A szavak is szomjazzák – Halmosi Sándor verséről

A Három gazella (Halmosi Sándor Lao-ce szenvedélye című, 2018-as kötetéből) nem vers, hanem koan. Ennélfogva nem elemzést igényel, hanem mosolyra hív. De ki mondta, hogy mosolyogva nem lehet gondolkodni? Akár egy vers alakú koanról is.

HÁROM GAZELLA

Három gazella iszik a forrásnál.
Kettő iszik. 
Egy a forrás.

Az első sor a mesék és viccek retorikai fölütésére emlékeztet; de már a hatodfeles jambusi lejtés is gyanút ébreszthet bennünk: nem tréfára, nem is szórakoztatásra készül a vers. Ehhez a bibliai áthallás szakrális akusztikát társít: „Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!” (Zsolt 42,2). 

A 2–3. sor (felező) négyes ritmikája a népdalok, mondókák, varázsigék önkéntelenségét hordozza; e részekben a vers az első sort bontja ki és értelmezi.

A „Kettő iszik” alany–állítmányi szerkezete még szikár leírásnak hat; az „Egy a forrás” azonban koanszerű meglepetéssé alakítja a zárlatot.  A „Három gazella iszik” és a „Kettő iszik” közti logikai feszültség racionális közelítéseken túli valóságot sejtet. A forrás volna a harmadik gazella? Ez csakis a kölcsönösség, az egymásrautaltság, az egyenértékűség, sőt egy végső egység jegyében lehetséges (minthogy az első sorból az következik: a forrás maga is iszik). Ráadásul ’az egyik gazella a forrás’ jelentés mellett az ’egy[etlen] a forrás’ (vö. „Egy az Isten”) értelem is kiolvasható innen; azaz a mondattani kétirányúság a forrás toposzához isteni jelentéstant rendel. (Itt válik lényegessé az a morfológiai körülmény, nem forrásból, hanem forrásnál iszik a három gazella.) 

A hármas szám szimbolikája a Szentháromságig térítheti vissza eszméletünket – s érdemes tudatosítanunk: a három gazelláról beszélő verset épp három sor alkotja. Így a címbéli jelölő a szövegre magára is érthető; innen nézve nemcsak az állatok, de a szavak is szomjazzák az eredet vizét.

Szintén metaszerkezeti sajátosság, hogy a sorkezdő számneveket („Három” – „Kettő” – „Egy”) összepántolva visszaszámlálást kapunk. Vagyis célszerűen halad, mégpedig egyidejűleg a kezdetek és a beteljesedés felé, a szöveg. Ahol pedig elhallgat, az Origó várja az olvasót. 

A vers dús összetettségéhez végül filológiai adalékokat is tanácsos számításba vennünk. A gazella hagyományosan a szépség, a kecsesség megtestesítője; a szó arab etimológiája pedig a szerelem és az udvarlás képzetrendjét is bevonzza. Eközben ugyanakkor a gaz mint ’növényi haszontalanság’ és mint ’erkölcsi rossz’ szemantikájától sem mentesül. Talán mert a nyelv, ahogy a világ sem, nem mentesülés, hanem megmutatkozás. A teljességé.

Az olvasat nyitányában a Zsoltárok könyvét idéztem. Olvasástapasztalatunkat színező érdekesség, hogy a gazella jelölő csak az újabb, revideált bibliafordításokban tűnik föl következetesen; Károlinál – nyilván kultúrföldrajzi okokból – az őz (pl. Énekek éneke 2,9), a zerge (pl. Ézsaiás 13,14), a vadkecske (pl. Énekek éneke 7,3) felel meg neki. Lám, történeti időre is szükség van, hogy a beszéd visszataláljon a maga eredetéhez.

A Három gazella nem koan, hanem vers. Ennélfogva szép. Ráadásul műremek. 

* 

Ugyancsak a Lao-ce szenvedélye című kötet bocsát elénk két másik kiskompozíciót is, melyek a víz, a szomj, az ivás motívumát gondolják újra – a Jézus él szellemében. Az első vers paradoxonban foglalja össze az önátadásban elnyert önazonosság folytatólagos misztériumát; a második az ószövetségi őstörténetek egyikét értelmezi újra – az átlényegítő befogadásban, a magunkhoz vétel szertartásában jelölve meg a törvényeket betöltő új ember garanciáját:

JÉZUS ALE I

Ha belőlem iszol, szomjadat oltod.
Ha belőlem iszol, örökké szomjas leszel.

 JÉZUS ALE II 

Előtted a sivatag.
Utánad az özönvíz.
Fordulj meg, és igyál.

Fotó: Wikipédia

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. április 23-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.