XIV. Leó pápa katekézise: A világi hívők élő kövek az Egyházban és tanúk a világban

Mai beszédének témája: A Lumen gentium dogmatikus konstitúció – Élő kövek az Egyházban és tanúk a világban: a világi hívők Isten népében. A Szentatya több nyelven is összefoglalta katekézisét, majd üdvözölte a jelen lévő hívőket. Az általános kihallgatás a Miatyánk elimádkozásával és az apostoli áldással zárult.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Folytatjuk gondolatmenetünket az Egyházról, ahogyan azt a Lumen gentium zsinati konstitúció bemutatja. Ferenc pápa szerette azt mondani: „Egyszerűen a világi hívők alkotják Isten népének túlnyomó többségét. Az ő szolgálatukban áll egy kisebbség: a felszentelt szolgálattevők” (Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 102).

A dokumentumnak ez a része pozitív megközelítésben igyekszik kifejteni a világi hívők mibenlétét és küldetését, miután évszázadokon át egyszerűen úgy határozták meg őket, mint akik nem tartoznak sem a klerikusok, sem a megszentelt személyek közé.

Ezért szívesen újraolvasok veletek egy nagyon szép részletet, amely feltárja a keresztény lét nagyszerűségét: „Egy tehát Isten választott népe: »Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség« (Ef 4,5). A Krisztusban nyert újjászületésből eredően közös a tagok méltósága, közös az istengyermekség kegyelme, közös a meghívás a tökéletességre, egy az üdvösség, egy a remény és osztatlan a szeretet” (LG 32).

Bármiféle szolgálati vagy életállapotbeli különbözőséget megelőzően a zsinat minden megkeresztelt egyenlőségét hangsúlyozza. A konstitúció nem akarja, hogy feledésbe merüljön, amit már az Isten népéről szóló fejezetben kijelentett, vagyis hogy a messiási nép „jogállása” Isten gyermekeinek méltósága és szabadsága (vö. LG 9).

Természetesen minél nagyobb az ajándék, annál nagyobb a kötelezettség is. Ezért a zsinat a méltóság mellett azt is hangsúlyozza, hogy

a világi hívőknek küldetése van az Egyházban és a világban.

Miben gyökerezik és miben áll ez a küldetés? Ezt világosan megmutatja az a meghatározás, amelyet a zsinat a világi hívőkről ad: „Világi hívőkön […] az összes Krisztus-hívőt értjük, […] akik a keresztséggel Krisztus testébe épültek, Isten népét alkotják és Krisztus papi, prófétai és királyi hivatalának a maguk módján részeseiként az egész keresztény nép küldetését teljesítik az Egyházban és a világban” (LG 31).

Isten szent népe tehát sosem formátlan tömeg, hanem Krisztus teste, vagy – ahogyan Szent Ágoston mondta – a Christus totus: szervesen felépülő közösség, amely a Krisztus papságában való részesedés két formája – a hívők közös papsága és a szolgálati papság – közötti termékeny kapcsolat erejéből él (vö. LG 10). A keresztség erejében a világi hívők Krisztus ugyanazon papságában részesednek, ugyanis „Jézus Krisztus, a legfőbb és örök főpap, mivel tanúságtételét és szolgálatát a világi hívők által is folytatni akarja, Lelkével élteti és szüntelenül serkenti őket minden jó és tökéletes cselekedetre” (LG 34).

Hogyan is ne emlékeznénk meg ezzel kapcsolatban Szent II. János Pálról és az ő Christifideles laici kezdetű apostoli buzdításáról (1988. december 30.)? Ebben hangsúlyozta, hogy „a II. vatikáni zsinat bőséges elméleti, lelkiségi és lelkipásztori tanításában igen értékes megállapítások találhatók a világi hívők természetéről, méltóságáról, lelkiségéről, küldetéséről, felelősségéről. És a zsinati atyák Krisztus szavát ismételve minden világi hívőt, férfit és nőt, meghívtak, hogy az ő szőlejében dolgozzon” (2. pont). Ily módon tiszteletre méltó elődöm új lendületet adott a világi hívők apostolkodásának, amelynek a zsinat külön dokumentumot is szentelt, amelyről később fogunk beszélni (vö. Apostolicam actuositatem kezdetű határozat, 1965. november 18.).

A világiak apostolkodásának széles területe nem korlátozódik az Egyház belső terére, hanem kiterjed az egész világra.

Az Egyház ugyanis mindenütt jelen van, ahol gyermekei megvallják az evangéliumot és tanúságot tesznek róla: a munka világában, a társadalmi életben és minden emberi kapcsolatban, ott, ahol döntéseikkel megmutatják a keresztény élet szépségét, amely már itt és most elővételezi az igazságosságot és a békét, melyek teljességükben Isten országában valósulnak meg. A világnak szüksége van arra, hogy „Krisztus Lelke átjárja, és így igazságosságban, szeretetben és békében biztosabban eljusson céljához” (LG 36). És ez csak a világi hívők hozzájárulása, szolgálata és tanúságtétele által lehetséges!

Ez meghívás arra, hogy azzá a „kilépő” Egyházzá legyünk, amelyről Ferenc pápa beszélt:

a történelembe ágyazódó, a küldetésre mindig nyitott Egyház, amelyben mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy misszionárius tanítványok, az evangélium apostolai, Isten országának tanúi, és azon Krisztus örömének hordozói legyünk, akivel találkoztunk!

Testvéreim, a húsvét, melynek ünneplésére készülünk, újítsa meg bennünk azt a kegyelmet, hogy – Mária Magdolnához, Péterhez és Jánoshoz hasonlóan – a feltámadt Krisztus tanúi legyünk!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír