A Sinulog tánc – Cebu „alaphangja”, állandó dinamikája

A Sinulog a Fülöp-szigetek vallási és kulturális fesztiváljai közül a legjelentősebb és a leginkább látogatott. Pontos dátuma január harmadik vasárnapja, ám az ünneplés valójában egy teljes héten át tart. Az idei évben mintegy kétmillió ember vett részt a Sinulogon.

A fesztivál sajátos módon mutatja a filippinó identitást: keverednek benne az ősi, etnikus hagyományok, a kereszténység és a spanyol gyarmati idők elemei, de hatnak rá a legmodernebb zenei és kulturális jelenségek is. Az elnevezés az ősi cebuano nyelv sinug vagy sinulog szavából ered, s egy olyan, spirituális tartalommal bíró táncot jelöl, amely a vizek mozgását utánozza. A lépkedő, gyorsuló előrehaladás, a teljes törzs megdöntése és felemelése, a megállás, a táncosok egymásra torlódása és egy helyben járása, majd a hátrafelé meginduló visszalépegetés mintha valóban a tengerparton a fövenyre kifutó hullámokat elevenítené meg az emberi mozgás nyelvén.

Erre az ősi, törzsi táncra épült rá egyrészt a Santo Niño vallásos tisztelete, másrészt a spanyol farsangi-karneváli hagyományok. Így alakult ki a Sinulog elbűvölő, magával ragadó és végtelenül egyedi elegye. Az ünnep tulajdonképpeni napján reggeltől estig tart a tánc az utcákon, amelyben gyerektől idősig mindenki részt vesz.

A fesztivál törzsét a tánccsoportok felvonulása és előadása követi. A Santo Niño tiszteletéhez méltón a főbb csoportokat az általános és középiskolák, valamint az egyetemek nagyjából száz fős csapati teszik ki, amelyek egységes jelmezt viselnek: ezek lehetnek állatjelmezek (kakadu, pillangó), más népek hagyományaiból kölcsönzött öltözékek (thaiföldi, vietnami vagy éppen spanyol viselet), vagy teljességgel a fantázia szülte kreációk. Egy a fontos: a vidám, látványos színvilág, a magas szintű, igényes kivitelezés, vagyis a szemek lehető legmagasabb fokú gyönyörködtetése. Minden csoportban vannak kiemelt táncosok, akik sajátos szereppel bírnak. Közülük a legfontosabb az a női táncos, amely egészen végig a Santo Niño szobrát hordozza, lenyűgözően kecses kézmozdulatokkal emelve be az eredetivel azonos méretű szobrot a táncos kompozícióba.

A Sinulog első része a felvonulás. Ekkor a csoportok egyetlen, azonos, nagyon ritmusos és impulzív dallamú zenére bejárnak egy hosszabb útvonalat (ennek része az Osmeña Boulevard, amelyen a szentségi körmenet is végighaladt). A fesztiválnak ez az a része, amikor a leginkább megmutatkozik a szó őseredeti jelentése: a víz folyása, a tenger hullámzása. A kettes sorba rendeződött táncosok mozgása mintha valóban a tengert varázsolná az utakra. A fő táncos a szoborral a kezében ugyan követi a ritmust, az alaplépéseket, de teljesen szabadon táncol, a két oldalt álló nézőknek újra meg újra felmutatva a Kisjézust. A mosoly, a mozdulatok könnyedsége és eleganciája, a ruhák kifinomultsága (a helyiek kivételes szépérzékkel bírnak) valódi királynővé avatja a táncoló hölgyet.

Amikor a felvonulás eléri a stadiont, a színpadon megkezdődnek a bemutatók. Az egyes csoportok színházakat megszégyenítően professzionális díszletekkel készülnek, amelyek között – immár saját, a Sinulog ritmusát megőrző zenére – bemutatásra kerül az adott évi koreográfia. Az érintett csoportok annyira igényesek, hogy fesztiváltól fesztiválig nem áll meg a készület – a Sinulog Cebu „alaphangja”, állandó dinamikája.

Az idei évben a mise után a csarnokban felvonuló csoportok – két héttel az ősbemutató után – újra előadták legújabb táncaikat. Ezek két részre bomlanak: először egy történet, egy gondolat, egy üzenet lesz kifejtve a táncban, majd az előadás második felében egy mindent szereplőt bevonó lendületes örömtáncot láthatunk. A Santo Niño eközben végig ott van a szóló vezértáncosnő kezében – hol van aktív szerepe az elmesélt történet lefolyásában, hol egyszerűen csak azt a középpontot képezi, amely körül minden mozgás kibontakozik. Az tánc olykor megáll, több szakaszra bomlik. Ilyenkor egy-egy mozdulatlan pillanatban felhangzik a „Viva Pit Señor” vagy a „Viva Pit Santo Niño” kiáltás. A vallásosság mélységesen átszövi az eltáncolt történeteket, a díszleteket és jelmezeket is. Itt jegyezzük meg, hogy a tánc díszletei maguk is igen dinamikusak: folyamatosan mozgatják, forgatják azokat, színpompájuk lenyűgöző. Ami azonban a legfontosabb: minden tánc végén fel kell bukkannia egy hatalmas Santo Niño ábrázolásnak, amit addig nem láttunk. Ez az egész előadás csattanója és koronája.

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való tekintettel az idei program kiegészült még egy tánccal: a szentmise oltára mögött már láthattunk egy földgömböt, ez most forogni kezdett, és felhangzott Cebu vendégeket csalogató éneke: „hisz itt tiéd a naplemente a tengeren és tiéd a tánc”. A színpadon rengeteg táncos bukkant fel, fiú-lány páronként sajátos ruhákban. A forgó földgömb előtt táncolva kontinensről kontinensre végigmentek a szervezők az országokon, amelyek nagyobb számú delegációt küldtek a kongresszusra – s az adott ország említésekor a táncospár, aki az adott ország tipikus viseletét hordta, előrejött, s az ottani jellegzetes táncnak megfelelően lejtett pár taktust. Döbbenetes belegondolni, mennyi utánajárásba, munkába és fáradságba került a nemzeti jelmezek elkészítése és a tánclépések betanulása. Mindez újabb jele annak a hatalmas melegszívűségnek és jóságnak, figyelmességnek, vendégszeretetnek, amellyel a cebuanók fordulnak a hozzájuk látogatók felé.

Az egész estét az összes csoport stadiont betöltő össztánca és tűzijáték zárta.

Fotó: iamaileen.com/sinulog-festival-cebu-philippines

Török Csaba/Magyar Kurír