Bebizonyosodott: Szent Eanswythe az első angolszász szent, akinek fennmaradtak ereklyéi

Szent Eanswythe (Eanswith) a 616 és 640 között Kentben uralkodó Eadbald angolszász király lánya és Ethelbert, az első keresztény hitre tért angol király unokahúga volt. A Dovertől délre fekvő tengerparti város, Folkestone védőszentje feltételezések szerint az egyik első monasztikus közösség alapítója volt Angliában 660 körül. Néhány évvel később hunyt el, még serdülőkorában vagy húszévesként. 1885-ben a folkestone-i kikötő közelében található Szűz Mária és Szent Eanswythe-templom felújításakor munkások találtak rá egy emberi maradványokat őrző ólomtartályra az épület falának egyik üregében. Valószínűleg azért rejthették el, nehogy elpusztuljon a vallásreform következtében.

Andrew Richardson, a Canterburyi Archeológiai Társaság képviselője országos jelentőségűnek nevezte a vizsgálati eredményeket. „Teljesen valószínűnek tűnik, hogy a kenti uralkodóház egy tagjának maradványairól és az egyik első angolszász szentről van szó” – fogalmazott. Még sok munka áll azonban a kutatók előtt.

Lesley Hardy atya, aki a Finding Eanswythe (Találjuk meg Eanswythe-et) elnevezésű projekt vezetője a canterburyi Christ Church Egyetemen, nyilatkozatában rámutatott, hogy Folkestone utcáin járva a történelemben sétálunk, amelynek nagy része ma még láthatatlan. A Találjuk meg Eanswythe-et projekt is arra szolgál, hogy a felszínre hozza az elfelejtett történelmet.

John Walker, a Szűz Mária és Szent Eanswythe-templom plébánosa a felfedezés kapcsán kiemelte: „Szent Eanswythe élete imától, együttérzéstől és a rászorulók iránti nyitottságtól, valamint mások megsegítésétől lüktet. Közöttünk való jelenléte arra hív, hogy mi is testesítsük meg ezeket az értékeket.”

* * *

A Finding Eanswythe projekt weboldalán található életrajz szerint gyakorlatilag semmi biztosat nem lehet tudni a szent életű királylányról. A legkorábbi forrás, ami információval szolgál róla, A kenti királyi legenda, a kenti szentek 10. század közepi listája, amely azt mondja: „Aztán volt Emma, a frankok királyának lánya, Eadbald király felesége, ő foganta Szent Eanswythe-et, aki Folkestone-ban nyugszik, és Earconberht-t, az észak-kentiek királyát, és Eormenred herceget.” A kenti királyi szentek élete, a kenti királyi család rövid leírása, amely 1000 körül keletkezett, megismétli ezt az információt, hozzátéve: „Szent Eanswythe Folkestone-ban nyugszik, a monostorban, amelyet ő maga alapított.”

Mindössze ennyi, amit a történelem feljegyez Eanswythe-ről. Nem sok, ezért a néphagyomány igyekezett betömködni a hiányokat; a 13. században pedig egy ismeretlen folkestone-i szerzetes Vita (Élet) címmel összegyűjtötte azokat a legendákat, amelyek időközben keletkeztek. Eszerint Eanswythe mindig arra vágyott, hogy vallásos és tiszta életet éljen, és Folkestone-ba vonult vissza, amelyet azért választott, mert kellően távol esett a társadalomtól. Apja, Eadbald király két templomot építtetett a vidéken: egy magánkápolnát lánya számára a sziklaszirthez közel, valamint a Szent Péter-templomot a szárazföldön beljebb – emellé külön épületeket is emeltek azoknak a nővéreknek, akik Eanswythe-szel egy közösségben éltek.

A legenda szerint az építkezés ideje alatt Northumbria pogány királya udvarolt Eanswythe-nek, de ő kihívás elé állította: kérje az isteneit arra, hogy megnyújtsák azt a fagerendát, ami túl rövid lett ahhoz, hogy a kápolna építéséhez felhasználják. Csak ha ez sikerül, akkor egyezik bele a házasságba – mondta. A király imái nem nyertek meghallgatást, ám Eanswythe-éi igen, aki a keresztények Istenéhez imádkozott: és a gerenda megnyúlt.

A pogány királlyal való meghiúsult románcot valószínűleg tévesen kötik Eanswythe nevéhez. Alakja minden bizonnyal öszefonódott nagynénjével, Æthelburh-rel, aki valóban összeházasodott Northumbria királyával, Edwinnel. A pogány uralkodó házasságkötése után tért keresztény hitre, s amikor egy csatában megölték, Æthelburh visszatért Kentbe, ahol bátyja, Eadbald király megalapította számára a lyminge-i apátságot. Æthelburh és unokahúga életének e párhuzamos szála eredményezhette azt a hibás elképzelést, hogy Eanswythe volt az, akinek a pogány király udvarolt.

A legenda szerint Eanswythe, hogy az építkezésen dolgozóknak felfrissülést nyújtson, csodálatos módon eltérítette egy forrás vizét, hogy az felfelé folyjon, a hegyre, Folkestone-ba. Ez Szent Eanswythe vize, amely a Bayle-tóba torkollik. A hegyre való felfutás optikai csalódás, valószínűleg a korai 12. században ásták ki a medret.

A legenda arról is szól, hogy libák csapata lelegelte Eanswythe termőterületeit, emiatt ő bezárta őket egy házikóba éjszakára. Reggel, amikor kiengedte őket, nem repültek el, Eanswythe három szolgája pedig az egyik szárnyast ellopta és megette. Eanswythe, mikor tudomására jutott a cselekedet, megparancsolta szolgáinak, hogy adják elő a szerencsétlenül járt libák csontjait, amelyek segítségével aztán feltámasztotta az állatot.

Halála után Eanswythe-et a magánkápolnájában temették el, de amikor az épületet sziklaomlás veszélyeztette, maradványait a Szent Péter-templomba szállították át. Sírja további csodák helye lett. Egy gazdag embert, aki visszautasította az egyházi tized megfizetését, megszállt az ördög, és csak akkor szabadult meg, amikor a sír elé vonszolták. Őt hívta segítségül egy másik férfi is, aki bőrbetegségben szenvedett. Eanswythe megjelent neki egy látomásban, megmosta az arcát, és kigyógyította betegségéből.

A legenda itt hirtelen ér véget, ami nem jelenti, hogy nem kötődött több csoda az ősi angolszász szentnek a nevéhez, de csak ebben a  csonka formában maradt fenn legendás élete egy 1360-as, Anglia, Wales, Skócia és Írország szentjeinek életét rögzítő műben.

Forrás: Vatikáni Rádió, Findingeanswythe.uk

Fotó: Findingeanswythe.uk

Magyar Kurír
(asz)