„...az út a legtürelmesebb zarándok” – Halmai Tamás versei

(a holdszülött dala)

odafigyelni az üzenetekre.
egy olvasott sor. egy elfülelt mondat.
járdán tollpihe. mielőtt tüzekbe
feledkezne, ki csillagokra nógat.

valaki súg az álom túlfeléről,
nappalokat a holdszülött megértse.
közérzetet hiába hogy felőröl
utcák vasárnapi néptelensége.

az anyja-holt ember, ha gyereke
nincsen, maga is halottfekete.
kiszínezi a sorsot csak az élet.

ha a szeretet az első parancs,
a nulladik, hogy eredet maradj.
az irgalom az utolsó ítélet.

(óperencia)

hogyisne lenne élőlény a szél!
minden sejtjében akarás lebeg.
csak hogy lehessünk engedetlenek:
illő irgalom illót elkísér.

s a kozmosz kertje? örvendés hazája
a végtelenek közé zárt világ.
univerzális óperenciát
költenek lombos idők valahára.

holdlény áramlik csillagkapun át,
álmélkodnak az asztronauták:
terjeng valaki bölcsen semmiszerte.

szél támad növendék gyomok alól.
egy rózsa erényeket gyakorol.
hajléktalan már csak a szentek szentje.

(öt seb)

ártatlanságban fogannak a bűnök.
rovott múltat rózsától se tagadj el.
ha estelente eltűnőnek tűnök,
az csak szemfény veszte. sóba zárt tenger.

köztársaság királya közeleg
holdudvar felől. kibocsáttatást
akkor nyerünk sorsból, ha kőzetek
bolygója a légnemnek megbocsát.

palackposta, mely édesvízről ad hírt.
sziget, hol romok kastélya gyarapszik.
labirintusban bújócskázó őzek.

arborétumban kőtáblák, katángok.
az út a legtürelmesebb zarándok.
aranyat mosunk, s kitisztul az öt seb.

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír