Az irgalmasság tanúja volt – Titus Brandsma kármelitát is szentté avatja Ferenc pápa vasárnap

Titus Brandsma Oegekloosterben született 1881. február 23-án. A keresztségben az Anno Sjoerd nevet kapta. Szülei, akiknek egy kis tejüzemük volt, jámbor és elkötelezett katolikusok voltak, akik megtartották hitüket a túlnyomórészt református holland régióban. Négy lányuk és két fiuk volt, és egy kivételével valamennyi gyermekük szerzetes lett.

Sjoerdben korán feléledt a hivatás, és a középiskolát a ferencesek vezette megeni kisszemináriumban végezte. Egészségügyi problémái miatt azonban nem fogadták el jelentkezését a ferences rendbe. Ekkor a kármelitákhoz kérte felvételét, 1898-ban lépett be a boxmeeri kolostorba. Édesapja emlékére vette fel a Titus rendi nevet.

1905-ben szentelték pappá, majd Rómában, a Pápai Gergely Egyetemen doktorált. A kármelita misztika szakértője volt; beszélt olaszul, franciául és angolul, illetve olvasott spanyolul. Ő fordította le Avilai Szent Teréz műveit holland nyelvre.

Ossban, a kármelita szemináriumban tanított, és szerkesztette a helyi napilapot. Részt vett a Nijmegeni Katolikus Egyetem (ma Radboud Universiteit Nijmegen) alapításában, ahol a filozófia, a történelem és a misztika professzora volt, illetve egy ideig a rektori tisztséget is ellátta.

Népszerű előadó és író volt, 1935-ben előadókörútra hívták az Egyesült Államok kármelita intézményeibe. Ugyanebben az évben a katolikus újságírók egyházi tanácsadójává nevezték ki Hollandiában. Szintén 1935-ben jelent meg egy cikke, amelyben megfogalmazta véleményét a zsidóellenes házassági törvényekkel szemben. Később arról írt, hogy az a katolikus kiadvány, amely náci propagandát közöl, többé nem nevezhető katolikusnak. Ettől kezdve folyamatosan megfigyelték.

1940-ben a német hadsereg lerohanta Hollandiát. Titus Brandsma nyíltan felszólalt a náci ideológia ellen, illetve az oktatás és a sajtó szabadsága érdekében. Vállalta, hogy személyesen felkeresi a katolikus újságok szerkesztőit a holland püspöki konferencia levelével, amelyben azt kérik: ne közöljenek le hivatalos náci dokumentumokat. Tizennégy szerkesztővel tudott találkozni, mielőtt 1942-ben letartóztatták.

Több börtönben is raboskodott, ahol megkínozták, míg végül a dachaui koncentrációs táborba szállították. Egészsége hamar romlott. Kérte rabtársait, hogy imádkozzanak az őrök lelki üdvéért. Próbálta titkolni, milyen beteg, mert tudta, ha bevonul a kórházba, nem kerül ki onnan élve. Végül azonban már nem tudott tovább dolgozni. Egy „orvosi kísérlet” részeként halálos injekciót adtak be neki 1942. július 26-án. 

Élete utolsó pillanatában egy rózsafüzért ajándékozott az ápolónőnek, aki beadta neki a halálos injekciót. Később az ápolónő tanúságtétele meghatározó volt boldoggáavatási eljárásában.

„A koncentrációs táborban, amely a [múlt] század szégyenfoltja, Isten magához méltónak találta Tito Brandsmat” – Szent II. János Pál pápa ezekkel a szavakkal avatta boldoggá 1985 novemberében a Szent Péter-bazilikában.

Titus Brandsma a hit vértanúja az egész Egyház számára

– mondta róla Bruno Secondin kármelita, a Pápai Gergely Egyetem nyugalmazott professzora. – A náci ideológiával szemben védte az evangéliumi keresztény alapelveket és irgalmat gyakorolt, megbocsátott, és megértette a vétkeit azoknak, akik üldözték őt. Mindezt anélkül tette, hogy magában hordozta volna a gyűlölet vagy a bosszú érzését. Az irgalmasság tanúja volt a bebörtönzés tragédiájában is: a többiek mellett maradt, osztozott szenvedésükben, a megbocsátás és béke gondolataira ösztönözte őket. Vigasztalta azokat, akikkel még nála is rosszabbul bántak, mint például a cigány, az orosz és ukrán foglyokat.”

Ferenc pápa 2021. november 25-én jóváhagyta a dekrétumot, melyben elismerték a Titus Brandsma közbenjárásának tulajdonított csodát. Ezzel megnyílt az út szentté avatása előtt.

Forrás: Wikipédia; Catholicsaints.info; Catholic.org

Fotó: Wikipedia Commons; Ocarm.org; Carmelites.net; Titus Brandsma Institute

Magyar Kurír
(sza)