Admissziót ünnepeltek Szatmárnémetiben

„Éreztük a meghívást Istentől, ezért indultunk el erre a nagy misszióra, amit a papság jelent. De a szemináriumban elmélyülünk, és eldöntjük, valóban ez az út-e a miénk. Három vagy négy év elteltével az Egyház megkérdezi a kispapokat: Mit gondolsz most? Hogyan érzed, mit tett veled Isten ezekben az években? Akarsz tovább menni? Az Egyház ettől a ponttól kezdve igen komolyan veszi a hivatás kérdését, és ők hivatalosan is jelöltek a papságra. Mi a külső, fizikai jele az ő elhatározásuknak? Mostantól megváltozik az öltözetük, papi civilben mutatkoznak” – magyarázta a jelenlevőknek Andrea Gentili, a missziós szeminárium rektora a szentmise előtt.

A szentmisét Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök mutatta be. Szentbeszédében a főpásztor kiemelte: minden nap meg kell hozni a döntést az Isten útján való kitartás mellett.

„Az élet minden területét megélhetjük hivatásként. Ezért meg kell vizsgálni, Isten hova szánt engem: családba vagy papságra? Isten ajándéka ugyanis minden hivatás.” A papság speciális, mert a pap rábízza magát az Egyházra. A növendékek a szemináriumban válnak egy új család tagjává, és ott készülnek fel arra, hogy mint pap egy másik közösségnek legyenek a vezetői. Mindig egységben maradnak a püspökkel. Ez az elhatározás az élet minden napjára szól, mindig újra és újra Isten mellett kell dönteni – hangsúlyozta Schönberger Jenő püspök.

Lucas Pereira Nunes da Paixao és Ivan Bušic a homíliát követően lépett a főpásztor elé, és a nyilvánosság előtt megerősítették elhatározásukat, hogy az egyházi rend felvételével Isten szolgálata mellett kötelezik el magukat.

Forrás és fotó: Szatmári Egyházmegye/Romkat.ro

Magyar Kurír