Vad Szigetköz – A szárazföldi delta

A Duna és a magyar-szlovák országhatár által kettészelt terület, a Szigetköz és a Csallóköz természeti adottságai szerint egy táj, „Európa legnagyobb szárazföldi deltája”. A Duna és ágai alakította és uralta terület mára „ember formálta tájjá” változott a folyó ágainak egyre nagyobb mértékű szabályozása és terelése következtében. A legnagyobb beavatkozás két évtizede történt, amikor elterelték a fő ágat, és felépült a bősi vízerőmű. A szigetközi ágrendszer vízmennyisége ennek következtében húsz százalékára csökkent.

„Az épített környezet szorítását látva adódik a kérdés: megőrizheti-e az élővilág egykori gazdagságát?” – fogalmazott Mosonyi Szabolcs a film kapcsán. A Vad Szigetköz erre igyekszik választ adni: bemutatja, hogyan alakult át és hogyan talált magára a táj a megpróbáltatás után.

Csodálatos helyre vezet el a rendező, ahol a természet, s talán nem túlzás, a természet által a teremtés titkaiba és csodáiba nyerünk bepillantást. A szemünk előtt tárul fel az élet örök szép körforgása. A főszereplők egy hódcsalád tagjai, de az egymáshoz egész életen át hűséges hattyúk, valamint a kormoránok is jó ismerőseinkké válnak a film során. S mellettük feltűnik még számtalan faj: halak, madarak, rágcsálók, rovarok, emlősök – úsznak, repülnek, táncolnak a tájban.

A történet egy évet ölel fel: az évszakok egymásutánjában mutatja be a Szigetköz szebbnél szebb arcait. A bevezető képek és mondatok után, a tulajdonképpeni nyitóképen hull a hó. És a záróképen, bő ötven perc múlva, ismét jégbe dermed a táj.

A forgatás éve (2013) különleges volt a Szigetközben: a Duna júniusi nagy áradása nem maradt következmények nélkül sem a hódcsalád, sem a terület más lakóinak életében. A film többek között ebbe is betekintést enged.

A képi világ lenyűgöző: a szárazföldön és vízen készített felvételek mellett gyönyörű légi és különleges víz alatti felvételekben is gyönyörködhetünk. Operatőrként a rendező, Mosonyi Szabolcs, valamint Markus Schmidbauer, Széll Antal, Molnár Attila Dávid és Varga Tamás dolgoztak a film forgatásán.

Felejthetetlen, megrendítően szép a hattyúkat hóesésben láttató jelenet vagy a kormoránok páros fészeképítése és a barna rétihéják nászrepülése. De megkapóan szép képek mutatják be a hóvirágok nyílását vagy a dunavirág kérészek titkos, éjszakába rejtett nász-halál táncát is. A film készítői jó érzékkel, jó helyen alkalmaznak olykor lassított, máskor gyorsított felvételeket.

Azonban nemcsak a látvány, hanem a dramaturgia is magával ragadó, feszes, egyetlen pillanatra sem engedi elterelődni a figyelmet. Mindezt nagyszerűen egészíti ki a zene és a narráció. A film zenéjét Mátyás Attila Merkaba szerezte. Narrátor: Szersén Gyula, író: Bagladi Erika.

A Vad Szigetköz – természetfilm lévén – nem kerülheti el, és nem is szándéka elkerülni, hogy bemutassa az élet és halál körforgását. Megrázó felvételeket látunk a tél és az árvíz pusztításáról. Ugyanakkor tele van a film humorral és bájjal. És ezek is mind-mind a helyükön vannak. A tüneményes hódcsemeték játéka, a vízityúk csibéinek egyensúlyozása a vízitökleveleken, a búbos vöcsök bosszankodása, a szárcsák csatája egymás között a zajló Dunán egy jeges salátalevélért vagy a kis kormoránok szárítkozása a halászat után igazi önfeledt pillanatok.

Ha hibát keresünk a filmben, talán egyetlent találunk: túl rövid. Nézzük, csodáljuk, aztán nem nézhetjük, nem csodálhatjuk tovább, mert a táj újra megfagy, bezárkózik a télbe, és ezen a ponton a film véget ér. Pedig néznénk, csodálnánk még órákig. Kedvünk támad rögtön kenuba szállni, vagy a filmben szereplő gyerekekkel együtt biciklire pattanni és a folyópartra tekerni, ott pedig körülnézni és rácsodálkozni minden apró rezdülésre, és hálát adni a szép teremtett világért.

(Vad Szigetköz – A szárazföldi delta, NatFilm, 2014, 52 perc)

Fotó: Vad Szigetköz

Borsodi Henrietta / Magyar Kurír