Dalok, frissen faragva – A Makám és Szabó Balázs Bandája új lemezéről

Noha bizonyára mindkettőt gondos stúdiómunka előzte meg, mégis pontosan ezt, a kendőzetlen igazmondás igényét érzem a Makám és Szabó Balázs Bandája legfrissebb, tavaly decemberben megjelent albumát hallgatva. S még mást, többet is: a mindent elsöprő spontaneitás felszabadító élményét.

El nem tudom képzelni, honnan nyerheti nem lankadó kreatív energiáit Krulik Zoltán, a lassan öt évtizede működő Makám szíve-lelke. Ha jól számolom, mostanság egyszerre három párhuzamos csapatformációt futtat, s új, Borostyánének című lemezével mutatkozik be a negyedik. Az ismertető szerint kortárs versek covid-érában született megzenésítéseit hallhatjuk a korongon, s a beköszönő A titok (Falcsik Mari költő verse) egyből a mélybe ránt tonnás súlyú szövegével. A zene becsapós: könnyed-szomorkás keringőként indul a kíséret, Okos Viola énekes-hegedűs hangja azonban váratlan, új rendbe szervezi a komplikált metrumú sorokat – mindezt két és fél percben. Ez a célratörő takarékosság az album további tizenegy szerzeményét ugyanígy jellemzi, kéz a kézben járva a csendben megbújó, felfedezésre váró zsenialitással. A szinte végig egységes hangnemben megszólaló, amolyan „makámosan”, számos dór és mixolíd dallamot használó zene tudálékos szöveg-erőszakolás helyett alárendeli magát a verseknek, ugyanakkor bizonyos (szükséges) pontokon kiemel és hangsúlyoz. Okos Viola hegedűjátéka csillogóan színes (Nyár, Noktürn, Esti dal), Krulik pedig ritkán szólal meg, ám akkor drámai erővel csatlakozik hangja a hajlékony női énekhez. Gitárjátéka a már megszokott-megszeretett ízeket hozza, a hangszerelés pedig jólesően szellős, szinte szikár.

A szerző-zenekarvezető saját bevallása szerint hasonló megközelítéssel készült a hat év után megjelent új stúdióalbum, a Keringés. Szabó Balázsról eddigi életműve alapján kijelenthetjük, hogy erősen lírai alkat, ehhez képest a friss lemez első három száma szokatlanul kísérletezőre sikerült. A Bálnadal közepén koszos punk-rock robban, a Fényketrec laza funk-poppal kacérkodik, a Farkasom rejtélyes szövegéhez pedig lassan baktató, gunyoros dallamok társulnak. A korábbi albumoknál megszokott hangütés az Örökléttel érkezik meg a Keringésre, s ezúttal nem marad el Szabó Balázs jellegzetes hegedűjátéka sem. A Hadd legyek balkáni fúvószenéje fergeteges, a Tájkép italowestern hangulatot ötvöz jazzel, a Van mintha szilaj etnodiszkó akarna lenni, a Majd felhőtlen idilljét vonóskar és csellószóló fényesíti. Általánosságban is jellemző az albumra, hogy sehol egy komótos felvezető vagy hosszabb hangszeres betét, és ez a meglepően direkt muzsikálás kifejezetten jól áll a továbbra is folyamszerűen áradó, mélyen vallomásos, ám ezúttal talán kissé indulatosabb szövegeknek. A keretezés pedig tökéletes: kezdésként Tóth Krisztina, finálé gyanánt pedig Grecsó Krisztián verse (Végszavak) varázsol el. Mindkettő megragad, átformál és útra bocsát.

A dal, bárhogy csűrjük-csavarjuk, végső soron mégiscsak spontán műfaj. Lendülete, húzása kell hogy legyen, különben eldobható kacat marad. Napjaink zenei túltermelésében egyre nehezebb elválasztani az értékest az értéktelentől, Krulik Zoltán és Szabó Balázs dalköltészete azonban igazi kuriózum. Kézzel faragott, szívvel-lélekkel formált művészet a legnemesebb fajtából.

Makám: Borostyánének, Fonó, 33 perc, 2024; 
Szabó Balázs Bandája: Keringés, SZBB Production, 42 perc, 2024.

Szerző: Paksa Balázs 

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. március 2-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.