A nyugalom szépségének szeretete – Gondolatok Nazianzoszi Szent Gergelyről

„…a love supreme…”
(John Coltrane)

Nazianzoszi (Nazianzi) Szent Gergely, a „teológus”, az írott textus helyett az eleven beszéd energetikájához folyamodott: Jézust követte ebben is. Hitvallás és térítés összefogódzó retorikai mozdulatai ma is élő és érvényes mondatokkal ajándékoznak meg. Nemcsak teológiai, hanem lélektani, sőt életvezetési szempontból is. 

Az Ókeresztény írók sorozat XVII. köteteként jelent meg bő két évtizede a Nazianzoszi Szent Gergely beszédei című kiadvány (ford. és jegyz. Vanyó László, Szent István Társulat, 2001). Nagyszerű gyűjtemény, kiapadhatatlan lelkiségi forrás. Érdemes belelapozni. 

Ezúttal csupán a második beszédből (Számadás/Apológia) idézek néhány passzust, s csaknem találomra; hogy érződjék, mennyi minden volna még idézhető és meggondolandó, megfontolandó…

Egyházatya nyitja szólásra száját, és költőt hallunk beszélni. Személyes-szenvedélyes mondatok vallanak arról, hogy a szónok „az Istenhez való közeledés bármely formáját” (14.) többre tartja a földi tájékozódás műveleteinél.

Hogy „a nyugalom szépségének szeretete” (15.), azaz a remeteélet mindennapjai egyszemélyes társadalmat bűvölnek elő az emberből. Hogy „még a földön maradva ugyan, de együtt körözve az angyalokkal” (15.) a testi ember is megtapasztalhatja már a lelki mennyeket, s képessége lehet „szépen felemelkedni a betűtől a lélekig” (40.). 

A közösségek kormányzásában rejlő veszélyekre ma sem hasztalan emlékeztetnünk magunkat – akár a társas érintkezés, akár a közélet vonatkozásaira gondolunk: „Még a szövet sem szívja magába oly gyorsan a festéket, a közeli tárgy sem a másik bűzét vagy illatát, az ártalmas gőzök sem szállnak fel oly könnyen a légbe, és a párák sem kerülnek oly gyorsan kapcsolatba az élőlényekkel a levegő közvetítésével, ami járvány és így is nevezik, ahogyan mindenekelőtt az elöljáró gonoszsága szokta elárasztani az alattvalót, és sokkal gyorsabban, mint az azzal ellentétes erény. […]

A jó megszerzése ritka és nehéz annak ellenére, hogy annyi minden vonz hozzá és ösztönöz rá.” (18.) 

A transzgenerációs traumákkal foglalkozó lélektani kézikönyvek korában új nyomatékot kap egy hasonló észrevétel: „Nemcsak a silány mintákat kell eltávolítani a lélekből, hanem bele kell írni a jobbakat is, hogy erénye megelőzze rangját.” (19.) Hogy kinek-kinek a maga életkorát, hajlamait és neveltetését érdemes figyelembe venni, ha hatni akarunk rá, jószerével szabadelvű gondolat: „…a nyájat önkéntes alapon, és nem kényszerítéssel kell legeltetni” (20.). (Eközben a sebek gyarapítására késztetés is időtlen emberi jegynek tetszik: „Gondosan számontartjuk egymás vétkeit, nem azért, hogy megsirassuk, hanem hogy felhánytorgassuk. Nem is azért, hogy gyógyítsuk, hanem hogy új sebeket ejtsünk, és a felebarát sérüléseivel igazoljuk magunkat.” [58.])

És korok, kultúrák, hagyományok egyik legfőbb bölcsességét is gyöngéd veretességgel fogalmazza meg Gergely, amikor a változtatás munkáját magunkon kezdeni javasolja: „Először nekem kell tisztulnom, hogy mást tisztíthassak, nekem kell megokosodnom, hogy mást oktathassak, nekem kell fénnyé válnom, hogy mások világossága lehessek, nekem kell Istenhez közelednem, hogy mást megszenteljek, engem kell előbb kézen fogva vezetni és belátással útba igazítani.” (53.)

Nazianzoszi Szent Gergely az írók és a költők védőszentje. E sorok írójának (és költőjének) ezért is különösen kedves az alakja. A neki tulajdonított himnusz minden korszakok stílusirányzataival összeilleszthető – olyannyira áttetsző és elemi:

Te vagy mindeneknek túlján, / más névvel hogyan illesselek? / Milyen ének tudna megénekelni? / Nincs szó, amely kimondhatna.

/ Mely szellem tudna megérteni? / Nincs értelem, amely fölfoghatna… / Minden lény vágya, minden teremtmény sóhaja / tehozzád igyekszik. / Hozzád imádkozik minden, ami van, / és a csend himnuszát / hozzád küldi minden létező, / amely olvasni tudja teremtésed könyvét.”

„A szemlélődés a gondoskodás egy módja. […] Mit tehetnénk jobbat, mint hogy üdvözöljük azokat, akik velünk együtt vannak az átjáróban?” – kérdezi Christian Bobin (ford. Báncsi Szilárd). Nazianzoszi Szent Gergely beszédei efféle üdvözlések. A negyedik század nagy püspöke és hitszónoka a harmadik évezred nyelvén is ért.

Fotó: Wikipédia

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. június 18-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.