Üdvösségünk forrása

Jézust hallgatva egy alkalommal egy asszony felkiáltott: „boldogok az emlők, amelyek tápláltak!” De ő így felelt: „Még boldogabbak azok, akik Isten szavát hallgatják és megtartják!” (vö. Lk 11,27–28). Ennek szellemében

a liturgia során Krisztus maga lesz hitünk és keresztény reménységünk táplálója. 

Leó pápa Krisztus Egyházának ezt az anyai oldalát hangsúlyozza, amikor nyári liturgikus katekézisei végén a II. Vatikáni Zsinatot idézi: „az Egyház mint jóságos anya – hogy a keresztény nép a szent liturgiában biztonságosabban elnyerhesse a kegyelmek bőségét – gondosan kívánja végrehajtani a liturgia általános megújítását” (Sacrosanctum Concilium, 21).

A liturgiának a zsinat által felkarolt megújítása tehát azt a célt szolgálja, hogy „a szertartások nemesen egyszerűek, áttekinthetően rövidek legyenek, kerüljék a fölösleges ismétléseket, alkalmazkodjanak a hívek felfogóképességéhez és általában ne szoruljanak sok magyarázatra” (uo. 34), ezáltal pedig keresztény életünk minél közvetlenebbül hozzáférhető forrásává váljon. A forrásokhoz való visszatérés két értelemben is megvalósul. Egyrészt a ma használatos szertartáskönyvek szerkesztésekor az Egyház felhasználta azokat az ókori és középkori szertartáskönyveket, liturgikus forrásokat, amelyek a Trentói Zsinathoz köthető korábbi reform idején még ismeretlenek voltak. Ilyen értelemben

paradox módon elmondható, hogy a megújult szertartáskönyvek szerint végzett liturgia ősibb szövegeket és formákat tartalmaz, mint a korábbi forma.

Másrészt az Egyház szándéka az, hogy a liturgia személyes hitünknek, spiritualitásunknak, imádságunknak és istenkapcsolatunknak éltető forrásává legyen. Nem elég, ha a liturgia szabályos végzésével felmutatja ugyan a krisztusi misztériumokat, a résztvevők számára viszont idegen, távoli valóság marad, ami nem érinti meg őket, és amihez nem tudnak lélekben és imádságban kapcsolódni. 

Krisztus üdvözítő műve nyitott mű, aminek betűit Isten az ő egyszülött Fiában, a testet öltött Igében rögzítette. Célja viszont nem az, hogy holt nyelv maradjon, hanem hogy minden népet, nyelvet és nemzedéket magához kapcsoljon; hogy a mi életünkben, itt és most váljon lelki szomjúságunkat oltó forrássá, örök életet adó táplálékká.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír