A szentmise főcelebránsa Székely János megyéspüspök volt, aki Wimmer Roland, a Szent László-templom nemrég kinevezett plébánosa meghívására érkezett a városba. Az iskola képviseletében a szülői munkaközösség vezetője, Németh László fogadta a hagyományok szerint kenyérrel és sóval a megyéspüspököt.
A tanévnyitó szentmise keretében búcsúzott el Ördög Tibor igazgató Orbán István esperes-kanonoktól, aki annak idején, 1996-ban elindította a katolikus iskolát, és aki idén nyugdíjazását kérte. Az iskola lelkivezetőjétől a tantestület a tanévnyitó értekezleten köszönt el; valamint üdvözölhették a városba érkező új káplánt, Bokor Zoltánt is.
Szentbeszédében Székely János megyéspüspök három dologról elmélkedett. Az első téma a lélek feltöltődésének fontossága volt. Egy indián lányról szólt a történet, aki nyughatatlan volt, nem tudott örülni semminek, édesapjának sem. Egyszer egy nap kifeküdt a rétre, és egész nap a felhőket nézte. Így ment ez egészen addig, amíg a leány rá nem döbbent arra, hogy mennyi értékes dolog van a világban, a természetben, amely segít a lelki nyugalmat megtalálni. Ezáltal az emberekhez való viszonyunk is jobbá lesz. Ha rá tudunk csodálkozni a világ szépségeire, szívünk is megtelik szépséggel.
A második történet egy kőművesről szólt, aki házat épített, melyből minden alapanyagot kispórolt, viszont drága pénzért adta el. A vállalat vezetője jutalomként a hosszú ideje végzett munkájáért nekiajándékozta a házat, melyet felépített. Ekkor döbbent rá, hogy saját maga ellen vétett, hiszen a roskatag házzal önmagának ártott. A püspök arra akarta felhívni ezzel a tanmesével a diákság figyelmét, hogy a megszerezhető tudás mindenki számára adott, és mindenkitől magától függ, mennyit használ fel, mennyit épít bele a személyiségébe.
A harmadik gondolat a szülőkhöz szólt. A püspök a családot mint szerető közeget emelte ki. Az édesanya akkor szereti a gyermekét igazán, ha a gyermeke apját szereti, és az édesapa akkor szereti igazán a gyermekét, ha gyermeke anyját szereti. Székely János arra kérte a családokat, hogy mindennap jusson idejük egymásra.
Szöveg: Márkus Sándorné/Szombathelyi Egyházmegye
Fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria