Udvardy György érsek a NEK csütörtöki napját megnyitó imádságon: Krisztus a mi egyedüli reményünk

Hazai – 2021. szeptember 9., csütörtök | 10:12

A laudes imádkozásával kezdődött szeptember 9-én az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) ötödik napja a budapesti Hungexpón. Az imádságot Udvardy György veszprémi érsek vezette, a zenei szolgálatot a Nyolc Boldogság Közösség végezte.

„Istentől, az Atyától mindannyian megajándékozottak vagyunk. A kongresszus mai napján a remény ajándékára irányítjuk a figyelmünket, hisz keresztségünkben a Fiú által mindannyian megkaptuk a remény ajándékát” – kezdte szentbeszédét Udvardy György püspök. Jézus Krisztus által mindannyian az örök élet reménybeli örökösei vagyunk. Reményünk alapja Jézus Krisztus feltámadása: ha vele együtt meghalunk, vele együtt fel fogunk támadni. „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon” (Jn 6,54).

A remény alapvető kérdése, hogy milyen helyet foglal el életünkben az a jövő, mely nem e világi valóság, hanem az az örök élet, ahol majd színről színre látunk. A remény egész lényünket a jövőre irányítja, de közben a jelenünket is formálja. Isten az ősbűn elkövetése után ígéretével sietett a kétségbeesett ember segítségére. Soha nem hagyta őt remény nélkül, és soha nem vonta vissza ígéretét. A boldogság utáni vágyakozásunkra is a remény felel: „Védelmez az elbátortalanodástól, kitágítja a szívünket az örök boldogság utáni vágyakozásban, megőriz bennünket az önzéstől, imádságra és testvéri szeretetre buzdít” – emelte ki az érsek.

Világunkban sok reményvesztett emberrel találkozhatunk. A remény elhalványulásának és elnyomhatatlanságának jelei egyszerre vannak jelen. Minden szükségleten nem tudunk segíteni, de reményt csak mi tudunk adni.

A megtört kenyér-Krisztust vesszük magunkhoz és adjuk az Őt éhezőknek, hiszen Krisztus az Eucharisztiában a megtestesült remény.

Sokszor érezzük a reményt hordozó ember eszköztelenségét. De tudjuk, Krisztus már győzött a halálon, és Önmagát adja nekünk a megtört kenyérben. Az Egyház reménykedve borul le az Eucharisztia előtt, hogy minden ember üdvözüljön. „Az Ura jelenlétére váró szeretet égő kívánsága ez, melyet a hívő közösség vall meg a szentáldozásban: Jöjj el, Uram, Jézus. Egyedüli reményünk ugyanis Krisztus” – zárta szentbeszédét Udvardy György veszprémi érsek.

Szerző: Baranyai Béla

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria