A tiszta házasság áldás, ajándék és kegyelem – Házaspárok megáldása Rozsályban

Hagyományainkhoz híven a hónap második vasárnapján – február 14-én, ami a rendezvény zárónapjával esne egybe – nem görögkatolikus liturgia, hanem római katolikus szentmise lesz Rozsályban. Így a házasság hetének nyitónapján áldotta meg a házaspárokat ifj. Obbágy László.

Igazi tanúságtételnek lehettünk szemtanúi: húsz házaspár hajtott ma fejet, hogy az Úr színe előtt a szenteltvíz, az imádság és az áldás által megerősítsék házassági fogadalmukat. Közülük többen a környező, Rozsályhoz tartozó filiális településekről érkeztek. A korosztályok széles palettája sorakozott fel az ikonosztáz előtt: láthattunk az 5-10 éve házasultaktól kezdve olyanokat is, akik már az 50. házassági évfordulójukat is „régen elfelejtették”. A korábbi és jelenlegi rozsályi polgármesteren és feleségeiken kívül jelen volt a tisztaberki, a zajtai és a nagyhódosi polgármester is a házastársával. Sőt volt olyan mentőtiszt is, aki 24 órás szolgálat után érezte fontosnak, hogy részt vegyen a szertartáson. A jelenlevő házaspárok oklevelet, házastársismereti tesztet és egy szív alakú süteményt is kaptak, amelyet a tisztelendőasszony készített.

László atya szentbeszédét érdekes és humoros párhuzammal kezdte: csak a véletlen műve, hogy a házasság hetének kezdete és Jézus utolsó ítéletről szóló példabeszédének felolvasása egyazon vasárnapra esik, mert szó sincs arról, hogy aki a házasság mellett dönt, a házasság igájába hajtja fejét, az kimondja saját maga utolsó ítéletét… A tiszta házasság ugyanis áldás, ajándék és kegyelem. „Vigyázzatok, hogy a ti szabadságotok ne legyen a gyengék botránkozására” – a korintusiaknak írt levélből felolvasott részlet alapján hangzott el a tanítás talán legfontosabb kérdése: mi is a szabadság?...

Magáról a házaséletről nem sokat tudok még, de hálás vagyok a szüleimért, a szüleimnek, akik a keresztény hitben és szeretetben fogadtak lassan huszonöt éve hűséget egymásnak. Azért, hogy ma jelen lehettem, velük együtt élhettem át azt, hogy ennyi idő elteltével is egymás kezét fogva, egymás üdvösségéért is felelősséget vállalva, minden terhet megosztva, megerősítették a fogadalmukat.

Ilyenkor tudatosul bennem, hogy az élet igenis csodaszép minden titokzatosságával, misztériumával és kiszámíthatatlanságával együtt. A prédikációból egy mondatot hadd emeljek még ki: „Sokkal szebbnek látnánk a világot, sokkal boldogabbak lennének az emberek, ha a szívünk nem lenne oly gyakran háborús övezet, s a pozitív, örömteli dolgokra figyelnénk többet.”

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Rozsályi Görögkatolikus Egyházközség

Magyar Kurír