Varga László a KATTÁRS megnyitóján: Társadalmunknak a szeretet és irgalom szentjeire van szüksége

A Kossuth téren gyülekezőket Süveges Gergő újságíró köszöntötte. Mint mondta, a Katolikus Egyház 1904 óta szervez társadalmi napokat, Magyarországon 2013-ban rendezték meg először a KATTÁRS-t. „A cél, hogy megmutassuk, társak vagyunk a társadalomban.” A rendezvényen olyan intézmények, szervezetek mutatkoznak be, melyek a rászorulókat szolgálják.

Mint mondta, Varga László püspöknek fontos volt, hogy ne csak a katolikus, hanem a többi felekezet is megtalálja a számára értékes programot, és a peremen élők is otthon érezzék magukat. Új kezdeményezés, hogy idén minden résztvevő és fellépő kaphat egy külön áldást a fellépés helyszínén, illetve az Áldás sátrában.

Szita Károly polgármester megnyitóbeszédében megköszönte Varga Lászlónak, hogy a KATTÁRS Kaposvárra kerülhetett az Ars Sacrával együtt. „Ennyi püspök atyát Laci atya püspökké szentelésén láthattam” – mondta, és köszöntötte a vendégeket, különösen azokat, akik először járnak a városban.

Kiemelte, nagy büszkeség számára, hogy a városban erős a közösség, mely a szeretetre és a tiszteletre, valamint az összetartozásra épül. Mint mondta, nem az mutatja meg egy közösség erejét, hogy a tagjai között vannak-e erősek, hanem ha rászoruló emberrel találkoznak, és segíteni akarnak neki.

A polgármester bemutatta a városban élők összetartozásának erősödését az 1990-es évektől kezdve. Kiemelte, 1993-ban Kaposvár püspöki székhely lett, ami a közösséget is erősítette, majd méltatta Varga László püspököt és a vele közösen végzett munkát.

Horváth Zoltán gitáros éneket adott elő Varga László püspök beszéde előtt, aki az egyházi, állami és közjogi méltóságok mellett köszöntötte az igazságot keresőket, a sérülteket, fogyatékossággal élőket, a szegényeket és a hajléktalanokat is.

Mint mondta, az idei KATTÁRS-on egy igazságosabb és testvériesebb világ építésére hívnak minden jóakaratú embert. „Mit kell tennünk egyénileg és mit Egyházunk életében, hogy ez megvalósulhasson? – tette fel a kérdést.

Egyéni életünkben a legfontosabb, hogy megszülessen szívünkben az irgalom. Ferenc pápa Fratelli tutti kezdetű szociális enciklikájában egy egész fejezetet szentel egy idegennek, aki az út szélén fekszik: Lukács evangéliuma 10. fejezetének példabeszédére, az irgalmas szamaritánus történetére. „Egy kifosztott, összevert, útszélen hagyott emberről hallottunk, valamint két olyan emberről, akik Isten szolgálatában álltak, akik miután észrevették az összevert embert, elmentek mellette, és egy, a zsidók szemében eretnek, gyűlöletes szamaritánusról. Te kivel azonosulsz ezek közül? – teszi fel a kérdést Ferenc pápa. Azzal, aki elmegy az út szélén fekvő idegen mellett, vagy azzal, aki lehajol, bekötözi a sebeit, felemeli, elviszi, és gondoskodik róla?

Az irgalom akkor születik meg a szívünkben, amikor egy szenvedő ember látványa meg tud állítani bennünket, el tud téríteni a tervezett programunktól, és segítségre indít.

Jézus szemében lényegtelen, hogy az, aki segítségre szorul, honnan származik, mert mindannyian egyetlen Atya gyermekei vagyunk, azaz testvérek.”

Egyházunknak és egy igazságosabb társadalomnak is szentekre van szüksége, a szeretet és az irgalom szentjeire. Olyanokra, akik meglátják a megtört, peremre jutott, éhező, szomjazó, ruhátlan, otthontalan embertársaikban a szeretetre éhező, igazságra szomjazó Krisztust, és irgalmasságot gyakorolnak vele

– mutatott rá. –  Ugyanis ő azonosította magát azokkal is, akiket emberi méltóságukban lemeztelenítettek és megszégyenítettek, azokkal, akik otthontalanok, mert elfelejtették őket, nem törődnek velük, akiket leselejteztek, akik már senkinek a senkije lettek, ahogyan Teréz anya mondja. Ezért mondja Jézus, amit egynek ezek közül tettetek, azt velem tettétek, nekem tettétek. És az utolsó ítéleten ez alapján leszünk megítélve.

