Az átlényegülésnek bennünk kell megtörténnie – Az összművészet eszközével az Eucharisztiáról

Kultúra – 2021. szeptember 4., szombat | 14:00

Szeptember 3-án nyílt meg Bukta Norbert „Ti adjatok nekik enni” című képzőművészeti kiállítása a Szolnoki Galériában. A tárlat megnyitóját összművészeti performansz és az Egyház és művészet viszonyáról, jövőjéről rendezett pódiumbeszélgetés kísérte.

A képzőművészet, költészet, irodalom eszközével szólította meg közönségét a Szolnoki Galéria rendezvénye. Kiállításra, koncertre, a teológia, a filozófia és a művészet dialógusára hívtak. Ez az összművészeti esemény egyszerre volt az Ars Sacra Fesztivált megnyitó, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust felvezető rendezvény, a Szolnok város napja ünnepségsorozat része és megemlékezés az idén elhunyt Snell György püspökről.

A résztvevők a Szolnoki Galériának helyet adó impozáns, a 19. század végén eklektikus stílusban épült, az ország egyik legszebb kiállítótereként számontartott egykori zsinagóga előtt gyülekeztek. A rendhagyó megnyitó keretében a szomszédos kulturális tér és irodalmi kávéház falán Ferenc pápa szavai vezettek be a kiállítás gondolatkörébe: „Vagy ellenség, vagy testvér – nincs más út. Nem kell ahhoz háború, hogy ellenségek legyünk, elég, ha közömbösek vagyunk, ha félrefordítjuk a fejünket, nem törődve a másikkal, mintha nem létezne. Válasszuk a testvériség útját, legyünk testvérek, különben elveszünk.”

Horváth László, a Damjanich János Múzeum igazgatója köszöntője után nyílt meg a kapu, és ahogy egykor a zsinagógába imára érkezők, mi is „Áhítattal léptünk szent hajlékodba!”. Az épület központi eleme, a nyolcszögletű kupola alatti imatérben performansz várta a közönséget.

A kiállítás központi installációja az Eucharisztiára fókuszált: a padlón föld, rajta oltárkő és oltárasztal, kehely, kenyér és a nyitott könyv – az átlényegülés tere, melyre a kupola felé törve damil oldalfalakból emelték a fénytemplomot. Középen, a magasban aranykéz, húzza felfelé a tekintetet. A négy égtáj felől virágszőnyeg, nyugaton a katolikus pap, szentelését idézve arcra borulva, keleten az evangélikus teológus. Négy oldalról a rózsaablakok színt kaptak; sárga, zöld, piros és kék festi a teret. Körben festmények, fotók, plasztikák, a teremben csend, várakozás.

A csendben megszólal a katolikus (Gájer László) és az evangélikus (Galambos Ádám) teológus tolmácsolásában a zsoltár: „Sionról pedig ezt mondják: Mindegyiküknek ez a szülőhazája. A Felséges szilárdítja meg. Az ÚR számba veszi a népeket, amikor beírja őket: Itt van a szülőhazájuk. Körtáncban éneklik: Minden forrásom belőled fakad.”

„Ti adjatok nekik enni” – Bukta Norbert Snell György püspökké szentelési jelmondatát választotta kiállítása címéül, melyben az Egyház és a művészet kapcsolatára, jelenére és jövőjére kérdez rá, arra az egységre összpontosítva, mely emberi létünkből fakadóan Ferenc pápa szavaival élve az egyetemes testvériséget jeleníti meg.

A festőművész, aki a Szent István-bazilika művészeti vezetője volt, 2019-ben elnyerte a Szolnoki Képzőművészeti Társaság Történet című kiállításának Damjanich János Múzeum által adományozott díját, mely egy egyéni tárlat megrendezésének lehetőséget biztosította számára a Szolnoki Galéria impozáns termeiben. Bukta Norbert a NEK első előkészületi évében, 2018-ban egy installációt állított ki a Pesti Vigadóban, majd 2019-ben nagyszabású kiállítást rendezett a Szent István-bazilikában. E két korábbi nagyobb tárlat anyaga jelenik meg most a Szolnoki Galéria tereiben.

Gájer László arról beszélt, létünk mindössze tíz centiméter a teremtés időszalagján, holott az örökkévalóra, az egyetemesre kaptunk elhívást. Mit jelent létünk az örökkévalóhoz képest? A hétköznapokban élünk, igénybe vesznek szükségleteink, vágyaink, így a kenyér, a víz és a bor csak a test tápláléka, a könyv csak a szórakozás eszköze lehet. Megélve a valóság teljességét, meghaladva a szűkösséget, melybe be vagyunk zárva, a kenyér, a bor és a víz az egyetemesség attribútuma lesz számunkra, túlmutatva egyszerű jelentésükön. Úgy kell leélnünk az életünket, hogy tudatában vagyunk az egyetemes összefüggésnek, hogy a hétköznapok tíz centiméteréből kilépve tudjuk és merjük befogadni az egyetemest.

