Osztatlan szívvel szolgálni – Diakónusszentelést ünnepeltek Gyulafehérváron

A járványügyi korlátozások miatt zárt körben, csak a szeminárium elöljárói, tanári kara, a központi papság és a szeminaristák részvételével tarthatták meg az ünnepi szentmisét. A szentelendők hozzátartozói és a főegyházmegye hívei a Templom.ro oldal közvetítése révén kapcsolódhattak be a szent cselekménybe.

A szentmise bevezetőjében Kovács Gergely érsek emlékeztetett arra, hogy a tervezett időpont, június 28-a helyett december 8-án tartják a szentelést, és a Gyulafehérváron érvényben lévő szigorítások miatt most is sajátos körülmények között, zárt ajtók mögött. Köszönetet mondott az öt szentelendőnek, családjaiknak, rokonaiknak, barátaiknak, származási helyük és gyakorlati helyük plébánosainak, hogy a körülményeket tudomásul vették és megértéssel elfogadták. Megfogalmazta, hogy bár a személyes jelenlétet nem tudja pótolni az online közvetítés, de adjon erőt az a tudat, hogy így, lélekben még többen vehetnek részt a szentmisén, és foglalhatják imába a szentelendőket.

A szentelés szertartása az evangélium után vette kezdetét, amikor András István szemináriumi rektor bemutatta a jelölteket, akiknek szerpappá szentelését kérte az Anyaszentegyház nevében a főpásztortól.

A rektor kijelentette, hogy a keresztény nép megkérdezése és az illetékesek véleménye alapján méltónak találja az öt kispapot, hogy Isten és az ő szent népe szolgálatára diakónussá szenteljék őket.

A jelöltek bemutatása után az érsek szentbeszéde következett, amelyben az ünnep lényegéről elmélkedett, Szűz Mária példáját állítva a szentelendők és a jelenlévők, a közvetítésen keresztül bekapcsolódók elé arra kért mindenkit, hogy imádkozzanak a szentelendőkért, akik Isten melletti elköteleződésükről tesznek tanúságot, hogy amint Szűz Mária igent tudott mondani, úgy ők is szabad akarattal, lelkesen és meggyőződéssel igent tudjanak mondani Istennek.

„Kedves István, Csongor, Zsolt, Szilárd és Béla! Teológiai tanulmányaitok, a papképzésetek végéhez közeledve úgy érzitek, és elöljáróitok is ezt tanúsítják, úgy ítélik meg, hogy készen álltok elkötelezni magatokat Isten önzetlen, teljes szolgálatára. Igyekezzetek, hogy semmi másnak ne maradjon hely életetek középpontjában, csak egyedül Istennek!” – szólt közvetlen hangon a szentelendőkhöz az érsek.

Emlékeztetett a diakónusi szolgálat szentírási eredetére, és a szerpapok jelenlegi szolgálatára, amely elsősorban Isten igéjének hirdetése, a szentmisén való szolgálat, a keresztelés, a házasság szentségénél való közreműködés, temetés és egyéb paraliturgikus cselekmények végzése.

Felhívta a szentelendők figyelmét, hogy ők bár mindössze hat hónapig végzik ezt a szolgálatot – hiszen számukra ez csak lépcsőfok a papszenteléshez vezető úton –, ez nem jelenti azt, hogy a diakonátus kevésbé lenne fontos. „Mától a gyulafehérvári főegyházmegye klerikusai lesztek” – hívta fel a jelöltek figyelmét, emlékeztetve őket arra, hogy visszavonhatatlanul elkötelezik magukat arra, hogy a mindenkori főpásztornak engedelmességet fogadva Istent és az ő népét akarják szolgálni nőtlenségben és osztatlan szívvel. A Szentlélek megerősítő kegyelmét kérve szolgálatukra azt kívánta, hogy Krisztus igazi tanítványai legyenek, tisztán megőrizve a hitet, azt szóval és tettel hirdetve; legyenek Isten és az emberek előtt feddhetetlenek és tiszták. „Kísérjen benneteket főpásztori áldásom és a hívek imádsága; oltalmazzon titeket az aranyrózsás csíksomlyói Szűzanya” – zárta elmélkedését Kovács Gergely érsek.

A szentbeszéd után a jelöltek kifejezték kérésüket, hogy a főpásztor szentelje fel őket a szerpapi szolgálatra. Ígéretet tettek, hogy alázatos szeretettel lesznek a papi rend segítségére a szent nép szolgálatában; hirdetni fogják a hit szent titkát, azt lelkiismerettel őrzik, szóval és cselekedettel hirdetik az evangélium és az egyházi hagyomány szerint; vállalják a cölibátust, az imádságos lelkületet, a zsolozsma végzését; Krisztust példás élettel követik. Ezután a szentelő érsek elé térdelve, kezüket kezébe helyezve engedelmességet fogadtak neki és utódainak, a mindenkori főpásztornak.

Az ígéretek kinyilvánítása után következett a Mindenszentek litániája, amelynek imádkozása alatt a jelöltek a teljes önátadás jeleként arccal a földre borultak, kifejezve azt, hogy életüket teljesen Isten kezébe helyezve vállalják a szent szolgálatot.

A szentelendők a litániát követően egyesével a főpásztor elé járultak, aki kezét a fejükre téve csendben imádkozott, majd a felszentelő imádság révén diakónussá szentelte őket.

Ezt követően a már felszentelt diakónusok beöltöztek a szerpapi módon viselt stólába és dalmatikába, majd az érsek elé járulva átvették az evangéliumoskönyvet annak jeleként, hogy elsődleges feladatuk Isten igéjének hirdetése lesz.

A szentelő főpásztor békeköszöntéssel fejezte ki befogadásukat és elfogadásukat, akárcsak a jelen lévő, már korábban a szatmári egyházmegye szolgálatára diakónussá szentelt osztálytársuk.

Az Eucharisztia liturgiáján a felszentelt diakónusok már szerpapként szolgáltak.

A diakónusokat átmeneti időre szentelte fel Kovács Gergely érsek, hiszen a kötelező  diakónusi szolgálat után, 2021 nyarán áldozópappá szenteli őket. Addig a papképzés keretében maradva gyakorolják szerpapi szolgálatukat.

Az ünnepi szentmise visszanézhető a Templom.ro Facebook-oldalán.

Forrás: Seminarium.ro; Romkat.ro 

Fotó: Farkas Ervin, Kajtár Zsolt, Templom.ro

Magyar Kurír