Egy érthető történet – A Stu atya című filmről

Kultúra – 2022. október 24., hétfő | 10:35

Igencsak ellentmondásos viszonyban áll Hollywood a vallással. Bár több bibliai és keresztény témájú filmet is készítettek már az amerikai álomgyárban – gondoljunk akár a Ben Hur, a Noé, az Exodus, A fegyvertelen katona vagy a Némaság című alkotásokra –, a kereszténység ritkán tűnik fel olyan pozitív beállításban, mint az Igazából mennyország című filmben.

A Katolikus Egyházat szeretik sötét bűnszervezetként bemutatni, a papokat pedig szinte minden esetben álszent figuraként jelenítik meg. Nem csoda, hogy a hollywoodi sztárok között kevesen vállalják fel keresztény – horribile dictu katolikus – hitüket, már amennyiben van nekik ilyen. Éppen ezért volt meglepő, hogy 2022 húsvétján egy olyan, kifejezetten katolikus témájú film került az amerikai mozikba, amely mögött egy jól ismert filmsztár állt.

Mark Wahlberg katolikus nagycsaládba született, ennek ellenére zűrös fiatalkora volt. Kábítószerezett, többször is összeütközésbe került a törvénnyel, börtönben is ült. A változás nem egyik pillanatról a másikra következett be az életében. Beinduló filmes karrierje közben fordult tudatosan Isten, közelebbről a katolikus kereszténység felé. A népszerű és sokat foglalkoztatott színész a napját – még a forgatások idején is – szentmisével, vagy ha erre nincs mód, egy templomban elmondott imádsággal kezdi. „Szeretném Istent szolgálni, szeretnék jó ember lenni, szeretném jóvátenni az elkövetett hibákat és azt a sok fájdalmat, amit másoknak okoztam. Ezért imádkozom, és ezt mindenkinek ajánlom” – nyilatkozta egyszer Mark Wahlberg. A színész-producer a 2014-ben elhunyt Stuart Long atya életét már régóta szerette volna megfilmesíteni. Idén be is mutatták a Rosalind Ross által rendezett Stu atya című alkotást. A film címszereplője, producere és nagyrészt finanszírozója is Mark Wahlberg volt.

Stu atya élete hasonlít a hollywoodi színész sorsára. Sokáig Stuart Long sem találta a helyét az életben. Bokszolóként ért el sikereket, ám 1992-ben súlyos motorbalesetet szenvedett. Felgyógyulása után megkeresztelkedett, elsősorban azért, hogy elvehesse katolikus barátnőjét. A baleset azonban a lelkére is hatással volt: először egy katolikus iskolában kezdett tanítani, majd a ferencesekhez került, filozófiát is tanult, végül kérte felvételét a szemináriumba. Járási nehézségei itt jelentkeztek először, kiderült, hogy egy ritka izombetegségben szenved. Gyógyulást remélve kétszer is elzarándokolt Lourdes-ba, az első útja után csalódott volt és keserű, ám a második alkalommal végre békére lelt. George Leo Thomas püspök a betegsége ellenére felszentelte, de 2010-ben – mivel már nem tudta ellátni a feladatait – egy ápolási intézménybe került. Egészen a 2014-ben bekövetkezett haláláig jártak hozzá a hívek.

A filmbéli Stuartnak egy fertőzés miatt kell felhagynia a bokszolással. Hollywoodba megy, hogy színész legyen, ám végül csak egy hentespultig jut. Eladóként dolgozik, s közben várja a nagy pillanatot, amikor végre összefuthat egy filmessel. A sztárok azonban valószínűleg mind vegetáriánusok, mert senkivel nem találkozik. Azaz mégis, feltűnik egy lány, Carmen (Teresa Ruiz), aki nagyon megtetszik neki. Annyira, hogy még a katolikus misére is elmegy, csak azért, hogy közelebbről is megismerhesse. Stuarttól a hit fényévnyi távolságra van, bunkó és műveletlen: „Isten nem szakít rám időt, én sem szakítok rá” – fogalmazza meg életfilozófiáját. Hollywood végül nem fogadja magába, csak egy ostoba reklámszerepet kap.

Egy nap Stuart éppen egy kocsmában iszogat, amikor egy titokzatos idegen szól hozzá: „Egy hosszú, göröngyös úton száguldasz, és nem ég a lámpád. Meg kell tanulnod a fényben járni… Csak a legádázabb harcokat érdemes megvívni – folytatja –, semmi sem jár ingyen, csak a lehetőség.” Végül így búcsúzik: „Ma ne ülj volán mögé.” Az ittas Stuart mégis felpattan a motorjára, és elszáguld. Alighogy elindul, súlyos balesetet szenved. Kómába esik, az orvosok le is mondanak az életéről, ám ő csodák csodájára magához tér, és felgyógyul.

A filmben hemzsegnek a nyelvi poénok, Stuart azonban igencsak szabad szájú, még gyónás közben sem bírja ki káromkodás nélkül. Ahogyan azt Wahlberg egy interjúban megfogalmazta, azt szerette volna érzékeltetni ezzel, hogy mekkora a különbség a film elején látott Stuart és a lelkivezető Stu atya között. A filmben Stuart elsősorban anyjához (Jacki Weaver) kötődik, apjával (Mel Gibson) finoman szólva sem találják a közös hangot. A családban – ahogyan a valódi Stu atya életében is – komoly traumát okozott öccse korai halála. Stuart azóta nem találja a helyét a világban, úgy érzi, valamiképp felelős a történtekért, sőt igazából neki kellett volna meghalnia.

„Az ember csak magára számíthat” – mondja apja az egyik jelenetben. Stuart is ezt vallja, ám Carmen, az Egyház révén megismert emberek és a papok – akik elképesztő türelemmel hallgatják a faragatlan Stuartot – lassan átformálják a lelkét. A baleset után lesz teljes ez a fordulat: Stuart ráébred, mások már azelőtt bíztak benne, hogy ő bízott volna bennük. Van értelme annak, hogy ő él, míg az öccse már nem? Talán ő is ér valamit? – teszi fel a kérdést. „Nem minden történet lesz érthető, de mindennek van célja” – mondja Carmen. Stuartban végül megfogalmazódik a gondolat: „Ha Isten megbocsátott, én is megbocsáthatok másoknak.” Rájön, hogy „nem kell egyfolytában harcolnia, mert valaki védi és szereti”.

Ez a film tekinthető akár tanúságtételnek is. Mark Wahlberg idejét és pénzét egy olyan vállalkozásba fektette, amely elsőre egyáltalán nem kecsegtetett haszonnal, ám ő úgy érezte, fontosabb ennél a cél, az üzenet átadása. A Stu atya története egyszerű. Már csak meg kell érteni.

Szerző: Baranyai Béla

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. október 16-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria