XIV. Leó pápa és a mesterséges intelligencia kérdései – Török Csaba a Café Francescóban

XIV. Leó pápa megválasztása után a Café Francescóban Török Csaba beszélt arról, milyen várakozással tekint az új egyházfő működésére. Az első kérdés arra vonatkozott, hogy egy év elteltével mennyiben igazolódtak be a várakozások a Szentatya tevékenysége kapcsán. 

„Visszaigazolódott minden, amit a legelső beszédében a Szent Péter-bazilika erkélyén mondott, akár tematikusan, akár érzékenységben.” Januárig tartott az az időszak, amelyet egyfajta nyitott várakozás jellemzett. Tanításában elsődlegesen azt hangsúlyozta, hogy milyen folytonosságot lát az elődeivel, de legfőképpen Ferenc pápával kapcsolatban. Ám később létrejött egy politikainak nevezhető feszültség az Egyesült Államok elnöke és közte. Ekkor világossá vált, hogy kulcskérdésekben a pápa sem enged. „Tavaszra lett egy nagyon karakteres pápánk.”

A háború, a társadalmi igazságosság, a migráció, az ökológia, vagy a szeretet rendjének kérdéseiben igen erős, határozott hangot ütött meg a Szentatya.

Német László bíboros, belgrádi érsek írta, hogy „Leónk valóban oroszlánná kezdett válni ezekben a hónapokban”. A jelenlegi egyházfő névadó elődje, XIII. Leó pápa nagyon érzékeny volt a társadalmi kérdésekre, ő írta meg a Rerum novarumot, az első fontos társadalmi enciklikát. XIV. Leó pápa, ráhangolódva Ferenc pápa társadalmi érzékenységére, igyekszik konkrétan reagálni ezekre a problémákra.

„Miért gondolta Leó pápa, hogy fontosak azok a kérdések, melyeket első enciklikájában érintett?” – hangzott a kérdés. XIII. Leó pápa idején a Katolikus Egyház 30–40 éves fáziskéséssel reagált mindarra, ami a világban tapasztalható volt. Ugyanakkor a Rerum novarum mind a mai napig megadja az Egyház társadalmi tanításának összegzését. Ahogyan például Ferenc pápa Dilexit nos kezdetű enciklikájánál is látjuk, ezek a dokumentumok elsősorban azt tárják elénk, mi az Egyház tanítása. Emellett reflektálnak azokra az „új dolgokra” is, melyek felmerültek az adott korban. „Napjainkra egész jól utolértük magunkat, mert most már csak egy olyan 10–15 évvel vagyunk lemaradva” – emelte ki némi iróniával a teológus.

Török Csaba arra is rámutatott, hogy ezekben a megnyilatkozásokban nem feltétlenül a speciális technológiai, etikai kérdésekre kapunk választ. Az Egyháznak van egy küldetése, és a kérdés az, miként tudja ezt beteljesíteni a megváltozott körülmények között. Bár Leó pápa enciklikájának alcímében ott áll, hogy a mesterséges intelligenciáról szól, ám meglepő, hogy milyen kevessé szól erről a szöveg. A mesterséges intelligenciával kapcsolatban ugyanakkor az a legfontosabb kérdés, hogy az ember életét hogyan változtatja meg. Nem véletlen, hogy a hasonló megnyilatkozások mindig újra és újra megfogalmazzák a keresztény emberképet.

A mesterséges intelligencia először Ferenc pápa beszédeiben került elő. A 2025-ben kiadott Antiqua et nova, a Szentszék átfogó lelkipásztori útmutatója arra tesz kísérletet, hogy választ adjon: amikor az ember viszonyában beszélünk a mesterséges intelligenciáról, mit kell mindenekelőtt szem előtt tartani. E dokumentum végső soron kijelenti, hogy a mesterséges intelligencia nem intelligencia. Itt az ember intellektusa az egyik kulcskérdés, a másik pedig a személy fogalma. Ezzel összefüggésben elsődleges az emberi méltóság és az emberi jogok. A kérdéssel összefüggésben a teológus előadó hangsúlyozta, a személyesség elsősorban kapcsolatban állás.