Egy igazságosabb és testvériesebb világban a szegényeknek, fogyatékkal élőknek is hirdetnünk kell az evangéliumot. Azoknak, akiknek nincs hangja az Egyházban – mondta a püspök, majd felidézte, hogy 2025. október 25-én Határtalan öröm címmel szinódust szervezett Kaposváron a fogyatékossággal élőknek, akik nem látszanak, és akiknek nincs hangja az Egyházban és a társadalomban. A fogyatékossággal élők mellett voltak hajléktalanok is, akik a hajléktalanszállón az esemény után azt mondták a püspöknek: nagyon boldogok voltak, mert itt nekik nevük volt, és tisztelték őket.

Nem a szánalmunkra, sajnálatunkra van szükségük, hanem a megértő szeretetünkre és a tiszteletünkre, mert ők is Isten szeretett gyermekei, arcának képmásai.

Varga László rámutatott, a demokrácia a gyakorlatban számtalan ponton nem igazságos. Akik nem rendelkeznek történelmi kiváltságokkal, erősebb hanggal, azok hátrányos helyzetben vannak.

Egy igazságosabb és testvériesebb világ építésében nem mehetünk el a meg nem született ártatlan gyermekek kiáltása mellett – figyelmeztetett. „Amikor egy nő abortuszt kér, az a jéghegy csúcsa. A személyes döntése mögött ott van egy igazságtalan gazdasági, politikai, kulturális, egészségügyi és szexuális rendszer, amely nyomást gyakorol a nőkre, hogy az abortuszt válasszák. Olyan társadalmat kell építenünk, ahol ez a nyomás megszűnik. Anélkül, hogy felmentenénk az abortuszt választók személyes felelőssége alól, egy igazságosabb és testvériesebb világban nem ítélhetjük el azokat az édesanyákat, akik félelemből, tudatlanságból, családi, társadalmi elvárásból nem tudtak igent mondani a megfogant magzataik világra hozatalára. És egy testvériesebb világban ítélkezés helyett inkább gyógyítanunk kell a magzatvesztés sebeit.” Fontos tudatosítanunk, Isten a tenyerébe írta mindenki nevét.

Nem tudjuk megoldani a világ összes gondját, problémáját, de tanúságot tehetünk arról, hogy elérkezett hozzánk Isten országa – hangsúlyozta, és beszámolt személyes tapasztalatáról, amikor első plébánosi helyén befogadott két fogyatékossággal élőt.

Nemcsak az egyéni, hanem az egyházi életünkben is fontosak a változások – folytatta. – XIV. Leó pápa a Magnifica humanitas enciklikában egyértelművé teszi, az Egyház szociális tanítása nem csupán a társadalomnak szóló üzenet, hanem egyben lelkiismeret-vizsgálat az Egyház számára is. Nekünk, az Egyházban élőknek is meg kell kérdeznünk magunktól: Hol tartunk saját szociális tanításunk megvalósításában? Meghalljuk a szegények, az áldozatok, az üldözöttek és a kiszolgáltatottak hangját? Átláthatóan gazdálkodunk-e a ránk bízott javakkal? Készek vagyunk-e szembenézni saját mulasztásainkkal és az intézményeinkben történt visszaélésekkel? – teszi fel a kérdéseket XIV. Leó pápa.

Nem kérhetjük számon társadalmunkon az igazságosságot, ha közben mi magunk nem törekszünk annak következetes megvalósítására – hangsúlyozta. Ferenc pápa arra emlékeztet bennünket, hogy

aktív szerepet kell vállalnunk a megsebzett társadalom talpra állításában és a társadalmi béke építésében. Ezt a feladatot csak együtt végezhetjük el, igazsággal, de bosszú nélkül; bátorsággal, de gyűlölet nélkül; határozottsággal, de egymás emberi méltóságát mindenkor tiszteletben tartva.

Egy igazságosabb és testvériesebb világ építése az otthonainkban kezdődik – folytatta. – Ne fordítsatok egymásnak hátat, az iránta való szeretetből fegyverezzétek le szavaitokat, ahogyan arra XIV. Leó pápa figyelmeztet. Testvéreim, legyünk mindannyian egy igazságosabb és testvériesebb világ építői, mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását! – zárta beszédét a püspök, majd megnyitotta a KATTÁRS rendezvényét, mely a székesegyházban közös imádsággal, ünnepélyes zsolozsmával folytatódott.

Fotó: Lambert Attila

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír