A jászol titka a reményt közvetíti – Bemutatták Zsuffa Tünde új regényét

Az esemény rögtön egy megható, örömteli jelenettel kezdődött: váratlanul megérkezett Salzburgból Zsuffa Tünde Pepe nevű fia, édesanya és gyermeke sírva borultak egymás nyakába.

A könyvbemutató moderátora Gőbel Ágoston rádiós szerkesztő-újságíró volt. Kérésére Zsuffa Tünde elmesélte a terem bejárati ajtajához közeli részén látható jászol és írógép történetét: az utóbbi majdnem százéves, az 50. születésnapjára kapta Salzburgban élő, de magyar színekben műkorcsolyázó és a bemutatón jelen lévő fiától, Pepétől. Ez emlékezés és tiszteletadás is: Pepe abban nőtt fel, hogy mindig írni látta az édesanyját, a konyhában, a szobában, a parkban. A fiú azt is tudta, hogy a kedvenc írója Hemingway, aki Havannában élt, ami azért is érdekes, mert Zsuffa Tünde édesapja ott született. A Nobel-díjas, nagy amerikai író mindig írógépen írt. Ő is azt vallotta, amit A jászol titka szerzője: jó és igaz történeteket csak fájdalomból lehet írni.

A jászol gyönyörű emlék: az ő negyvenéves családi betlehemük, Zsuffa Tünde édesapja készítette és vette meg a figurákat. A jászol titka ebből az életérzésből indul el. Regényét a szerző Oszkár nevű öccsének ajánlotta, akinek gyerekkorukban rengeteget mesélt a karácsony csodájáról, majd amikor nagyobbak lettek, együtt járták Pusztaszabolcs utcáit a fából faragott betlehemükkel, hogy hirdessék a jászolban fekvő kisded születésének az örömhírét.

A könyv borítóján ez a jászol látható. A borítót egyébként egy 17 éves gimnazista, Gyarmati Anna Kata tervezte. Meghatározó rajta az ezüst szín. A regény egyik kulcsszereplője az ezüst hajú hölgy. Zsuffa Tünde felidézte: ötéves korában úgy ébredt reggelente, hogy elmesélte: meglátogatta az oroszlán. Kiemelte: neki nem kell kitalálnia semmit, a képzelet és a valóság játéka gyakori nála, de bármikor át tud menni egyikből a másikba. Ők vannak, az oroszlán és az ezüst hajú hölgy is, aki egyszer csak ott állt előtte, és ő azonnal tudta: egy karácsonyi történetet kell írnia. Az ezüst hajú hölgy olyan, mint egy védőangyal, védőszent, aki mindig ott áll az ember mellett, csak mi sokszor nem vesszük észre. Zsuffa Tünde azt szerette volna bebizonyítani az ezüst hajú hölggyel, hogy amikor nagyon mélyponton vagyunk, súlyos trauma ér bennünket, úgy érezzük, összeomlott az életünk – a regény főhőse, Lina Maier karácsony előtt elveszti a munkáját –, akkor azonnal Isten ellen fordulunk, haragszunk rá, egyébként az egész világra. Pedig igenis létezik az a kegyelem, amit Ady fogalmazott meg a versében:

„Mikor elhagytak,/ Mikor a lelkem roskadozva vittem,/ Csöndesen és váratlanul./ Átölelt az Isten.”

Az ezüst hajú hölgy mindenki életében jelen van, és megmutatja: karácsonykor, amikor hiszek abban, hogy igenis megtörténhetnek a csodák, és a jászolban ott fekszik a kisded, akkor felismerhetem, hogy mi az én életutam, ahogyan azt Lina Maier is felismerte, de ehhez az ezüst hajú hölgy is kell.

A könyvbemutatón rövid beszédet tartott Erdő Péter bíboros, prímás. Kiemelte: a karácsony az érzelmekben leginkább gazdag ünnepeink közé tartozik, és szorosan összefügg a gyermekkorral, ami természetes, hiszen egy gyermek, a Kis Jézus születését ünnepeljük. Mindenkinek megvannak a maga emlékei. A bíborosnak is van egy kis karácsonyi oroszlánja, gipszfigurából összedrótozva. Felidézte: 1956-ban az ő családja is elvesztette otthonát, lakásukat szétlőtték, mindenük odaveszett. A család először egy munkásszállón húzta meg magát. Karácsonykor nem volt betlehemük, de egy rokontól kaptak egy kis jászolt, benne a Kis Jézussal. Más figura viszont nem volt. Unszolták a szüleiket, de nem lehetett kapni se királyt, se pásztort. A szüleik végül találtak egy boltot, ahol árusítottak állatfigurákat, de csupa ragadozót. Hárman voltak fiútestvérek: övé lett az oroszlán, az ikertestvéréé a tigris, az öccsüké a párduc. Ez a három vadállat került oda a Kis Jézus jászla köré. Erdő Péter édesapja azonban Biblia-olvasó ember volt, pontosan tudta, hogy ez a prófétai jövendöléshez tartozik: együtt legelészik az oroszlán és a bárány, a párduc és a gödölye. Ez a messiási időszak jelképe.

A bíboros Zsuffa Tünde regényét katolikus, „valódi, vérbeli civil” irodalmi alkotásnak minősítette. Nem a témája miatt katolikus elsősorban, hanem azért, mert a vége optimista. Az elmúlt száz-százötven év magyar írónői sokszor alkottak kiváló, de gyakran tragikus végű műveket. A jászol titka című regény viszont a reményt közvetíti. Nemzedékről nemzedékre szükségünk van arra, hogy ilyen irodalmi élményeink legyenek.

A jászol titka azzal kezdődik, hogy Lina Maier karácsony előtt váratlanul elveszíti a munkáját. Élete egyik pillanatról a másikra összeomlik. Egy elakadt liftben találkozik az ezüst hajú hölggyel, s ekkor elindul egy különös időutazás. A szereplők térben és időben vándorolnak, hogy megértsék a jászol titkát, s egyúttal önmagukkal is szembenézzenek, bűnbánatot gyakorolva megtisztuljanak, hogy így új alapokra helyezhessék az életüket. A regény központi helyszíne a Bakony szívében fekvő kis falu, Ősipatak, ami a gyökereinket, a múltunkat jelképezi, amiből erőt meríthetünk, ha úgy érezzük, hogy kisiklott az életünk.

Mert a múlt lélegzik, ha hagyjuk.”

A regény fontos szereplője a háborút is megjárt, mártírhalált halt József atya: „És azt is mondtam, fiaim, nektek a fronton, hogy Krisztus békéje velünk van, bárhol is vagyunk, csak nem vesszük észre, nem ismerjük fel… Ne felejtsétek semmilyen körülmények között a betlehemi gyermeket. Ő nem földi harcban és fegyverekkel vívta meg a csatát, hanem a puszta létével és szeretetével győzött a gyűlölet és a gonoszság felett!”

Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója több mint tíz éve ismeri Zsuffa Tündét, több könyvének volt a „történelmi szakértője”. A regény szerzőjét elsőrangú történeti írónak tartja, akinek ez a regénye is mélyen megérintette; talán ez Zsuffa Tünde legérzelmesebb könyve. A jászol titka segíthet bennünket abban, hogy a közelgő adventben elmélyült lélekkel készüljünk fel a karácsonyra, a Megváltó Jézus Krisztus születésére. Mindazok, akik itt vannak, hisznek a szeretet erejében, abban, amit ez a könyv sugároz.

Zsuffa Tünde felidézte: azért a legérzelmesebbb regénye A jászol titka, mert írása közben az édesanyja szinte végig beteg volt. Nyáron a Honvédkórházban feküdt, ő pedig ott írta mellette a könyvét, 35 fokos hőségben, félve, hogy elveszíti őt. Beleírta a regénybe a családja, az édesanyja iránti szeretetét is. Ebben a nehéz helyzetben is rengeteg lelki segítséget kapott azonban, érezte, hogy ott áll mögötte az ezüst hajú hölgy. Nemcsak az utolsó, de az első szó is a szereteté. A jászolban fekvő kisdednél nincs fontosabb.

A regény szerint „A fájdalom, vagyis a kereszt mögött rejtőzik a legnagyobb csoda… A csodák… nos, a csodák még mindig megtörténnek. Vannak, amelyek hazakísérnek – és ott maradnak veled egy életen át. Mert az utolsó szó mindig a szereteté.” A szeretet soha nem hal meg, a csoda pedig nem a tárgyakban van, „hanem a szívekben. Ott kell minden évben megszületnie karácsonykor.”

A végig oldott, közvetlen hangulatú rendezvény végén Zsuffa Tünde fia, Pepe virággal köszöntötte édesanyját. A közönség az Áron-áldást énekelte.

A bemutatón a regényből Kubik Anna Kossuth-díjas színművésznő, a Nemzet Művésze olvasott fel részleteket. Gyermekkorát ő is a bakonyi faluban, Ősiben töltötte, ahonnan a Zsuffa család származik. Meghatottan idézte fel emlékeit. Közreműködött Dolhai Attila színész, musicalszínész is: Leonard Cohen Hallelujáját és a Csendes éjt énekelte.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír