Andrea Riccardi: Perifériák – Az Egyházat érintő válságok és újdonságok

Kultúra – 2023. május 6., szombat | 18:00

A szerző olasz történész és politikus, egyetemi professzor, a Magyarországon is tevékenykedő Sant’Egidio közösség alapítója. Könyvében arra reagál, hogy megválasztása után Ferenc pápa azonnal felhívta mindenki figyelmét a perifériák témájára. A szerző emlékeztet rá: a kereszténységben a perifériáknak hosszú és összetett történetük van. A pápa csak megújította az Egyház érdeklődését a téma iránt.

Andrea Riccardi idézi a Szentatyát, aki nem sokkal megválasztása előtt azt mondta: „Az Egyház arra kapott meghívást, hogy kilépjen önmagából és elmenjen a perifériákra, nemcsak a földrajzi, hanem az egzisztenciális peremvidékekre is: ahol a bűn, a fájdalom, az igazságtalanság, a tudatlanság misztériuma lakik, ahol megvetés övezi a vallásos embereket, a gondolkodást, és ahol minden nyomorúság jelen van.”

A szerző hozzáteszi: a Szentatya a perifériára szorult, magukra hagyott emberekre hívja fel a figyelmet, minden szegényre, akik kívül élnek a gazdagok világán. Az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításában így fogalmaz: „lépjünk ki a saját kényelmünkből, és legyen bennünk bátorság eljutni az összes perifériára, ahol szükség van az evangélium világosságára”. Valójában a Szentatya egész pápaságának az alapvető irányvonaláról van szó. Legutóbb éppen április 30-án, budapesti látogatásának harmadik, zárónapján, április 30-án bemutatott, Kossuth téri szentmiséjén figyelmeztetett: el kell jutnunk az összes perifériára, és elvinni oda az örömhír világosságát.

Andrea Riccardi történeti áttekintésében megállapítja: már a Bibliában meghatározó jelentőségük van a perifériáknak. Isten „egy periferikus népet választ, hogy belőle kiindulva újra fel lehessen építeni az emberiség történelmét. A perifériákról új történelem veszi kezdetét, a perifériáról avatkozik be Isten. Közbelép, hogy visszavegye helyét a világ történelmében”. Jézus „marginális zsidó” volt, ahogyan a nagy kutató, John P. Meier írta; könyvének is ezt a címet adta. Riccardi ehhez kapcsolódóan kifejti: Krisztus „periferikus ember, ahogyan evangéliuma is periférikus Rómához, a világvároshoz képest; meghatározza a zsidó periféria, ahol első lépéseit megtette…

A Názáreti Jézus történetében maga Isten lesz periférikussá, olyannyira, hogy van, aki azt kérdezi, jöhet-e valami jó Názáretből. Az evangélium a perifériáról indul, hogy azután kiterjedjen Izraelre és a világra”.

A könyv írója összehasonlítja az apostolfejedelem Péter és a népek apostola, Pál személyiségét. Kiemeli: Péter római vértanúhalála megmutatja, hogy egy periférián élő, nemzetközi tapasztalatokkal nem rendelkező ember hogyan képes az igehirdetés „oktalansága” által úgyszólván szembeszállni a világ fővárosának keménységével és összetettségével. Pál pedig, aki nevét és állampolgárságát tekintve római volt, három világban, három kultúrában – zsidó, görög, római – is otthon volt, és mint olyan sokan a zsidó elitben, több nyelven beszélt, mint az „olajfák mediterrán világának szülötte, le tudta fordítani az evangélium üzenetét különböző nyelvekre és közvetíteni a különböző kultúrák számára”. Riccardi rámutat: a galileai Péter alakja kiegészíti a kozmopolita zsidó Pál alakját. „A Mester a perifériáról jött, akárcsak az, aki első volt az apostolai között… Amikor Jézus a szamariaiakkal szemben kijelentette, hogy az üdvösség a zsidóktól jön, azt a jelen összefüggésben úgy is értelmezhetnénk, hogy az evangéliumban a megváltás szava mindenekelőtt a perifériák lakóitól, a galileaiaktól és a Rómának alávetett Izrael földjéről érkezik.”

