Fiatalok bűnbánati napja a Circus Maximus gyóntatófülkéiben: A változást magukon kezdik

Róma hét halma közül kettő között építették meg egykor a Circus Maximust, a nagycirkuszt, hogy a 300 ezer ember befogadására alkalmas óriási szabadtéri építményben szórakoztassák a város lakóit. Ugyan az idő felemésztette az egykori pompás márványépítményt, de a szerkezete megmaradt, és a küzdőtér három focipálya nagyságú tere kínált lehetőséget arra, hogy az ifjúsági találkozón részt vevő fiatalok ne nézőként, hanem töredelmes szívű bűnbánóként legyenek főszereplői saját sorsuk alakításának.

Kétszáz gyóntatósátorban ezer pap váltotta egymást

Mindehhez kétszáz gyóntatópavilont állítottak fel egymás mellé, melyekben ezer pap váltotta egymást, hogy tíz világnyelven hallgassák meg a fiatalok szentgyónását. A Marche tartományból érkezett Mirjam elmondta, hogy „ennyi ember között, egy nem éppen csendes helyen nem is gondoltuk, hogy ilyen erősen érezni fogjuk Isten ölelését”.

„Minden áldás egy új élet első napja, és én most pontosan ezt érzem magamban” – mondta szentgyónása után a 29 éves Martina, aki a délolasz Foggiából érkezett.

A 85 ezer négyzetméteres küzdőtér egyik oldalán, a Palatinus-dombon a hajdanvolt császári lakónegyed máig fenséges palotaromjai tekintenek a cirkuszra; a másik oldalon az Aventinus-domb áll, ahol egykor a városalapító Romulus és Remus döntöttek az alapításról – ma az itt álló Santa Sabina-, Sant’Alessio- és Sant’Anselmo-bazilikákban Istent dicsérik.

A fiatalok várakozása a szentgyónásra már önmagában tanúságtétel

Színes zászlók jelezték tájékoztatásul a fiataloknak azokat a nyelveket, melyeken megvallhatták vétkeiket, és röviden beszélhettek a gyóntatóatyákkal, mert minden sátor előtt hosszú sorok álltak.

Az egyébként sok fiataltól nyüzsgő és zajos városban erre a napra a Circus Maximus elcsendesedett, a kiengesztelődés szentségére váró fiatalok puszta várakozása már önmagában is tanúságtétel volt: mindenki rászorul Isten végtelen irgalmára!

A szervezők arra is figyeltek, hogy a feloldozásra szomjas lelkek közben friss vizet kapjanak: önkéntesek százai hideg ásványvizes palackokat osztottak szét mindenkinek.

Lángoló szívű fiatalok

Nemcsak a fiatalok, hanem a gyóntatóatyák is a világ minden tájáról érkeztek a Rómába. Így például a negyvenéves Fülöp-szigeteki Mark Destura atya, aki egy kaliforniai, Los Angeles-i plébánián ifjúsági és hivatásgondozó lelkipásztori munkát végzett, és jelenleg a Pápai Gergely Egyetemen tanul.

A gyóntatófülkékben a fiatalok többnyire a gyóntató pappal szemben ülve, némelyek térdelve mondták töredelmüket. Az egyik gyóntató atya úgy fogalmazott: „a fiatalok szívében lángoló tüzet érzett, hiszen nekik is nagy szükségük van Istenre. Többnyire azért jönnek ide, mert a reményt keresik ebben a bizonytalanság és zavarodottság uralta világban”.

Gyakori látvány volt, hogy a feloldozás után a pap és a gyónó felálltak, kezet fogtak egymással, sokszor átölelték egymást, mint a tékozló fiú és az eléje siető apja.

José Maria fiatal tanárnő, a spanyolországi Cartagenából érkezett. Elmondta: „Nagyon boldog vagyok. Még soha nem láttam ennyi katolikus embert egy helyen, szinte ugrálni tudnék az örömtől. Hazatérve még jobban fogok törekedni arra, hogy hitemet mind jobban átadjam tizenéves tanítványaimnak.”

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír