XIV. Leó pápa a perui hatóságokhoz: A hazaszeretet az emberekről való gondoskodásban mutatkozik meg

Két hagyományos perui ének (Hanacpachap cussicuinin és Villancico barocco limegno) meghallgatása és Keiko Fujimori köztársasági elnök üdvözlő szavai után mondta el beszédét, melyben felidézte a Peruhoz fűződő személyes emlékeit, és hálával beszélt az ország népétől kapott szeretetről. Hangsúlyozta, hogy az igazi hazaszeretet az emberekről való gondoskodásban, a közjó szolgálatában és minden ember méltóságának tiszteletben tartásában mutatkozik meg. Kiemelte a meghallgatás, a társadalmi szolidaritás, a béke és a nemzetközi együttműködés fontosságát, valamint az egyház elkötelezettségét a perui nép szolgálata mellett.

Ezt követően a jelenlévők megtekintették egy hagyományos perui tánc (Marinera, „Que viva Chiclayo”) előadását.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Tisztelt Köztársasági Elnök Asszony, a hatóságok tisztelt képviselői, hölgyeim és uraim!

Nagy öröm számomra, hogy visszatérhetek Peruba. Elnök Asszony, köszönöm szívélyes üdvözlő szavait. Szeretném kifejezni hálámat a szívélyes meghívásért, melynek köszönhetően ellátogathattam erre a szeretett földre, valamint szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik előkészítették utamat, és lehetővé tették, hogy találkozhassam az ország különböző vidékein élő közösségekkel.

Ez a visszatérés különösen sokat jelent számomra. Peruhoz fűződő történetem jóval azelőtt kezdődött, hogy az Úr rám bízta a chiclayói egyházmegyét. Évtizedeken át osztoztam az itt élők életében, meghallgattam gondjaikat, és tanultam hitükből. Sokan megnyitották előttem otthonuk ajtaját, asztalukhoz fogadtak – természetesen egy-egy finom cevichével is megkínáltak –, és éreztették velem, hogy közéjük tartozom. 2015-ben megkaptam a perui állampolgárságot. Ez az esemény annak a köteléknek adott kifejezést, amelyet ez a nép már jóval korábban elkezdett szőni életemben. Ma már értem, milyen sok minden él tovább bennem ebből a földből, és élettörténetem milyen nagy része tartozik Önökhöz.

Péter utódaként térek vissza, akinek az egyetemes Egyház szolgálata a hivatása. E felelősség távlatából visszatekintve felismerem, hogy azok az évek is részét alkották annak az útnak, amelyen az Úr pásztorrá formált engem. Ha megadatna, hogy újra átéljem azokat az éveket, örömmel vállalnám ismét, boldog pillanataikkal és nehézségeikkel együtt. Ezért mély hálával mondhatom Önöknek, hogy most hazámba is térek vissza.

Peru több ezer éves történelemmel rendelkezik, amelyet különböző nyelvű és hagyományú népek alakítottak. E történelem egy részét ma is kecsua, ajmara és amazóniai nyelveken mesélik. Az évszázadok során más örökségek is hozzáadódtak ehhez, köztük az afroperui és az ázsiai–perui örökség; ezek szintén hozzájárultak az ország identitásának alakulásához. Csaknem ötszáz évvel ezelőtt az evangélium hirdetése meghatározó jelentőségű fejezetet nyitott ebben a történelemben. Amint XVI. Benedek emlékeztetett rá, „ennek a hitnek és az őslakos népcsoportoknak a találkozásából született meg e földrész gazdag keresztény kultúrája” (Beszéd a latin-amerikai püspökök V. általános konferenciájának megnyitóján, 2007. május 13.). A hit mély gyökeret eresztett ezen a földön, kifejeződött hagyományaiban és a szeretetszolgálat számtalan formájában. Elég arra gondolnunk, hogy Latin-Amerika életszentségének első virága a Róza nevet viselte, és ez a Róza perui volt.

Peru régiói megőrizték hagyományaikat, és mindegyikük más-más értékkel gazdagítja az ország életét.

Egy nép egysége akkor erősödik meg, ha ezek a különbözőségek megtalálják a maguk helyét, és mindenki a saját történetéből és meggyőződéséből kiindulva járul hozzá a közösség életéhez.

Peruban ma is élnek a szolidaritás mindennapi megnyilvánulásai: a közösségi munkák, amelyek során a szomszédok összefognak egy mindenki javát szolgáló feladat elvégzésére; a segítség, amelyet a családok nyújtanak egymásnak a nehézségek idején; és a vendégszeretet, amelyet oly sokszor magam is megtapasztaltam. Ezekben a gesztusokban a hazaszeretet olyan formája mutatkozik meg, amely mindenekelőtt az ország lakóiról való gondoskodásban nyilvánul meg.

Szeretni egy népet azt jelenti, hogy azt kívánjuk, minden tagja emberhez méltó életet élhessen, szívünkön viseljük a sorsát, és készek vagyunk önmagunkból is adni valamit a javára.

Ezt az érzést Önöknek köszönhetően értettem meg egyre mélyebben, és ma szeretném megosztani mindazokkal, akik közhivatalt viselnek.

Tisztelt Elnök Asszony, a hatóságok tisztelt képviselői! A mások javáért érzett gondoskodás csodálatra méltó módon ölt testet a közszolgálatban. Ferenc pápa, aki 2018-ban ellátogatott erre a szeretett földre, emlékeztetett arra, hogy a politika „magasrendű hivatás, a szeretet egyik legértékesebb formája, mert a közjót szolgálja” (Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 205). A demokratikus élet különböző meggyőződésű és törekvésű embereket fog össze, akiket közös nemzeti sors köt össze. Az intézmények lehetőséget teremtenek arra, hogy ezek a különbözőségek kifejezésre jussanak, és meg lehessen találni a kölcsönös megértés útjait. A közhatalmi döntések azokat is érintik, akik távol élnek a döntéshozatal helyszíneitől. Ez azonban sohasem vezethet oda, hogy megfeledkezzenek róluk.

Ahhoz, hogy megismerjük a távol élők szükségleteit, mindenekelőtt meg kell hallgatnunk őket. Emlékszem látszólag egyszerű beszélgetésekre, amelyek során felszínre kerültek egy-egy család nehézségei vagy egy egész közösség reményei. Egy olyan országban, ahol oly sok nyelvet beszélnek, a másik meghallgatása azt is megköveteli, hogy törekedjünk arra, hogy mindenki meg tudja értetni magát. Az intézményekhez forduló emberek azt várják, hogy meghallgassák őket, megérthessék az őket érintő döntéseket, és találjanak valakit, akihez bizalommal fordulhatnak. Az ügyiratok, a mindennapi hivatali eljárások vagy az országos népszámlálás elvont számai mögött konkrét emberi arcok vannak: olyan embereké, akik válaszokra várnak, és akiknek nyugalma nagyrészt ezektől a válaszoktól függ.

A meghallgatás különös türelmet kíván, amikor nézeteltérésekkel vagy fájdalmas tapasztalatokkal szembesülünk.

Peru is átélt nehéz időszakokat, melyek próbára tették lakóinak békés együttélését. A múlt eseményeit igazságosan és érzékenyen kell kezelni, teret engedve az egyetértés erősödésének és annak, hogy a nézetkülönbségekkel tisztelettel lehessen szembenézni. A demokratikus élet magában foglalja annak elismerését, hogy senki sem rendelkezik minden válasszal, és hogy a nézetkülönbségek nem akadályozzák meg az ország javáért érzett őszinte közös felelősségvállalást. Arra szeretnék bátorítani mindenkit, hogy ápolja a becsületességet, a tisztességet és a találkozásra való készséget: ezek a tulajdonságok tartják fenn az emberek közötti bizalmat, és szilárdítják meg az intézmények működését.

A családok számára a békének nagyon is konkrét jelentése van: félelem nélkül munkába indulni, gondoskodni a gyermekekről, és derűs szívvel hazatérni. Egyszerű vágyak ezek, de senkinek sem kellene lemondania arról, hogy valóra váljanak. Az Egyház ismeri az erőszak okozta szenvedést, és közel kíván maradni mindazokhoz, akik elszenvedik azt, támogatva mindazok erőfeszítéseit, akik a jog és az igazságosság eszközeivel munkálkodnak az emberi élet, a méltóság és a jogok védelmén.

Saját családunk méltó megélhetésének biztosítása szintén hozzátartozik ehhez a mindennapi békéhez. Gondolok a földművelőkre, a tengerre kihajózó halászokra, a kiskereskedőkre és mindazokra, akik fenntartják a városok gazdasági életét. E munkák mindegyike hozzájárul a nemzet életéhez, és megérdemli, hogy elismerjék méltóságát. Szent VI. Pál azt tanította, hogy a valódi fejlődésnek „minden ember és a teljes ember” fejlődését kell előmozdítania (Populorum progressio kezdetű enciklika, 14). Ez a fejlődés magában foglalja az anyagi jólétet, valamint minden ember kulturális, erkölcsi és lelki törekvéseit.

Vannak olyan javak, amelyeket semmiféle gazdasági jólét nem pótolhat: a lelkiismeret békéje, annak bizonyossága, hogy szeretnek bennünket, valamint az igazság keresésének és életünk igazság szerinti alakításának szabadsága.

Az igazság keresésének vágya már igen korán megmutatkozik azokban a kérdésekben, amelyekkel a gyermek felfedezi a világot. Az az iskola, amely képes teret adni ennek a keresésnek, korábban távolinak tűnő távlatokat nyithat meg a gyermek előtt, és segíthet felismernie saját képességeit. Hálával gondolok Peru különböző vidékeinek pedagógusaira, akik kísérik a gyermekeket ebben a felfedezésben, és átadják tanítványaiknak szülőföldjük értékeit, hogy megtanulják megismerni és szeretni azt. Az osztálytermekben megnyíló távlatoknak azonban később valós lehetőségekkel kell párosulniuk. Szeretettel fordulok a fiatalokhoz, különösen azokhoz, akik első munkahelyüket keresik, vagy új feladatok vállalására készülnek. Dolgozzunk azon, hogy kibontakoztathassák tehetségüket, és nagylelkűen mások, különösen a leginkább rászorulók szolgálatába állíthassák!

Amikor valaki megbetegszik, vagy tartós gondozásra szorul, a körülötte élők élete is megváltozik. Aki már kísérte beteg rokonát, tudja, milyen sokat jelent az időben nyújtott orvosi ellátás, egy barát jelenléte és egy vigasztaló szó. Gondolok az idősekre, a fogyatékossággal élőkre, valamint azokra, akik magánytól vagy mentális egészségi problémáktól szenvednek. Sok család csendben vállalja ezt a feladatot, gyakran nagy áldozatok árán. Arra buzdítom a hatóságokat, hogy támogassák ezt az odaadó szolgálatot az egészségügyi ellátás hozzáférhetőbbé tételével és a betegségmegelőzés megerősítésével. Azoknak, akik erejüket mások gondozásának szentelik, szintén szükségük van arra, hogy legyen, aki gondoskodik róluk.

Arra a sok perui nőre is gondolok, akik népkonyhákat tartottak fenn és közösségi étkeztetést szerveztek, valamint azokra, akik hivatásuk gyakorlásával és közéleti feladataik ellátásával járulnak hozzá az ország javához. Kívánom, hogy mindannyian szabadon kibontakoztathassák képességeiket, teljes mértékben részt vehessenek közösségeik életében, és mentesek legyenek az erőszaktól és a kizsákmányolás minden formájától.

Peruban az Amazonas vidékének folyói, az Andok magas hegyei és a hosszan elnyúló tengerpart számos közösség életét és munkáját meghatározzák. A természeti erőforrások mezőgazdasági, halászati és bányászati hasznosítása megköveteli, hogy óvjuk a természetet, és tiszteletben tartsuk azokat a közösségeket, amelyek megélhetése tőle függ (vö. Ferenc pápa: Laudato si’ enciklika, 183). Az egyes térségek alapos ismerete lehetővé teszi a természeti jelenségekből fakadó veszélyek előrejelzését és a lakosság hatékonyabb védelmét. Az a szolidaritás, amelyet a peruiak vészhelyzetekben tanúsítanak, megérdemli, hogy az intézmények is ugyanilyen elkötelezetten járjanak el: képesek legyenek megelőzni a bajt, és időben cselekedni, amikor emberélet kerül veszélybe.

A tudomány és a technológia sok ilyen veszély előrejelzésében nyújt segítséget. Fejlődésük az egészségügyi ellátás javítását is lehetővé teszi, és a távoli közösségek számára is elérhetőbbé teszi a tanulási lehetőségeket. A mesterséges intelligencia tovább bővíti ezeket a lehetőségeket, és átalakítja munkavégzésünk és kapcsolataink módját. Amint a Magnifica humanitas enciklikában emlékeztettem rá, ezek az új képességek megkülönböztetést és közjóra irányuló felelős alkalmazást kívánnak (vö. 5. pont). Kívánom, hogy a belőlük fakadó haszonból mindenki részesülhessen, és fejlődésük továbbra is az emberi méltóságot szolgálja. Megfelelő jogi garanciákra is szükség van az esetleges visszaélések megelőzéséhez és ahhoz, hogy az embereket megvédjük azok következményeitől.

