XIV. Leó pápa: A szentek nélkül a világ történelme sokkal kevésbé lenne emberi

A Szentatya a tanácskozás zárónapján találkozott a résztvevőkkel. Beszédében a történeti kutatás jelentőségéről, az életszentség történelmi és kulturális összefüggéseiről, valamint a szentek világot átalakító tanúságtételéről elmélkedett. Köszönetet mondott a dikasztérium vezetőinek, tagjainak, tanácsadóinak és munkatársainak, valamint mindazoknak, akik a szenttéavatási ügyek előmozdításán dolgoznak. Örömét fejezte ki, hogy napjainkban is nagy „rajongás” övezi a szenteket.

A szenttéavatási eljárásokban nélkülözhetetlen a szigorú történeti vizsgálat

Leó pápa rámutatott, hogy az életszentség és a történelem kapcsolata – mely a konferencia témája volt – több szempontból is vizsgálható. Elsőként a hivatalosan elismert életszentségről szólt, amelyet hiteles, megbízható és minden gyanú felett álló tanúságtételekkel kell bizonyítani. Ebben a folyamatban alapvető szerepet töltenek be az egyházmegyei történeti bizottságok, valamint a dikasztérium előadói és tanácsadói. A pápa emlékeztetett arra, hogy XI. Piusz, aki maga is tekintélyes történész volt, megalapította a Rítuskongregáció (melyből később létrejött a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja és Istentiszteleti Kongregáció – a szerk.) történeti osztályát. Ezzel lehetővé tette, hogy a szenttéavatási eljárásokban sajátos módon alkalmazzák a történeti-kritikai módszert.

XIV. Leó hangsúlyozta, hogy az újabb szenttéavatási ügyek vizsgálata sem nélkülözheti az összegyűjtött dokumentumok és tanúságtételek komoly és szigorú ellenőrzését. „A szenttéavatási ügyek a történeti kutatás sajátos eszközeit alkalmazzák, jóllehet céljuk nem annyira a történetírás, mint inkább az oltárra emelésre jelöltek példamutatásának, lelkiségének és életszentségük hírének bemutatása” – fogalmazott XIV. Leó pápa.

A szentek életét saját koruk összefüggésében kell értelmezni

Beszédének második részében a Szentatya arra hívta fel a figyelmet, hogy a történelmi és kulturális változások az életszentségről alkotott felfogásra is hatással vannak. Az évszázadok során a szentekről kialakított kép is változhat, de ennek nem az a célja, hogy alkalmazkodjon az adott kor sztereotípiáihoz, hanem hogy a megélt evangélium szempontjai alapján értelmezze az adott történelmi tapasztalatot. Ezért

különösen fontos, hogy egy-egy szent tanúságtételét abban a történelmi és társadalmi környezetben vizsgáljuk, amelyben élt.

Leó pápa hangsúlyozta, hogy Isten népe olyan példaképeket keres, akik segítenek eligazodni a jelenben, és olyan közbenjárókat, akik támogatják az Egyház tagjait napjaink kihívásainak felismerésében és a bennük rejlő lehetőségek megragadásában. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy egy szentté avatás ünnepélyes aktusa túlmutat az adott történelmi körülményeken. „Ezzel ugyanis Péter utóda nem csupán jóváhagyja, hanem az egész Egyház elé állítja az evangélium hiteles tanúit, akik minden korszakhoz képesek szólni.”

A szentek tanúságtétele átalakította a történelmet

XIV. Leó pápa harmadik szempontként a szentek történelmet formáló szerepéről beszélt. Rámutatott, hogy a kegyelem által megvilágosított szentek képesek voltak meghallani koruk felhívásait.

Összekapcsolták a hitet és a történelmet, és életüket Isten országa új valóságának építésére szentelték.

A Szentatya ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: „A világ történelme a szentek nélkül mérhetetlenül szegényebb, vagyis kevésbé emberi lenne”. A szentek tehát nem a történelemtől elszakadva élték meg hitüket, hanem saját koruk konkrét valóságában. Tanúságtételük éppen ezért emlékeztet a húsvét megújító és átalakító erejére.

A hit által formált történelmet mutatják meg nekünk.”

A Szentatya végül megköszönte a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériuma munkatársainak szolgálatát, amellyel hozzájárulnak ennek a valóságnak a feltárásához és bemutatásához. Beszéde végén a Szűzanya, a Szentek Királynője oltalmába ajánlotta a jelenlévőket, és apostoli áldását adta rájuk.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír