„És bűneinkről lecsúszik az árnyék” – Halmai Tamás Szálinger Balázs kötetéről

A klasszicizált dezillúzió („Mert bármit mutat a térkép: úgyis mindig / A mindig síró erdőn keresztül jutunk el a lesre” – Okfejtés a térképről) nem ismeretlen alapállás irodalmunkban. Adytól Térey Jánosig (sőt Nádasdy Ádámig) vonható efféle hagyományív, s az „új komolyság” fiatal nemzedékei is szívesen kísérleteznek a letisztult emelkedettség szólamaival. A Szálinger-hang elegáns melankóliája hol idillel játszik, hol szatírát érint. Oly rétegzett ez a nyelvi világ, hogy rétegei szét sem választhatók biztonsággal: játszi sejtés csak, mikor olvasunk pátoszt, mikor iróniát. (Lásd például: „Engedjétek az útjaikat járni / Hiszen mindegyik arc isteni arc / Mindegyik ujj fölfelé mutogat // És mindegyik tenyér közepén stigma” – Krisztus védi a hatalmaskodókat). Intelligens, mert önreflexív komolyság közlekedik itt hangnemek és hangulatok között („Nincs jókedvem, most csak boldog vagyok” – A táj című optimista kép).

Míg a kötet egésze a bensőleg megtapasztalt térségi jegyekből – egy (csupán) „Grammatikailag egységes ország” (Műsor) jellemzőiből – szűr le közérzeti, történelemfilozófiai, világképi tanulságokat, a szerepjátékos Mikes Kelemen-szonettek a kívülálló nézőpontját hasznosítják. (A beszélő hangsúlyosan vidéki létformája, a versek kritikus értelmiségi gondolkodása, valamint a paradigmákba nem kéredzkedő versnyelv és a könyv magánkiadásban megjelentetése: mind ezzel összecsengő tényezők.) E versekben a rímeket is mintha egy letűnt korszakhoz tapasztaná a poétika – hiszen egyebütt csupán a sorkezdő nagybetűk patinája, a strofikus szerkezetek és a jambikus lejtés éltet klasszikus formatant. A zárlatok gyakran poentírozott világossága egy érzelemdús metafizika lehetőségét csillantja elénk: „Átkunk, Néném, hogy senki sem akárki, / S többek vagyunk, mint Isten állatkái” (Mikes Kelement megbántják, de ez mindennapos); „Kérem, hogy mondja meg, merre az arra. / Menjünk el a gyönyörűszép tavaszba” (Mikes Kelemen öregkori dala).

A közéleti és történelmi érdeklődés mindig is sajátja volt Szálinger költészetének (s mindig hangsúlyos stilizációs áttételeken keresztül), az alanyi és a közösségi dimenziók – a „hazafias” és az „istenes” vershagyománnyal szembesítő műveiben – sűrűn csúsztak egybe nála. („Aztán ők is az én fájdalmam lesznek” – mondja itt a Vegyesvárosiakkal verődtem társaságba című, emlékezetes hosszúvers.) A Koncentrációban fölerősödik a lágyság, melegség, megengesztelődöttség tónusa („A szeretet lassú víz, most is itt van, / Nem ragad, de összeragaszt majd mindent” – Kis budapesti várostopográfia; „Arra gondoljatok, ez itt a dolgok ujjongó eleje” – A dolgok ujjongó eleje), mely a karcos szatirikumot fényekig árnyalja. A zavart megrendülés egy idegen halála fölött (A tegnapi motoros), a nem-emberi életformák himnuszba hajló méltánylása (A fák), az alpolgármesteri kutya sorsának kompassiós szemügyre vétele (Messze faja fölött): távlatos érzékenység jelzetei.

Egészében idézek végül egy nyolcsorost. A Vers című alkotás miniatűr szerkezetében – az egyetlen rím („rálép”–„árnyék”) váratlan törvényerejével megpecsételve – szellemi ideáink és praktikus esendőségeink kettősségére derül fény. A Föld napszakokat érlelő mozgása nemcsak a tradicionális költői szerepeket fosztja meg steril magasztosságuktól, de mindennapi létezésünk göcsörtjeit is felszínre hozza. Olyan érvénnyel, hogy alig is dönthető el, hajnalonta a felhők eszmélete ragyog föl, vagy bűneink világítanak űrökig (s ha az utóbbi, nem a megváltás munkáját segítendő-e?): „Jó lehet elméletben / Egy egész ország őrzőjének lenni – / Gyakorlatban idejár egy rigó / Inni a vízhez, és idever a nap is. // Elméletben árnyas és szent föveny, / S mind halhatatlan, aki rálép – / Gyakorlatban viszont forog a föld, / És bűneinkről lecsúszik az árnyék.”

Bár a borító tipográfiája a címet egymás alá sorolt szótagokra tagolja, így éppenséggel az összpontosítás szétbontását végzi el, ezt a megoldást az elemző hajlam önmagát sem kímélő szigoraként is értelmezhetjük, vizuális hatásából pedig a függőlegessé stilizált beszéd metafizikáját is kiolvashatjuk.

Zsebkönyv a Koncentráció, de nagy költészet lappang benne. (Hozzájutni pedig – dedikációstul – kizárólag a szerzőnél lehet: www.szalingerbalazs.hu)

Szálinger Balázs: Koncentráció.
Szerzői kiadás, Keszthely, 2022.

Fotó: szalingerbalazs.hu

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. augusztus 21-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.