Az én templomom – A pasaréti Páduai Szent Antal-templom

A Budapest második kerületében található pasaréti ferences templomot 1934-ben szentelték fel, tehát egy csaknem százéves épületről van szó, amelynek a felújítása a közelmúltban zajlott le. Mivel a plébániát a ferences rend működteti, életében fontos szerepet játszik Assisi Szent Ferenc példájának követése. A templom és a plébánia életét emellett meghatározza a falai között működő számos közösség és hittancsoport, amelyek a néhány évvel ezelőtt átadott közösségi házban is otthonra találtak. A hétköznapi és a vasárnapi szentmiséken is megtapasztalható élő imaközösség, a ferences testvérek jelenléte sokat segít abban, hogy egyéni szinten is meg tudjuk élni a keresztény és a ferences hivatásunkat.

A pasaréti ferences templom már évtizedek óta fontos hely számomra, nem utolsósorban azért, mert egészen fiatal koromtól kezdve ennek a lelkiségnek van meghatározó szerepe az életemben. Bár akkor még nem voltam a ferences világi rend tagja, házasságkötésünk előtt is lényeges szempont volt, hogy az esküvőre az egyik budapesti ferences templomban kerüljön sor, és végül főleg a jegyesoktatás miatt választottuk ezt a templomot. Ekkortól kezdve tartozunk a plébániához.

A templomhoz és a plébániához nagyon sok személyes emlékem kötődik. Ha választanom kell az elmúlt évek tapasztalatai közül, mégis a Pasaréti Passió első, 2019-es előadása jelent meghatározó emléket. Ez a darab nem az első fellépése volt a plébánia színjátszó közösségének, viszont erre nézőként a szüleim is eljöttek, így családi programmá vált, amelyet együtt éltünk át.

Manapság is gyakran felidézem azt, hogy az előadás során megtapasztaltak nem egy azonnali, de aztán hamar elmúló hatást váltottak ki bennem, hanem másnap reggel teljesen váratlan és spontán módon éreztem meg, milyen mélyen érintett mindaz, amit láttam.

Fotó: Gieszer Richárd

Magyar Kurír

Az írás nyomtatásban az Új Ember 2022. október 16-i számában jelent meg.