Veres András megáldotta a Káldi-biblia kiadásának 400. évfordulójára készült „próféta kenyerét”

Az emmauszi tanítványok története (Lk 24,13–35) nemcsak irodalmi szempontból szép elbeszélés, de teológiailag, hitünk szempontjából is fontos üzenetet hordoz – mondta homíliája kezdetén a győri megyéspüspök.

A tanítványok nem ismerték fel Jézust, mert látásukban akadályozva voltak. Érthetetlen, hiszen nem voltak vakok. Akkor miért nem ismerték fel Jézust, akivel előtte legalább három évet együtt töltöttek? Mi akadályozta őket a látásban?

„Valószínűleg közel állunk az igazsághoz, ha arra gondolunk, hogy Jézus keresztre feszítése sokként érte az apostolokat és tanítványokat. Amikor Jézus megkérdezte tőlük, hogy miről beszélgettek az úton, akkor visszakérdeztek: »Hát nem hallottad, mi történt az elmúlt napokban?«

Pedig ezek a tanítványok, ha nem is az apostolok közül valók voltak, megismerhették volna Jézust testtartásán, hanglejtésén, beszédén keresztül, de nem ismerték meg. Márk evangélista szerint más alakban jelent meg, Lukács szerint pedig akadályozva voltak az emmauszi tanítványok, hogy felismerjék.

A kenyértörésben viszont felismerték.

Ebben a cselekedetben lennie kellett valami olyan dolognak, amely Jézust felismerhetővé tette a tanítványok előtt” – hangsúlyozta Veres András.

Valószínűleg, miként az apostoloknak, az emmauszi tanítványoknak is kellett egy személyes találkozás a Feltámadottal, mert annyira hihetetlennek tűnt számukra is a feltámadás lehetősége – addig, amíg nem találkoztak vele, és nem nyíltak meg, nem váltak alkalmassá arra, hogy elhiggyék, hogy valóban a Feltámadottal találkoztak. Mindannyiunknak szüksége van ilyen találkozásra – emelte ki a főpásztor.

Jézus azért csatlakozott az emmauszi tanítványokhoz, hogy elvezesse őket a hitre.

Jézus mindnyájunkat el akar vezetni a hitre,

hiszen minden ember megváltásáért, üdvösségéért jött a világba, vállalva a kereszthalált is.

Akinek nincs tapasztalata Istenről, aki nincs élő kapcsolatban Istennel, annak érthetetlen lesz, akármit is beszélünk a hit szépségéről, erejéről, vigasztaló erősségéről.

Jézus számtalan jelet ad életünk folyamán, hogy megismerjük őt; a kérdés az, nyitottak vagyunk-e, van-e látó szemünk, vagy belerögződünk a magunk dolgaiba, és abból ki sem látunk – mondta a győri megyéspüspök. – A Feltámadottal való találkozás, az élő kapcsolat hozhatja meg számunkra azt az új szemléletet, amit Jézus akar nekünk megadni.

Ezer és ezer módon jelen van az életünkben, kísér bennünket, csak nem biztos, hogy meglátjuk és felismerjük a feltámadt Jézust.

A hit nem pusztán intellektuális dolog, hogy elfogadom, van Isten. A hit akkor lesz élővé, ha személyes kapcsolatban vagyok Istennel az imádság és a szentségek által; ha a mindennapi életemben jelen van az emberekkel való kapcsolataimban az, hogy a jézusi evangélium szerint kívánok élni, hozzá közeledni és a másik embert szeretni, segíteni, amiben csak tudom.

Veres András püspök utalt XIV. Leó pápa április 12-én, vasárnap elmondott beszédére, melyben közelgő afrikai apostoli útjáról szólt, és az egyik észak-afrikai keresztény közösség gyönyörű tanúságtételére hívta fel a figyelmet: 304-ben történt, hogy az uralkodó döntés elé állította a keresztény közösséget, hogy ha abbahagyják a vasárnap ünneplését és beszüntetik a misét, akkor megmenekülnek a kivégzéstől. A közösség egyöntetűen kiáltott föl: „Vasárnap nélkül nem tudunk élni!”

„De jó lenne, ha sokan kortársaink közül is felismernék: vasárnap nélkül nem tudunk, nem lehet élni! Adja meg Isten mindnyájunknak azt az örömöt, hogy a vasárnapot megünnepelhetjük, és segítsünk másokat is ahhoz, hogy ők is felismerhessék, mit jelent vasárnapban élni” – zárta prédikációját a Győri Egyházmegye főpásztora.

A szentmise végén Veres András püspök megáldotta a Pedró Pékség által készített Káldi400 kovászos kenyeret, mely az első teljes magyar katolikus bibliafordítás megjelenésének 400. évfordulójára és Káldi György jezsuita szerzetes tiszteletére készült.

Ezekiel próféta több mint egy évig élt kizárólag ilyen kenyéren: „Egyúttal végy magadnak gabonát és árpát, babot és lencsét, kölest és tönkölyt; tedd ezeket egy edénybe és készíts magadnak kenyereket ama napok száma szerint, amelyeken oldaladon fogsz feküdni; háromszázkilencven napig edd azt.” (Ez 4,9)

A kenyérmegáldást kísérő rövid szertartás keretében Böcskei Győző székesegyházi plébános felolvasta János evangéliumából a kenyérszaporításról szóló részt (Jn 6,1–15) az élet kenyeréről.

A könyörgés után Veres András püspök megáldotta „a próféta kenyerét”, melyet a liturgia végén szétosztottak a jelenlévők között.

*

A Káldi400 – „a próféta kenyere” vadkovászos technológiával készült, élesztő hozzáadása nélkül, hosszan érlelve és hűtőben kelesztve 3–4 C°-on, 17–18 órán át. Bánkúti búzaliszttel, teljes kiőrlésű tönkölybúza, köles és árpakása hozzáadásával, kevés fehérbabliszttel készült, hosszan fermentálva, kézzel formázva.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Molnár G. Tamás

Magyar Kurír