A kiállítás koncepcióját Képiró Ágnes művészettörténész mutatta be. „A kiállítás az égi-földi relációra fókuszál, melyet metaforikusan az installáció köt össze. A földszinti és emeleti falakon láthatók az alkotások. Az alsó szint festészeti munkái az egyén belső tapasztalásának szintjére utalnak. A felső szint fotói, plasztikái és freskói az emberen kívüli térre helyezik a hangsúlyt, arra a szférára, mely minket »vesz észre«. Az aranykéz – Kotormán Norbert szobrászművész munkája – az isteni jelenlétre emlékeztet. Az ablakok színes fóliái az összetett fényszínekre, a fehérre utalnak. Ezek a színes fények összeadódásukban jelzik az Eucharisztia lényegét: az átváltozásnak bennünk kell megvalósulnia.”

A megnyitót beszélgetés követte. Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány több mint egy évtizede ültet egy asztalhoz különböző felekezetekhez tartozó gondolkodókat. Az „Asztali beszélgetések” témája ezúttal az egyház és a szakrális művészet jövője volt. Galambos Ádám evangélikus teológus, a sorozat ötletgazdája kérdezte Gájer László katolikus teológust, Tillmann József filozófust és Bukta Norbert képzőművészt.

Milyen a 21. századi Egyház és a művészet viszonya? Milyen kulcsfogalmak jellemzik, és milyen változásoknak vagyunk tanúi? – fogalmazta meg Galambos Ádám a sokfelé ágazó beszélgetés alapkérdését. Tillmann József szerint a kép közvetít köztünk és a világ között, mint egy térkép segít eligazodni a világban. Gájer László az egyház helyzetét állította a középpontba: Az egyház mára elveszítette társadalomformáló jelentőségét, a perifériára szorult, ezért küldetésként fel kell vállalni a másként gondolkodókkal való találkozást, gondolatcserét. „A jövő a más hagyományokkal, más kultúrákkal megélt testvériségé, saját meggyőződésünkben szilárdan, de egymás felé nyitottan. Arra hívja fel ennek szereplőit, hogy újra és újra megfogalmazzák, hol a helyük és mit képviselnek. A szakrális alkotás át kell hogy adjon valamit, ami több mint az ember, egy ember mögötti valóságból valamit. Nemcsak a szubjektum és objektum viszonyáról kell beszélnie, hanem a szentet kell közvetítenie. Áttetszőnek kell lennie.”

Tillmann József az egyház szerepét a sóhoz hasonlította, mely pusztán adalék az élet fűszerei között, de finom és meghatározó. A kisebbségi lét, a leszálló ág pedig azt a feladatot adja, hogy az egyháznak a forrás közelében kell maradnia.

Hogyan készülnek ma azok az alkotások, melyek transzcendens tartalommal bírnak? Milyen útmutatást adjon az egyház, és hol a művészi szabadság határa? – a kérdés sok dimenziót vetett fel. Gájer László szerint a történelemben számos korszakban vagyunk tanúi annak, hogy az egyház pontos útmutatást adott, mi az az alkotás, ami egy templomban helyet kaphat. Ma nincs ilyen egyértelmű útmutatás, van szabadság, van tér a kísérletezésre, de az út, amin járni kell, instabil. Meg kell találni a keresztény identitás sarokpontjait, a csend, a kiüresedő tér önmagában nem teremt szakralitást – utalt a meditációs termekben megélt tapasztalataira.

Galambos Ádám a pannonhalmi bencés utat mutatta fel példaként, melyben a műalkotás, a román templom szentélyének átalakítása a szerzetesek és a művészek párbeszéde révén született meg. Gájer László szerint a művésznek adott szabadságban találkoznia kell az egyház hitigényének és az esztétikai szempontoknak, hogy egy szakrális térben „tapintható módon legyen jelen a hit”. Tillmann József szerint nagy a veszélye annak, hogy a művész érzékeny antennái a valóság oly mélységeit érzékelik, amit az átlagember nem, ezt fejezi ki az alkotásban, amit a közösség gyakran szélsőségesnek érzékel. Ezért a művész a középutat keresve a középszer, a giccs felé hajlik el. Gájer László mégis hangsúlyozta a közösségi befogadás jelentőségét.

A beszélgetés Bukta Norbert gondolataival zárult, úgy vélte, Ferenc pápa üzenete, előremutató felhívása a testvériségre, korunk legaktuálisabb útmutatása, ami mindannyiunknak szól, de mégis nap mint mint figyelmen kívül hagyjuk. „Erre építettem fel a figuralitás nyelvén a kiállítást. Mi mozog az egyénben, aki mindezt figyeli, és mi az a tér, melyek azok a problémák, amik őt körbeveszik – erről beszél a tárlat” – összegezte az alkotó.

A rendezvény Égiekkel beszélgető nagybőgő címmel Lőrinszky Attila zenei improvizációjával ért véget.

A kiállítás megtekinthető 2021. október 9-ig, keddtől vasárnapig 9 és 17 óra között.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria