Veres András püspök karácsony másnapján Sopronban: Jézus Krisztus ma is párbeszédre hív bennünket

István diakónus nemcsak hallgatni akarta az evangélium tanítását, nemcsak örülni akart annak, hogy milyen szép, hogy szeretettel viseltessünk egymás iránt, hanem arra is készséget érzett, hogy valamit konkrétan is tegyen a közösségéért. Az ősegyházban a diakónusok feladata volt, hogy gondoskodjanak a szegényekről, segítve az apostolok igehirdető munkáját.

A hit tettek nélkül halott

– idézte Jakab apostol tanítását a prédikációban a főpásztor (vö. Jak 2,26).

István diakónus imádkozott a gyilkosaiért. Szent István megkövezői ruháikat egy Saul nevezetű fiatalember elé tették. Hallotta, hogy István diakónus a gyilkosaiért imádkozik, és ez Saulban elindította a megtérés folyamatát, hogy ő is Krisztus követőjévé váljon.

A szentmise főcelebránsa rámutatott arra, hogy milyen következményekkel járhat, ha valakiben eltorzul a vallásosság, ez a torzultság mutatkozott meg István gyilkosainál is. István megkövezői vallásos emberek voltak, azonban mert csak a saját elképzeléseik szerint gondolták a vallást megélhetőnek, a diakónust halálra kövezték.

Jézus Krisztus Isten üzenetét és a kegyelem csatornáit az Egyházra bízta. Tévedésben van az, aki eltér hit és erkölcs dolgaiban az Egyház tanításától. Az Egyház feladata, hogy a világ végéig, az idők végéig hirdesse a Jézus Krisztus által hozott evangéliumot és közvetítse minden ember számára a hit ajándékait, a szentségeket, amelyek által mindnyájan üdvözülhetünk.

Az Egyháznak, s benne minden tagjának, feladata az, hogy kovász legyen ebben a világban, hogy az evangéliumot tettekre váltsa, egyénenként is, de közösségként is.

A betlehemi jászolban fekvő gyermek Jézus sokaknak vonzó, de a tanító Jézus, aki elvárásokat is támaszt, már kevésbé.

Jézus Krisztus ma is, mint saját korában, párbeszédre hív bennünket. Jézus Krisztus megszólít mindnyájunkat és hív bennünket a szeretet, a béke országának, a megbocsátás, az irgalom országának és kultúrájának kialakítására.

Az emberek válasza nagyon különböző volt az ő korában is, ma is: vannak, akik elutasítják; vannak, akik a maguk elképzeléseihez ragaszkodnak, és vannak, akik üldözik és meg is ölik Krisztus tanítványait. István diakónus feltétel nélkül elfogadta Krisztus tanítását. Ezért is kötelezte el magát Isten országának építésére, ezért lett az apostolok társa, segítője. Nekünk is válaszolnunk kell. Szent István diakónus ünnepe, vértanúságának ünnepe éppen arra hív bennünket, hogy mi magunk is fontoljuk meg, hol állunk az Istennel való kapcsolatunkban: Készek vagyunk-e hitünkért áldozatokat is vállalni, és nem akarjuk-e az Egyház, az Evangélium tanítását felülbírálni, másképpen értelmezni?

Csak a krisztusi út vezet üdvösségre.

Ez a mai legyen alkalom arra, hogy az Egyházhoz való hűségünket, az evangélium tanításának tiszta elfogadását átgondoljuk. Legyünk hűségesek az evangéliumhoz, akár áldozatok vállalásával is. Szent István első vértanú ebben legyen mindnyájunk példaképe, vonzó, megerősítő példaképe – kívánta a soproni hívő közösségnek a Győri Egyházmegye főpásztora.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Szentlélek és Szent Mihály Plébánia, Sopron

Magyar Kurír