A környezet védelme és az új technológiák felelős használata az országok közötti együttműködést is megköveteli. Andoki és amazóniai fekvéséből, valamint csendes-óceáni kapcsolataiból adódóan Peru szoros kapcsolatokat ápol a szomszédos nemzetekkel és más földrészek népeivel. A lakosság életét érintő számos kérdésre – a környezet védelmétől a migrációs folyamatokig – a párbeszéd és az együttműködés révén lehet jobb válaszokat találni.

Arra a sok perui emberre is gondolok, akik külföldön élnek, és miközben más országokban igyekeznek boldogulni, megőrzik családjuk iránti szeretetüket, és továbbra is hozzájárulnak szülőföldjük közösségeinek életéhez. A távoli városokban élő peruiakat ma is összegyűjti a Csodák Urának képe, és az iránta tanúsított tiszteletben megtalálják a módját annak, hogy megőrizzék szülőföldjükhöz fűződő kötelékeiket. Magam is láttam már, amint Róma lilába öltözik! A távolság nem feltétlenül csökkenti a hazaszeretetet; olykor éppen abban segít, hogy világosabban felismerjük, mennyi mindent kaptunk hazánktól. Akik Peruba érkeznek, szintén olyan élettörténeteket és reményeket hoznak magukkal, amelyek befogadást és tiszteletet érdemelnek. Történeteikből kitűnik, hogy az országok közötti kapcsolatoknak nagyon is kézzelfogható következményei vannak a családok életére nézve.

A számos népet sújtó háborúk és feszültségek türelmes diplomáciát kívánnak, amely nyitva tartja a párbeszéd lehetőségét, tiszteletben tartja a nemzetközi jogot, és olyan megállapodásokra törekszik, amelyek védelmezik az emberek életét és méltóságát. Minden nemzetnek vannak jogos törekvései, de egyik sem tekintheti közömbösnek a többi nemzet sorsát. Arra bátorítom Perut, hogy továbbra is járuljon hozzá a regionális és nemzetközi együttműködéshez, és mozdítsa elő a kölcsönös megértést akkor is, amikor az álláspontok kibékíthetetlennek látszanak.

Sose mondjunk le azoknak az utaknak a kereséséről, amelyek enyhíthetik a népek szenvedését, és előmozdíthatják a békét!

Az együttműködésnek ebbe a szellemiségébe illeszkednek Peru és a Szentszék kapcsolatai is. Peru alkotmánya elismeri, hogy a Katolikus Egyház fontos szerepet játszott a nemzet történelmi, kulturális és erkölcsi formálódásában, és az alkotmány rendelkezik az állam és az egyház együttműködéséről, függetlenségük és önállóságuk tiszteletben tartásával, miközben a többi vallási felekezetet is tiszteletben tartja (vö. 50. cikk). Az Egyház, tudatában ennek az elismerésnek, továbbra is azt kívánja nyújtani a perui népnek, amit küldetésül kapott: hirdetni az evangéliumot, kísérni a szenvedőket és szolgálni minden ember méltóságát. Ez az elkötelezettség megmutatkozik közösségeiben, oktatási és szociális intézményeiben, valamint abban a sok világi hívőben, akik hitüktől indíttatva hivatásuk és állampolgári felelősségük révén részt vesznek az ország életében. Kívánom, hogy fejlődjön tovább ez a kapcsolat a kölcsönös tisztelet jegyében, mindig valamennyi perui ember javát keresve.

Hölgyeim és uraim! Sokféleképpen lehet szolgálni Perut. Köszönetet mondok mindazoknak, akik intézményeikben végzik ezt a szolgálatot, és mindazoknak, akik mindennapi munkájukkal járulnak hozzá közösségeik javához. Én nagyon sokat kaptam Önöktől. Vannak olyan arcok, beszélgetések és szeretetgesztusok, amelyek ennyi év után is elkísérnek. Péter székéből imáimmal és közelségemmel szeretném viszonozni ezt a sok szeretetet. Szeretném figyelmükbe ajánlani az egyház társadalmi tanítását is, amely segíthet megvilágítani és irányítani mindazok erőfeszítéseit, akik e nemzet javáért dolgoznak.

Limai Szent Róza kútjába peruiak nemzedékei helyezték el kéréseiket és reményeiket. Ma innen én is szeretném ebbe az áldott kútba bocsátani imádságomat. A Boldogságos Szűz Mária, Szent Róza és e föld valamennyi szentje és boldogja közbenjárására kérem az Urat, hogy Krisztus szeretete segítse Önöket abban, hogy minden perui emberben fivért vagy nővért ismerjenek fel, és mindegyikükben újabb okot találjanak hazájuk szeretetére.

Isten áldja meg Perut és minden lakóját!

Köszönöm szépen!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír