Mayline sorsa az volt, hogy meghaljon – A csoda, ami Pauline Jaricot boldoggá avatásához vezetett

A Pauline Jaricot közbenjárásának tulajdonított csoda főszereplője Mayline Tran, aki a történtek idején három és fél éves volt.

2012. május 29-én este a Tran családban az édesapa, Emmanuel és az édesanya, Nathalie éppen elfogyasztották az aperitifet, amikor Mayline felkapott egy kisebb darab kolbászt, s mielőtt a szülők bármit is tehettek volna, félrenyelte a falatot. Miután megérkeztek a mentők, szívmasszázst végeztek rajta, és az orvosoknak többször is sikerült feléleszteniük a kislányt, de a szívműködése nem stabilizálódott. A mentőorvos közölte az első jelentést: Mayline az úgynevezett glasgow-i kómaskála harmadik fokozatában volt;

többször is leállt a szíve és a légzése; súlyos agyi oxigénhiány lépett fel.

A sürgősségi osztály orvosa tudatta a szülőkkel, hogy mivel a kislány mély kómában van, egy másik osztályra szállítják, ahol keringés- és légzéstámogató eszközökkel, mesterséges táplálást alkalmazva fogják őt életben tartani. Az osztály orvosprofesszora világossá tette: az N20 hullám, mely áthalad a bazális törzsdúcokon és lehetővé teszi az agy számára, hogy információkat közvetítsen a test többi részének, s amely meghatározza, hogy a páciens életben marad vagy meghal, Mayline esetében az egyik oldalon megszűnt, a másikon alig maradt meg, vagyis

a helyzet csak romolhat, de soha többé nem lesz egészséges, nem állhat vissza korábbi állapotába.

Pauline Jaricot boldoggá avatása Lyonban

A vatikáni Fides hírügynökség egyedüliként jegyezhette le Mayline szülei, Emmanuel és Nathalie Tran visszaemlékezését és tanúságtételét.

Emmanuel: Amikor a baleset történt, nem ismertük Pauline-t, mi nem lyoniak voltunk, Párizsban laktunk. Azért jöttünk Lyonba, hogy éttermet nyissunk. A városon kívül, Beaujolais közelében éltünk. Amikor elköltöztünk Dél-Franciaországból, Lyonba jöttünk éppen csak egy hónapra, az iskola végéig, közel Condrieu-höz, ahol a baleset történt. Egész végig a kórházban voltunk, hogy vigyázzunk Mayline-re. Egy asszony volt az, aki a kilenceddel Pauline Jaricot közbenjárását kérte. Mi egész nap a kórházban voltunk, egyáltalán nem ismertük Pauline-t.

Nathalie: Valóban, amikor Mayline balesete történt, nem ismertük Pauline-t, de ő belépett az életünkbe.

Emmanuel: Mayline a lyoni Cours Diot katolikus magániskola óvodai tagozatába járt. Amikor megtudták, mi történt vele, az igazgatónő, Mayline óvónője és mindenki megrendült. Még a gyerekek szüleit is sokkolta a hír, főként a kisiskolás Alix szüleit, akik korábban már elvesztették két gyermeküket. Ötletük támadt: Pauline Jaricot jubileumi éve volt, végezzenek egy kilencedet az iskolával. Az intézmény igazgatónője is beleegyezett, hogy Pauline Jaricot közbenjárását kérjék Mayline gyógyulásért. A kilenced utolsó napja, 2012. június 23-a egybeesett az intézmény ünnepével.

Minden résztvevő együtt mondta a kilenced imáját a szentmisén megjelent Emmanuellel és Nathalie-val.

Eközben az Élő Rózsafüzér Misszionáriusai (Barbarin bíboros biztatására 2005-ben alapított, Pauline Jaricot intuícióit követő szervezet) is imádkoztak Mayline-ért és sok más emberért.

Emmanuel: Mindennap a kórházban voltunk, és egy asszony azt mondta nekünk, szeretné felkérni az iskolát a kilenced elvégzésére, nekünk szentelte a kilencedet, és azt kérdezte, szeretnénk-e részt venni benne. Mi ezzel egy időben a kórházban imádkoztunk, de nem tudtuk, mi történik odakint.

Az egész iskola velünk együtt mondta az imákat, aztán megtudtuk, milyen sokan csatlakoztak hozzá, még a nővérek is – akik korábban Cannes-ban voltak, most a lorette-i házzal foglalkoznak – mind Mayline-ért fohászkodtak.

Amikor tanulmányok miatt Cannes-ba utaztunk, volt valaki, aki segített nekünk Mayline-nel. Ő imáiban Pauline-t kérte, hogy vigyázzon a lányunkra. Egyszer aztán azt mondta, nem tudja, mi történt Mayline-nel. Ekkor elmeséltem a történetünket. Erre azt válaszolta, hogy ez emlékezteti egy kislány esetére, akiért imádkozott Lyonban, de a kislány aztán meghalt. És én mondtam, hogy nem! Azok mi voltunk, Lyonban, Mayline volt az, és ő nem halt meg! Azt hitte, Mayline már nem él, mert nem ismerte a történet végét úgy, ahogy sokan mások, akik a kilencedet végezték. Rádöbbent, hogy ő érte imádkozott, személyesen is törődött vele, és életben van…! Nem tudta, hogy az a kislány Mayline volt.

Nathalie: Ismeretlenül is imádkozott érte, aztán öt éven keresztül foglalkozott vele az iskolában. Kértünk az iskolától egy segítőt, és a tanév kezdete előtt két nappal felhívtak, hogy találtak valakit, aki aztán dolgozott vele, majd néhány héttel, vagy talán egy hónappal később elmesélte a férjemnek, hogy imádkozott egy kislányért Lyonban. Mayline volt az. Anélkül, hogy tudta volna, már korábban is tett valami jót Mayline-nel.

Emmanuel: Csak jóval később ismertük meg Pauline-t, mert a kilenced után hosszú útnak néztünk elébe, Lyontól távol. Még nem tartozott a prioritásaink közé, mert amikor Cannes-ba költöztünk,

Mayline sorsa az volt, hogy meghaljon, de hosszú idő elteltével végre elkezdett beszélni és mozogni.

Nehéz időszakon mentünk keresztül vele, egy másik kórházban kezelték… Elkezdte az óvodát, majd két évvel később elgondolkoztunk azon, hogy lehet ilyen jól Mayline, akinél minden rendben ment, iskolába járt, de mindez lehetetlennek tűnt a baleset utáni állapotából kiindulva…

A boldoggá avatás szertartása során Mayline Tran az oltárhoz
vitte Pauline Jaricot szívereklyéjét.

Nathalie: És ekkor kérték ki az eljáráshoz szükséges orvosi kartont a Vatikán számára. Az első két évben Mayline jobban volt, de még nem minősítették gyógyultnak. Igen, újra elkezdett járni, visszatért az óvodába, hihetetlen, amit csinált, de szükség volt a dokumentációra. Ekkor kezdtünk érdeklődni Pauline élete iránt, ekkor kezdtük megismerni az ő történetét.

Fordította: Balláné Sárközi Jáhel

Forrás: Fides

Fotó: Famille Chrétienne

Magyar Kurír