A könyv történész szerzője leszögezi: Jézus ott van abban az emberben, aki beteg, börtönben van, nyomorban él. Ez az egyházatyák hite. Aranyszájú Szent János többször is beszélt erről. János evangéliumát kommentálva magának Krisztusnak a hangján szól: „Rendülj meg legalább a természet láttán, amikor ruhátlanul látsz, és emlékezz mezítelenségemre a kereszten, a te ügyedért. Ha nem akarod, akkor

emlékezz az általam elszenvedett mezítelenségre a szegények szemében. Akkor érted szenvedtem el a szegénységet, de most is érted szenvedem el, hogy te, az egyik vagy másik szegénységtől indíttatva, akarj egy kicsit irgalmasabb lenni.”

Riccardi számára világosan érzékelhető ezekből a szavakból az evangéliumi realizmus, hogy Jézus él és jelen van a szegény emberben. A szegény, a periférián lévő ember maga Krisztus, jele annak, hogy ő mellettünk van. A keresztények számára a szegényeknek, a perifériáknak élőknek különleges helyet kell elfoglalniuk a hívők és a közösségek életében, helyet kell biztosítani számukra és meg kell hallgatni őket.

Erre figyelmeztetnek már a nagy egyházatyák, Aranyszájú Szent János mellett Szent Ambrus, Nagy Szent Gergely és mások is. Igehirdetésükben kitartóan mondogatták, hogy a periférián élőket a keresztények és az Egyház életének középpontjába kell helyezni, meglátva a szegényben Jézust, az ő jelenlétének szentségét. Meghallgatni a szegényeket annyi, mint figyelmesen az élet perifériái felé fordulni. A periféria ugyanis nem csupán urbanisztikai vagy földrajzi, hanem társadalmi és emberi valóság is. Periférikus az, aki ki van zárva a társadalom központjából, a hatalomból és a gazdagságból, a jólétből. Ha Jézust keressük, a perifériákon, a periférián élők között találjuk meg. Ez az evangélium üzenete.

A könyv szerzője rávilágít: Ferenc pápa felszabadító erővel tárta fel a meglévő problémákat, és ebből következően ellentmondásokat és kérdéseket vetett fel. Ha nem következik be a fordulat, akkor a katolicizmus „jórészt végzetesen idegenné válik a perifériák világában. Nemcsak hogy nem ér el hozzájuk, nem tud megszületni ebben a környezetben, hanem ki is zárja magát onnan”. Andrea Riccardi megállapítja: Ferenc pápa elindította a folyamatot, amely azonban nem lehet egyetlen ember akaratának terméke, még ha meg is van a karizmatikus személyisége és egyházi tekintélye. Egy érési szakasz gyümölcse ez, amely során újjászületik a szenvedélyes evangéliumi szeretet a perifériák és a periférián élők iránt. A szerző szerint az evangélium iránti lelkesedésről és annak a nagyvárosokban meggyökeresedéséről szól ez a történet, egy olyan világ gondjaival szembesülünk, amely – a média és a globalizáción keresztül – azt hiszi, hogy ismeri a periférián élőket, de nem akar találkozni velük vagy egyenesen meg akarja védeni magát tőlük.

A kérdés, hogyan lehet újra felébreszteni a szenvedélyes szeretetet a perifériák iránt? Ami biztató, hogy minden ellenkező jel ellenére ez a lelkesedés soha nem aludt ki, tovább él számos emberi és evangéliumi kezdeményezésben.

A könyvet Thullner Zsuzsanna fordította.

Andrea Riccardi: Perifériák – Az Egyházat érintő válságok és újdonságok
Vigilia Kiadó, 2023

Andrea Riccardi Perifériák – Az Egyházat érintő válságok és újdonságok című kötet megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest, V. kerület, Ferenciek tere 7–8. Nyitvatartás: hétfőtől péntekig 9–18 óráig) vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban.

Szerző: Bodnár Dániel

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria