A kiadó honlapján közzétett információk szerint ez a monográfia az első kísérlet az 1974-es Graduale Romanum-kiadás főbb, gyakorlatilag a középkortól napjainkig változatlan énekeinek orosz nyelvű lefordítására a szakrális szövegek elemzésének interdiszciplináris megközelítése keretében.
A katolicizmus és a katolikus istentisztelet mindig is felkeltette a kutatók figyelmét, azonban ezt a kérdést nem vetették alá alapos tudományos elemzésnek, ami egészen a közelmúltig a bizánci ortodox rítus oroszországi dominanciájából fakadt. A nyugati hagyományok kutatása a 20–21. század fordulóján kezdett aktuálissá válni, amikor a szovjet ideológia uralkodása után lehetővé vált a vallási kérdések és a keresztény kultúra tanulmányozása a különböző tudományos diszciplínák módszertanával.
A II. Vatikáni Zsinat reformjai eredményeként a 20. század második felében a római katolikus istentisztelet szerkezete és formája jelentősen megváltozott. A zsinat főbb rendelkezéseinek jóváhagyása után számos liturgikus könyvet megújítottak, a liturgikus szövegeket lefordították nemzeti nyelvekre, és elkezdték néppel szemben celebrálni a szentmisét. A nemzeti nyelvekre még le nem fordított liturgikus könyvek közé tartozik az 1974-es Graduale Romanum, a hivatalos liturgikus énekek gyűjteménye, amely az egyházi ünnepeknek a szentmise alatti énekléshez szánt szövegeit tartalmazza.
Oroszországban és néhány más országban a kanonikus énekek helyett a nemzeti nyelvű paraliturgikus énekeket kezdték el használni a szentmiséken. Ennek oka lehet a latin hagyományban meggyökerezett gregorián dallamok különböző nyelvekre történő fordításakor előálló nehézség. Bár a paraliturgikus énekek előadása ma már elterjedt a nyugati rítusú istentiszteleteken, de egyes plébániák újraéleszthetik a Graduale Romanum énekeinek egyszerű gregorián dallamokon történő hiteles előadását.
*
A Nyesztor-Isztoria Kiadót 1994-ben azzal a céllal alapították Szentpéterváron az Orosz Tudományos Akadémia Szentpétervári Történettudományi Intézetében, hogy történelmi és kulturális tanulmányokkal foglalkozó tudományos szakirodalmat publikáljon. Mint a kiadók megjegyzik, a fent bemutatott anyag érdeklődésre tarthat számot zenészek, történészek, klasszika-filológusok, keresztények (különösen orosz katolikusok), a humán értelmiség képviselői, valamint minden e kérdések iránt érdeklődő körében.
Részlet a könyv előszavából
A tanulmány szerkezetét a szakrális szövegek fordításának interdiszciplináris és sokrétű megközelítése határozza meg. A napvilágot látott kollektív monográfia két fő részből áll.
Az első rész a kiadvány terjedelmes előszavát tartalmazza, amely történelmi-kulturális, nyelvi-kulturális és zenetudományi kérdéseket, valamint a nyugat-európai kultúra és civilizáció eredetét, Európa vallási életére gyakorolt hatását és a Római Katolikus Egyház liturgikus sajátosságait tárgyalja.
A második részben az 1974-ben kiadott Graduale Romanum fordításához készült előszó olvasható, amely sokrétű megközelítést kínál a „graduale” műfaj fogalmához, a Graduale Romanum kompozíciójának szerkezetéhez és sajátosságaihoz. Továbbá bemutatják, hogy milyen helyet foglal el a „graduale” liturgikus könyv a Római Katolikus Egyház egyéb liturgikus könyvei között, s melyek zenei előadásának sajátosságai. Ugyanez a rész tartalmazza a fordító előszavát, az 1974-es Graduale „Előszavát”, valamint a Graduale Romanum szövegét orosz fordításban.
A monográfia mellékletet is tartalmaz a Graduale Romanum orosz zenei átirataival, amelyek mind a liturgikus gyakorlatban, mind a mindennapi életben használhatók éneklésre és az egyszólamú gregorián korális hagyományának és sajátosságainak megismerésére.
A kiadás végén található egy incipit-gyűjtemény, a monográfiában használt speciális tudományos szakkifejezések és fogalmak szótára, valamint névmutató és az illusztrációk jegyzéke.
Fordította: Hidász Ferenc OFM
Forrás és fotó: sib-catholic.ru
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria

