XIV. Leó pápa homíliája: Újítsuk meg elköteleződésünket a teremtett világ megőrzésére!

A szertartáson az Átfogó Emberi Fejlődés Szolgálata Dikasztériumának vezetői és tisztviselői, a Laudato si’ Felsőfokú Képzési Központ munkatársai, valamint a Borgo Laudato si’ munkatársai és támogatói vettek részt.

Beszédében arra biztatott, hogy a teremtett világ szépségét szemlélve ismerjük fel Teremtőnk nagyságát és irántunk való szeretetét. Hangsúlyozta, hogy a teremtés szemléléséből és az Istennel való találkozásból valódi ökológiai megtérésnek kell fakadnia. Arra buzdított, hogy a pusztítást szolgáló eszközöket állítsuk az élet, a szegények és a teremtett világ védelmének szolgálatába. Assisi Szent Ferenc példáját felidézve az egyetemes testvériség megélésére és közös otthonunk megőrzésére irányuló elköteleződésünk megújítására hívott.

Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük XIV. Leó pápa homíliáját.

Kedves testvéreim!

A teremtésvédelem világnapjának mai liturgiájára választott olvasmányokban két meghívást kapunk arra, hogy szemléljük az Úr műveit; ez a gyakorlat bizonyára nem nehéz e csodálatos kertek környezetében.

A Bölcsesség könyve arra buzdít bennünket, hogy szemléljük a teremtett világ szépségét és erejét, s ezáltal eljussunk Alkotójának felismerésére (vö. Bölcs 13,1–9). Felületesek vagyunk, ha csak megállunk a tűz, a szél, a hömpölygő víz vagy az égen ragyogó csillagok szemlélésénél, és nem emelkedünk fel mindezen csodák Teremtőjéhez.

A 18. zsoltár arra biztat bennünket, hogy emeljük fel tekintetünket, és szemléljük az eget, mely Isten dicsőségét hirdeti, s az égboltot, mely kezének művéről beszél.

Az egész teremtés a Teremtő nagyságáról beszél nekünk, ha tekintetünk és szívünk nyitott e nagy misztériumra.

Máté evangéliumának szövege (vö. Mt 6,24–34) szintén a teremtett világ szemlélésére hív bennünket, kiemelve az Úrnak az ember iránti különleges szeretetét. Ha ámulattal csodáljuk az ég madarait és a mező liliomait, melyek becsesek a Teremtő szemében, megérthetjük, milyen nagy Isten irántunk való szeretete.

Ha ugyanis az Úr a növényeket és az állatokat is pompás szépségbe öltözteti, és gondoskodik mindarról, amire szükségük van, mennyivel inkább gondja van szeretett fiainak és leányainak szükségleteire!

Ma este, miközben elfogadjuk a meghívást, hogy álljunk meg, szemléljük Isten műveit és gondolkodjunk el rajtuk, megkezdjük a „teremtett világ idejét”, azt az öthetes időszakot, amelyet az imádságnak és a „közös otthon” gondozása melletti elköteleződésnek szentelünk. Ezért ezen a napon és az előttünk álló napokban csendesedjünk el néhány percre mindennapi rohanásunkban, hogy megízleljük azt a nagy harmóniát, amelynek mi is részei vagyunk. Állítsuk „néma üzemmódba” minden zajos emberi tevékenységünket, hogy meghalljuk a teremtés dallamát, amelyben Isten, minden dolog Alkotója szól hozzánk.

Ez a szemlélődő gyakorlat, mely elősegíti az Úrral való találkozást, első lépést jelent „a valódi ökológiai megtérés felé, melynek során a Jézus Krisztussal való találkozás hatása világosan megmutatkozik abban, ahogyan a bennünket körülvevő világhoz viszonyulunk” (Üzenet a teremtésvédelem 11. világnapjára).

A teremtett világ szemléléséből és a Teremtővel való találkozásból fakad annak tudata, hogy különleges helyet foglalunk el Isten csodálatos tervében, s hogy személyes és közös felelősségünk van az eredeti harmónia megőrzésében. Így hiányosságaink és hibáink felismerése arra indít bennünket, hogy megújult elkötelezettséggel helyreállítsuk a teremtmények közötti kapcsolatokat Alkotójuk akarata szerint.

Ezért a mai napra szóló üzenet felidézi „a prófétai felszólítást, hogy »ekevassá kovácsoljuk a kardot« (vö. Iz 2,4), […] hogy azt, ami rossz, életté alakítsuk”. Még nem késő, és a „teremtett világ ideje” mély megtérésre hív bennünket: „Amit pusztításra használtak, azt az élet szolgálatába lehet állítani: a szegényekről való gondoskodásra, az éhezők táplálására és a teremtett világ védelmére” (Üzenet a teremtésvédelem 11. világnapjára).

A ma kezdődő időszak október 4-én zárul, azon a napon, amikor Assisi Szent Ferenc halálának nyolcszázadik évfordulóját tartjuk. Ferenc pápa különösen is őbelőle merített ihletet Laudato si’ kezdetű enciklikájának megírásához és annak a falunak a létrehozásához, amely most fogad bennünket.

Kapcsolódjunk hát lélekben Assisi Szegénykéjéhez, és tegyük magunkévá dicsőítő énekét:

„Áldott légy, Uram, minden teremtményeddel!
Főképp napfivér úrral […].
Áldott légy, Uram, holdnővérért és a csillagokért […].
Áldott légy, Uram, szélfivérért […].
Áldott légy, Uram, víznővérért […].
Áldott légy, Uram, tűzfivérért […].
Áldott légy, Uram, földanya-nővérünkért,
ki fenntart és ellát minket.”

Szent Ferenccel együtt újítsuk meg elköteleződésünket az egyetemes testvériség megélése és előmozdítása mellett, amely elválaszthatatlan a teremtett világ megőrzésének feladatától.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír