Mikulás? Santa? Angyal? Kisjézus? – Amerikai magyarok karácsonyi készülődése

Külhoni – 2022. december 13., kedd | 13:25

„Az Egyesült Államok keleti partján élő, különböző hátterű (az USA-ban, Magyarországon és Erdélyben született vagy felnőtt) és különböző generációkat képviselő tizenkét magyar családot kérdeztem meg adventi, karácsonyi szokásaikról” – Amerikában élő önkéntes tudósítónk, Antal-Ferencz Ildikó riportját olvashatják.

Nagyobbik részük a passaici Szent István-plébániához, kisebbik részük a (hét éve bezárt) New York-i Szent István-templom közösségéhez tartozik, egy a New York-i református és egy a New Brunswick-i magyar katolikus közösséget képviseli. A minta nem reprezentatív, de bepillantást nyerhetünk a magyar hagyományok őrzésébe, illetve keveredésükbe a helyi szokásokkal.

Kultúrák és szokások keveredése

A megkérdezett magyar családok mindegyike vallását gyakorló család, akik számára az adventi időszak összekapcsolódik a hittel. Hangsúlyosak a magyar hagyományok – függetlenül attól, hány éve élnek Amerikában vagy hányadik generációsként születtek ott. Ez azonban egyáltalán nem általános az itt élő magyarok között (sem), és nem is könnyű: a bevándorlók kultúráinak keveredésével sokféle karácsonyi ünneplés létezik egymás mellett, s mivel az ország egyre kevésbé keresztény, az ünnep is egyre inkább deszakralizált.

A november végi hálaadás ünnepe után már felállítják a karácsonyfákat a lakásokban is, az ünnepkör főszereplője pedig nem Jézus, hanem a Mikulás (Santa Claus), aki december 25-én reggelre hozza az ajándékokat. Karácsony másnapja pedig nem is része az ünnepnek, munkanap. Winer Róbert, a New York-i magyar közösség egyházi bizottságának elnöke így foglalja össze az amerikai ünnepkör tudnivalóit: „A hálaadás napjától számítják az úgynevezett Holiday Seasont, az üzletek rogyadoznak az áruktól, meghosszabbítják a nyitvatartásukat, sőt van, amelyik be sem zár az utolsó három napban; amerikai karácsonyi popdalokat játszanak és tart a Black Friday-őrület is. New Yorkban kilencven éve a Rockefeller Center előtt minden évben felállítják a város karácsonyfáját, amit évente félmillió ember látogat meg; minden városnak, sőt az egyes kerületeknek is megvan a saját karácsonyfájuk. A templomok is tartanak ünnepségeket: a hívek és a lakók énekelnek a kivilágított fák előtt. A karácsonnyal együtt ünneplik a hanukát, a városok terein a kilencágú gyertyatartót is kiállítják, ahogy a karácsonyfát.”

Néhány megkérdezett család (az idősebb korosztályból, az Amerikában született, illetve a pár éve itt élők között is) hűen tartja magát a magyar hagyományokhoz, alig, vagy egyáltalán nem keverik az amerikai szokásokkal. A ’67 óta itt élő Kerkayné Emese például kategorikusan kijelentette: „Nem vettünk át amerikai szokásokat. Nem is tudom, azok mik. Nem hiszünk Santa Clausban, nálunk Mikulás van december 6-án, 24-én pedig a Jézuska hozta az ajándékokat, amikor még voltak gyerekek körülöttünk.” Egy itt született másodgenerciós édesanya így mesélt: „A hálaadás amerikai ünnep, nekünk nem jelentős. Mivel munkaszüneti nap, ilyenkor élvezzük, hogy egész nap együtt lehet a nagy család, az unokatestvérek együtt játszhatnak. Karácsonykor sem követjük az amerikai szokásokat. December 5-én a gyerekekkel kitisztítjuk a csizmáinkat, és kitesszük az ablakba másnapra. Szoktunk kis papír angyalruhákat készíteni, amire ablakokat vágunk, alatta piros papír van. Advent alatt gyűjtik a gyerekek a jó cselekedeteket, mindegyik után felhajtanak az angyalok ruháján egy-egy ablakot, és látszik alatta a piros háttér. Szenteste a fára akasztjuk a ruhákat, remélhetőleg addigra minden ablak nyitva lesz! Adventi naptárunk is van, csokis és betlehemes, amit darabonként összeraknak.”

Az ötven éve New Yorkban élő Votin Katalin viszont elárulta, gyerekei és családjuk már az amerikai szokásokhoz igazodnak: „A kivilágított karácsonyfa mellett, a kandalló előtt nagy méretű, téli mintás (hópelyhes, őzikés, rénszarvasos, angyalos, mikulásos) csizma/zokni alakú zsákok lógnak, a családtagok nevei ráhímezve. Apró ajándékok, édességek, néha szaloncukor van bennük, a nagyobb ajándékok a kandalló elé vagy a karácsonyfa alá kerülnek. A gyerekeim az unokákkal más államokból érkeznek és magukkal hozzák az ajándékokat az itteni családtagoknak. Az ajándékok az éj folyamán érkeznek, a gyerekek reggel találják meg és bontják ki.”

A családok többsége fontosnak tartja a magyar hagyományok őrzését, de elfogadja, sőt esetenként átveszi a helyi szokásokat, főleg praktikus okokból. Egy Erdélyből származó, 22 éve itt élő családanya így fogalmazott: „Mi a hálaadást követő hétvégén szoktuk feldíszíteni a házat, elkészíteni az adventi koszorút. A karácsonyfát már évek óta együtt díszítjük a gyerekekkel, így segítünk az angyalnak, általában a téli vakáció első napján. Ennek két fő oka van: az amerikaiak többsége a hálaadás utáni napokban feldíszíti a karácsonyfát, így sokszor a karácsony előtti napokban már nem lehet fenyőfát kapni. A második ok, hogy a nagyszülők távol élnek, így nagyon nehéz megoldani az angyaljárást és a fenyőfa díszítését egyetlen délután, este alatt.”

Az erdélyi származású apától és amerikai anyától, New Yorkban született Dorogi Anna számára az amerikai szokások főleg fia iskolai programjain keresztül keverednek bele az ünnepeikbe. „Az iskolai előadások inkább a decemberi ünnepeket veszik témakörnek, ahol a hanuka és a diváli [Diwali; fények ünnepe a hindu vallásban – a szerk.] mellett a Santa Claus-os karácsony is helyet kap. Fiunk osztálytársai is teljesen másképpen ünneplik a karácsonyt, de mi ezt az »ahány ház, annyi szokás« gondolatával magyarázzuk: milyen szép, hogy különböző nemzetiségek és vallások egymás mellett élhetik a saját szokásaikat, hitükhöz és kultúrájukhoz illően. Mivel a mi szokásaink sokszor nem egyeznek a közösségek többségével – a »modern« magyar közösségekével sem –, hangsúlyoznunk kell annak különleges szépségét és hitünkhöz kapcsolódó igazságait. Például azt, hogy a Mikulás nem a rénszarvasokkal közlekedő lappföldi Santa Claus, hanem a valódi Myrában élt Szent Miklós püspök, és úgy is néz ki. A karácsony pedig a valódi megváltónk, Jézus születéséről és ennek a csodának az újraéléséről szól.”

A harmadik generációs magyarként Passaicban felnőtt Kelemen Bíbor, a Lantocska hagyományőrző csoport egyik vezetője elmondta: „Hálaadáskor tartunk otthon egy kis vacsorát, ahol mindenki az étkezési ima után elmondja, miért hálás. Bár erősen magyarnak neveljük gyermekeinket, tudják, hogy Amerika befogadta ükszüleiket, és lehetőséget adott arra, hogy megmaradjanak szabad magyarnak. Valóban becsüljük azt, hogy amerikai magyarok vagyunk. Ugyanakkor nálunk nagy hangsúly van azon, hogy Mikulás (Szent Miklós), és nem Télapó jön. December 24-én pedig arra ébrednek a gyerekek, hogy a nappali bejárata lepedővel el van takarva. Nem szabad kukucskálni, mert dolgoznak az angyalkák. Vacsora végén csengetést hallunk: megjött a Jézuska. Levesszük a lepedőt, és ott a karácsonyfa. Énekelünk, majd ajándékokat bontunk.”

Van olyan magyar család is, ahol kipróbálták az amerikai szokásokat, de inkább visszatértek az otthoniakhoz: „Egyszer kipróbáltuk, hogy feldíszítjük a karácsonyfát advent második hetében, de mire eljött a karácsony, valahogy elveszett a varázsa, ezt azóta nem csináljuk. A gyerekek néha megkérdezik, hogy nem lehetne-e, de a válaszunk: nem. Ugyanakkor az utóbbi években egy csoki vagy kis ajándék erejéig szokás lett nálunk is, hogy 25-én reggel ők is kapnak valamit a zoknikba” – mondta el a hét éve Amerikában élő Tóth Anna Róza.

Magyar családi és közösségi szokások

Minden megkérdezett családban van adventi koszorú és karácsonyfa, a kisgyerekes családoknál adventi naptár, legtöbben feldíszítik a lakást, néhányan az udvarokat is, de a dekorációkon nincs akkora hangsúly, mint az amerikai családok többségénél. Ugyanakkor a többedgenerációs családoknál már gyakoribbak a kültéri dekorációk is: „A házunk bejárati és oldalsó ajtajára piros-fehér-arany színű és díszítésű fenyőkoszorú kerül. A kisebb fákra és nagyobb bokrokra rengeteg világító lámpafüzért akasztok. Volt régebben egy kivilágított karácsonyfa is a füves részen, most lesz egy nagy méretű kivilágított angyal szárnyakkal.”

Míg hálaadáskor kötelező a pulyka, a karácsonyi menü teljesen változó a magyar családok körében (is), de azért sok közös fogás is felfedezhető. A Magyarországon jellemző halászlét vagy rántott halat itt kevesen fogyasztják, van ahol borleves vagy húsleves, illetve sültek (főként szárnyas, jellemzően kacsa, néhol csirke vagy pulyka, esetleg disznókaraj) kerül a karácsonyi asztalra. A töltött káposzta (esetleg székelykáposzta) szinte mindenhol része az ünnepi menünek, különösen az erdélyi származásúaknál, de legtöbben nem szenteste, hanem karácsony első napján fogyasztják. Ennek jelentőségét a húsz éve New Yorkban élő erdélyi származású Fodor Krisztina így fogalmazta meg: „Számomra töltött káposzta nélkül nincs karácsony. Az első Amerikában megélt karácsonyomkor sokkolt, hogy itt nem töltött káposztát esznek. Én őszintén azt hittem, az egész világon töltött káposzta van karácsonykor. Úgy gondoltam, ez épp olyan, mint a hálaadáskor a pulyka…”

A karácsonyi sütemények közül a legnépszerűbb a mézeskalács és a diós, mákos bejgli (vagy kalács), de több helyen készül zserbó, és van, ahol pozsonyi kifli, vaniliás patkó is. Kerkayné Emese több mint hatvan éve készít szaloncukrot, és bár jellemző karácsonyi ételeik nincsenek, vannak hagyományos családi aprósüteményeik. Dorogi Anna arról számolt be, hogy a déli államokban felnőtt amerikai édesanyja az ott népszerű pekándiós pitét készített és ajándékozott mindenkinek karácsonykor. „Az ő emlékére én is azt készítek minden évben. Anyám nem beszélt magyarul, de szenteste a fa körüli családi ünnepléskor ő énekelte leghangosabban a magyar karácsonyi dalokat. Katolikus és református énekeket énekeltünk, apám kísért orgonán vagy harmonikával. ”

A karácsonyi előkészületekhez hozzátartozik a mézeskalácssütés és a saját karácsonyfadíszek készítésén túl a helyi kézművesvásárok felkeresése és a magyar közösség programjain (Mikulás-program, karácsonyi műsor, betlehemezés, regölés) való részvétel. Ezek szerepe túlmutat a népi hagyományőrzésen: a családok többségének távol élnek a rokonai, a karácsonyi családi együttléteket is pótolják ily módon. Ugyanez a pótló szerepe van a baráti összejöveteleknek is, amivel a karácsony és a szilveszter közötti időszak szokott telni.

A Mikulás nemcsak a magyar családokhoz érkezik meg december 6-án, hanem a magyar közösségekhez is. Idén december 3-án jött a New York-i Magyar Házba, ahol hagyományőrzők is meséltek téli népszokásokról, volt kézműveskedés, a Mikulás pedig ajándékot hozott minden gyereknek. Az ünnepséget az Arany János Iskola szervezte a cserkészekkel közösen; de a Mikulás a magyar iskolákba külön is (nemcsak New Yorkba, hanem New Brunswickba és a Passaichoz közeli Montclairbe is) ellátogat, és korábban évtizedeken át volt Mikulás-nap a New York-i Szent István-templomban is. A Passaichoz közeli cserkészházba idén december 4-én, a Mikulás-ebéd alatt érkezett; itt is Szent Miklósként, püspöki ruhában, angyalokkal és krampuszokkal.

Passaicban kiemelt egyházközségi esemény a karácsonyi ebéd, amelyre a negyedik adventi vasárnap délben kerül sor. A Lant és Toll és a Lantocska nevű hagyományőrző csoportok és a garfieldi cserkészek is készülnek műsorral. Az elmúlt években volt pásztorjáték is, a Lantocskával ezenfelül igyekeznek a szervezők a téli ünnepkört is kicsit jobban átélni, például idén a Luca-napi népszokásokat is eljátsszák a gyerekekkel.

New Brunswick különleges eseménye több mint harminc éve a vigíliakoncert, amit a helyi közösség oszlopos tagja, Hajdú-Németh László szervez, a negyedik adventi vasárnap délutánján, fellép a kórus, a cserkészek és van betlehemezés is. A Szent László-templomban 10-kor kezdődik az éjféli mise, de már 9 óra körül elkezdik az éneklést, amihez folyamatosan lehet csatlakozni, így segítve az érkezők ráhangolódását. Helyi sajátosság az éjféli mise utáni, akár hajnalig tartó közös ünneplés is, ugyanis Juhász Imre atya születésnapja épp karácsony napjára esik. Ilyenkor a pap készíti a vacsorát, mindenki hoz sütit, és természetesen van születésnapi torta is, de a hangsúly nem az evésen, hanem az együttléten van a jelenlévő körülbelül ötven fő számára.

New Yorkban az éjféli mise után van a közösségi program. Az utóbbi években a mise után a gyerekek kaptak karácsonyi ajándékokat (mézeskalács, kifestősök, szaloncukor); a felnőtteket vendégül látják (pogácsázás és forraltborozás), hiszen sokan dolgoznak a városban olyanok, akiknek távol él a családjuk. Régebben az éjféli misén tömeg volt, mert sokan laktak Manhattanban. Ameddig volt magyar templom (és mellette parkoló), akár messziről is sokan eljöttek, ma már jóval kevesebben vannak az ünnepi misén. Emellett a New York-i cserkészek rendszeresen karácsonyi vacsorát szerveztek a Magyar Házban. Előfordult, hogy a megelőző héten szülői hozzájárulással hurka- és kolbásztöltés zajlott, az elkészült disznótoros egy részét ezen a vacsorán tálalták fel.

A betlehemezést mindenhol a cserkészek szervezik. A garfieldiek például házról házra járnak (helyesebben: a felnőttek segítségével autóznak) a magyar családokhoz, általában öt délutánon át, naponta négy-öt házhoz, ahol akár több család is összegyűlik, így akár több mint negyven család is megnézi a betlehemest. Régebben a vezetők eljártak kántálni helyi idősotthonokba is, ahol több nyelven is elénekeltek egy-egy karácsonyi dalt.

További egyházi közösségi hagyományok

A passaici templomban idén felelevenítik a roráte misék ősi katolikus szokását, amit a nagy távolságok miatt nehéz megtartani; máshol, New Brunswickban és New Yorkban nincs is (utóbbi városban helyi magyar pap sincs). A Jézusért hozott lemondás átélésére bemutatott rorátékat az advent négy szombatján tartják, teljes sötétségben, illetve gyertyafényben. Ugyanitt az adventi időszakban a szokásosnál több magyar szentmisét tartanak, illetve a harmadik hétvégén két magyar misét lelkigyakorlatos beszélgetés is kísér, gyónási lehetőséggel és azzal a kifejezett céllal, hogy „ne csak a házakat díszítsük fel, hanem a lelkünket is”.

A passaici templomtér is szépen fel van díszítve, adventi koszorúval, piros és fehér mikulásvirággal, betlehemmel és karácsonyfával. Ez jellemző mindhárom magyar templomra (New Brunswickban a pap az éjféli misén hozza elő a Kisjézust és helyezi bele a jászolba), sőt az amerikai katolikus templomok is hasonlóan néznek ki. Az éjféli misét és a karácsonyi ünnepi misét mindhárom magyar templomban megtartják. A Passaicban december 24-én délután van gyerekmise is, azonban a nehezített logisztika miatt a gyerekes családok általában csak az egyiket választják az aznapi kettő közül. (A református család a New York-i Első Magyar Református Egyház templomába jár, ahol adventi koszorú és karácsonyfa, szentesti istentisztelet, másnap pedig úrvacsora van. Mivel ott kevés a gyerek – és a felnőtt is –, nincs pásztorjáték, sem betlehemezés.)

És végül, de nem utolsósorban: az adventi felkészülésnek része a templomi keretek között zajló jótékonykodás is. Passaicban például átvették az amerikai katolikus templomokban szokásos karácsonyi gyűjtés módját is: egy kis feldíszített karácsonyfán lógnak különböző papírokon vállalások, amelyek célja idén az aknaszlatinai (Kárpátalja) Szent Család Karitász támogatása, s általuk az ukrán–román határ melletti régi bányásztelepülésen élő rászorulók segítése. Emellett vannak olyan magyar családok, melyek részt vesznek a helyi (amerikai) adománygyűjtéseken is – ahol rászorulóknak élelmiszert, gyerekeknek játékot, hajléktalanoknak télikabátot gyűjtenek –, valamint az amerikai cserkészek jótékonysági virág- és koszorúvásárain is.

Fotó: Antal-Ferencz Ildikó (Garfield, NY), Kerkayné Emese (Passaic), Tóth Anna Róza (New Brunswick)

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria