Budapesten is bemutatták a Márton Áron püspök lehallgatási jegyzőkönyveit összegyűjtő kötetet

A megjelenteket Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója köszöntötte, aki elsőként személyes emlékeit elevenítette fel egy húsz évvel ezelőtti egyháztörténeti konferenciáról, melyet Pécsett rendeztek.

Szabó Csaba és Nagy Mihály Zoltán ekkor beszélt először arról, hogy szeretnének Márton Áron püspök történetével alaposabban foglalkozni. A közös téma azóta szakmai barátsággá formálta kapcsolatukat, erre tekintett vissza köszöntőjében a főigazgató kiemelve, a hitvalló erdélyi püspökről készült lehallgatási jegyzőkönyveket tartalmazó kötet hosszú évek munkájának gyümölcse.

A kötetet Gárdonyi Máté egyháztörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezetője és Bánkuti Gábor, a Pécsi Tudományegyetem docense mutatta be.

Gárdonyi Máté elmondta, kíváncsisággal vegyes aggodalommal vette először kezébe a könyvet. Aggodalmának oka a forrás típusa volt, mivel ez természeténél fogva torzít; titkolt bűnöket és emberi gyengeségeket fürkész, melyekkel könnyen zsarolhatóvá válhat a megfigyelt személyt. Megváltoztathatja-e ez az érintett személyről kialakult korábbi képet? – tette föl a kérdést az egyháztörténész. Márton Áron esetében erről nem beszélhetünk, hiszen ez az anyag éppen az integritásának megőrzésére törekvő püspök mellett tanúskodik, s emiatt új vonásokkal gazdagítja a Márton Áronról kialakult képet.

Gárdonyi Máté ezt követően a könyv két bevezető tanulmányát ismertette. Nagy Mihály Zoltán tanulmánya nem pusztán Márton Áron életrajza; részletesen bemutatja, hol szerezte tapasztalatait a későbbi püspök. A tanulmány kitér Márton Áron papi hivatásának alakulására, az erdélyi katolicizmus helyzetére, valamint bemutatja a román kommunista egyházpolitika jellegzetességeit. A társszerző, Denisa Bodeanu tanulmányában kifejti, a jegyzőkönyvek Márton Áron számos arcát ismertetik meg az olvasóval, köztük az állam képviselőivel udvarias hangnemben tárgyaló, de elveiből nem engedő püspököt, az erdélyi magyarság szószólóját és a papnövendékekkel atyaként bánó lelkipásztort. A jegyzőkönyvek azt is alátámasztják, Márton Áron döntései imádságból fakadtak.  

Bánkuti Gábor méltatásában elsőként magáról a 80 ezer oldalt kitevő forrásanyagról beszélt. A (Le)hallgatásra ítélve című kötöt éppen e nagy terjedelem miatt ölel fel csupán egy hároméves időszakot – folytatását tervezik. Minden lehallgatott beszélgetés külön szituáció, amit dekódolni kell, emellett aprólékos forráskritikával szükséges olvasni őket. A jegyzőkönyvek megerősítik, hogy Márton Áron nagy hivatástudattal élte meg egyházi szerepét és a Szentszékhez való hűségét, hiszen a korszakban ő volt Románia egyetlen életben maradt legitim püspöke. A hitvalló főpásztor kerülte a játszmákat, a konspirációt, ahogyan maga fogalmazott, „nem lépett be az ingoványosba”, hiszen tudta, onnan sosem lehet győztesként kijönni.

„Márton Áron elvi, dogmatikus alapon nem vette fel azt a tárgyalási struktúrát, amit felkínáltak neki, és sosem konspirált. Következetes volt, ezért nem találtak rajta fogást. Ez tette őt egyedivé” – hangsúlyozta a történész. Hozzátette, Márton Áron jól ismerte a történelmet, a múltból szerzett tapasztalatok tették alkalmassá arra, hogy a jelenben eligazodjon.

Bánkuti Gábor úgy fogalmazott, a szürrealizmus határát súrolja az a kötetben szereplő beszélgetés, melyet Márton Áron a román állami egyházügyi hivatal egyik alkalmazottjával folytatott: a találkozó végén püspök „megimádkoztatta” diktatúra képviselőjét.

A könyvbemutató végén Nagy Mihály Zoltán ismertette a könyv keletkezésének körülményeit és a szerkesztők munkamódszereit. A történészek legtöbbször maguk adják a szavakat egy adott történelmi személy szájába személyes iratok, naplók és hasonló források segítségével, és ezeknek a forrásoknak fontos jellemzője az önreflexió. A lehallgatási jegyzőkönyveknél azonban a szereplő közvetlenül „beszél”, önreflexió nélkül, mivel azonnal kell döntést hoznia egy szituációban. A szerző szerint éppen ez teszi izgalmassá ezt a fajta forrástípust, hiszen általa sokszínű élethelyzetekbe láthatunk bele. Jelen esetben nemcsak az derül ki, mi történt az egyházzal, mint intézményrendszerrel, hanem az is, mit élt át az egyház, mint hívek közössége. „Szinte minden helyzetben előlépett Márton Áronból a pap, a sacerdos” – hangsúlyozta előadása végén Nagy Mihály Zoltán történész.

Fotó: Lambert Attila

Benke Zsuzsa/Magyar Kurír