Emberi mivoltunk nem önmagában fenséges, hanem azért, mert kapcsolatban áll. Méghozzá elsősorban Istennel.

A következő kérdésre válaszolva Török Csaba megemlítette, hogy Ferenc pápa Budapesten, a Pázmányon elmondott beszédében Romano Guardini gondolatát fűzte tovább. Ezek szerint az emberi tudás egyik alapformája arra törekszik, hogy birtokba vegye a valóságot, és utána elkezdje azt használni. Ez a technokrata paradigma. A másik tudás viszont szemlélni szeretné a valóságot, és nem akarja birtokolni. Ezzel összefüggésben az egyik legsúlyosabb problémánk, hogy évszázadokig meggyőződésünk volt: amit képesek vagyunk megtenni, és amit szabad megtennünk, az nem ugyanaz. Ma azonban nincsen különbség a kettő között.

A teológus megemlítette a Rome Call for AI Ethics (Római felhívás a mesterséges intelligencia etikájáért) kezdeményezést, amelyet a Vatikán indított el 2020-ban. Ebben három területet vettek figyelembe: a mesterséges intelligencia alkalmazását, a jogi vonatkozásokat és az oktatást. Hat alapelvet fogalmaztak meg, közöttük a transzparenciát, az intim szféra védelmét, illetve a felejtéshez való jogot. Az előadó kiemelte:

Tisztességtelen az, hogy az internet nem felejt. Ez súlyos etikai aggályokat vet föl.

Rámutatott, hogy az Európai Unió sokat foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, ám úgy tűnik, a megfelelő szabályozás alkalmazása végül versenyhátrányt jelent majd azokkal szemben, akiknek nincsenek hasonló aggályaik.

Török Csaba azt is hangsúlyozta, hogy amennyiben a mesterséges intelligencia eléri az emberarcúságnak egy bizonyos fokát, akkor a felhasználók egyre inkább személyként fognak rá tekinteni. Mélyen belénk lett kódolva, hogy ahol intencionalitás, célra irányultság van, ott akaratot feltételezünk. „Az igazi nagy kérdés nem az, hogy mire képes a mesterséges intelligencia, hanem az, hogy az emberi társadalom mértékadó tömegei mikor fogják személyes létezőnek tekinteni ezt. Mert ha ez megtörténik, akkor az egy nyílt társadalmi vitát fog generálni arra vonatkozóan, hogy milyen jogok illetik meg.”

Ha az ember megszemélyesíti a mesterséges intelligenciát, vagy személyt feltételez mögötte, az már egy lelkipásztori, egyházi probléma is, mely a fiatalokat vagy a magányos embereket is érinti, hiszen akinek kérdései vannak, sokszor már a mesterséges intelligenciával beszéli meg. Van, aki a mesterséges intelligenciával készül a gyónásra – vetette közbe Rónaszéki János. Török Csaba ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy

egy lelki mesterhez nem azért megyünk, mert ismeri az összes biblikus kommentárt, a teológusok összes véleményét – ahogyan azt az MI-ről feltételezzük –, hanem azért, mert imádkozott egész életében, és hiszünk az ítéletében.

Leó pápa a Magnifica humanitas enciklikában felhozza a közös asztal képét: a kicsi gesztusok, a közösség fizikai, testi megosztása alapvető fontosságúvá fog válni abban, hogy megőrizzük ember mivoltunkat. Abban a tekintetben zseniális volt a Katolikus Egyház, hogy nem hagyta soha magát eltéríteni az elmúlt másfél ezer év alatt attól a meggyőződésétől, mely szerint fizikai anyag nélkül nincsen szentségi kegyelem. Ez ma akkora kulcskérdéssé válhat, mint még soha. Török Csaba azt is kiemelte, hogy

a problémákat manapság szinte automatikusan valamilyen mesterséges eszközzel oldják meg, holott egyszerűbb lenne az emberi kapcsolatokba fektetni ugyanazt az energiát.

Fotó: Merényi Zita

Baranyai Béla/Magyar Kurír