelkekért imádkozzunk, és ehhez a szentek közössége legkiválóbb tagjának, a mennybe felvett Szűzanyának közbenjárását is kérjük.

Egyesekben felmerülhet a kérdés: tán lassan újra a mítoszok világában élünk, ahol sok mindennek külön istene volt, hogy már mindennek kell legyen szentje? Minden létező élethelyzet „igényel egy Máriát”? (Jut eszembe, fekvőhelyem közelében egy másik kedves római szentély, a Pihenés Szűz Máriája – Madonna del riposo – ikonja foglal helyet.) Nem erről van itt szó. A hívő ember szívesen kéri Isten áldását életének minden körülményére, különösen azokra a történésekre, melyekben jobban érzi saját vagy a szerettei sebezhetőségét. És ahogy egy anya is az élet különféle körülményei közt segíti gyermekeit – sokszor még felnőttkorukban is –, úgy

égi Édesanyánk is életünk számos területén is jelen van számunkra. Miért ne volna jelen aktív segítőkészségével, amikor a halál utáni tisztulás, a mennyországhoz való végső hozzáalakulás állapotában lesz szükségünk természetfölötti segítségre?

A halál utáni élet, különösen, ha egyeseknek még „hozzá is kell tisztulniuk” a mennyei állapothoz, épp ilyen állapot.

Szokatlan tehát a fenti titulus, ám mindenszentek ünnepén és halottak napjára készülve mégis közel tud jönni.

Mert a „Lelkek Szűz Máriája” fontos dolgot tanít: ő aktívan közbenjár azokért, akiknél már lejárt ugyan az érdemszerzés földi zarándokútjának ideje, de passiójukban mégsincsenek egyedül. Vannak ugyanis, akik most is tudnak tenni értük. Mi, itt a földi világban, különösen is imáink és a szentmiseáldozat által, nem elfelejtve, hogy november elején nem „kétnapos halottak napja” van, hanem a tisztuló lelkekről való imádságos megemlékezés épp mindenszentek ünnepéből merít igazán erőt a felfelé tekintésre. És persze a tisztuló Egyházért való közbenjárás nemcsak a zarándok Egyház, hanem a megdicsőült Egyház munkája is, élén azzal, aki már testében-lelkében a mennyei dicsőségbe vétetett, azaz a Szűzanyával.

Kétségtelen, a „Mennyország Kapuja” titulus talán jóval közelebb áll hozzánk, míg „Lelkek Szűz Máriája” pedig idegenül cseng. Ám ne feledjük: míg a mennyei kapu képe sugallhat egyfajta statikusságot, a lelkek megmentésével foglalkozó Anya képe inkább a segítségnyújtás dinamikus valóságára utal.

A „Lelkek Szűz Máriájának” búcsúünnepe nem véletlenül a halottak napja utáni vasárnap. A „halottak hónapja” különösen is emlékeztet: tegyünk mindazokért, akik üdvösségükért most tenni ugyan nem tudnak, egykor azonban ezért nekünk is hálásak lesznek. És minket is bátorít:

a számtalanszor elmondott kérést – „imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján” – Mária komolyan veszi.

Egyház Anyánk a halottakért mondott szentmisék és a Krisztusban életre támasztó keresztelési szertartások alkalmával is elénk állítja az égő húsvéti gyertyát, mely Urunknak a halálon aratott győzelmét jelzi. Míg a halloweeni töklámpások mécseslángjai napokon belül kialszanak, Krisztus világossága nemcsak a húsvéti szent ötven napban, hanem igazából egész évben útmutató és vonzó, a szelíd fényként vezeti Isten népét. És éppen erre a Fényre, Krisztusra mutat üdvösségünk Hajnalcsillaga, Mária is, aki már testben és lélekben a remény útjelzője számunkra és a tisztuló lelkek mennyei közbenjárója. A töklámpák vigyora nem hozza meg azt a lelki békét, melyet Szűzanyánk szelíd mosolya a mennyből áraszt ránk. Jó felismerni, hogy a Szívének tiszta ragyogásából erőt merítő lélek nem szánalmas kísérletekbe fog, hogy a halál tényét elűzze magától, hanem a kegyelem fényébe kapaszkodik, tudva: Urunk maga is elszenvedte értünk a halált, hogy megtörje annak erejét.

Kísérjen hát minket Krisztus világosságához a Lelkek Szűz Mária ünnepének misekönyörgése:

„Istenünk, te Szűz Máriát, a te szent Fiad édesanyját a keresztények segítségévé és a lelkek vigasztalójává tetted. Kérünk, engedd, hogy akik pártfogását hívő lélekkel keresik a földön, anyai közbenjárására szentjeid örök dicsőségébe és a lelkek boldog nyugalmába jussanak!”

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír