Életre keltek a templomaink

2019. január 12., szombat | 18:00

Felkerestük meseíró pályázatunk nyerteseit, hogy megtudjuk, mi inspirálta őket műveik születése közben.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Tavaly meseíró pályázatot hirdettünk: arra kértük a gyerekeket, hogy Berg Judit  A holló gyűrűje című meseregénye nyomán keltsék életre a templomukat. Számos mese érkezett a felhívásunkra, és sokan jeleztek vissza, gyerekek és szülők, hogy milyen nagy élményt jelentett számukra felfedezni templomuk rejtett zugait, festményeit, szobrait, faragásait. A tanárok, a hitoktatók vagy az internet segítségével közel kerültek a gyerekekhez a templomokban ábrázolt szentek, akik jellemző tulajdonságaik alapján kaptak szerepet a pályázók elbeszéléseiben. És kiderült, nem is tudjuk, milyen sok állat lakik Isten házában! A gyerekek persze azonnal felfedezték őket, írásaikban tetten érhető volt vonzódásuk az állatokhoz, és sugárzott a mesékből az öröm, hogy fantáziájuk révén életet lehelhetnek a mozdulatlanságba dermedt figurákba.

Szebbnél szebb mesék érkeztek hozzánk az ország minden tájáról, és aminek külön örültünk, a határainkon túlról is. A pályázatra beküldött legszebb meséket közzé tettük a Magyar Kuríron. Ezek közül választotta ki a zsűri a három nyertes művet, valamint egy különdíjast. A meséket Mihályi Anikó, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium magyartanára és Borsodi Henrietta, a Magyar Kurír szerkesztője értékelte, a nyertesekről Berg Judit meseíró döntött. A nyertes pályaműveket az Új Ember hasábjain is bemutattuk.

Berg Judit meséje valóban ihlető erejűnek bizonyult, kiindulópontként szolgált a kis meseírók számára. Ahogyan többen is elmondták, nagyon megszerették a szereplőket. A holló gyűrűje ihlette mesékben állatok és bibliai alakok, illetve szentek keltek életre, olykor növények, tárgyak is. A jó és a rossz, a világosság és a sötétség harcában a gyerekek segítették győzelemre a jó oldal hőseit. Az egyik történetben például egy angyalgyerek a főhős, aki legyőzte a kígyót, és kiérdemelte a szárnyakat. Egy másik mesében a Szentlélek-galamb kelt életre, és nem találta a helyét az oktalan városi galambok között. Sok-sok jó cselekedet szerepelt az elbeszélésekben: három árva kislánynak az angyalok egy éjjel kiscicákat vittek ajándékba; a pozsony-óvárosi ferences templomban pedig a Mária-szobrok keltek életre, hogy segítsenek egy szegény családnak – a jó cél érdekében a felújításra szánt perselypénzből vettek kölcsön.

Ökumenikus mese is született: Miskolcon megelevenedett állatok és növények fogtak össze, hogy a református templomba tévedt kis keresztet hazavigyék otthonába, a katolikus templomba. Nyíracsádon maga a kezdeményezés vált ökumenikussá: a római katolikus, a görögkatolikus és a református templom alakjait is életre keltették a meseíró gyerekek. Megelevenedett angyalok segítették hőseinket, hogy megtalálják az ellopott figurákat. „A szereteted keltett életre: nevet kaptam tőled, beszélgettél velem, és gyakran meglátogattál” – magyarázta el a csodát kis barátnőjének az egyik megelevenedett angyalábrázolás.

Az állatok sem maradhattak ki a történetekből: az egyik mesében egy gyanakvó kisegér bűnténynek vélte a templomi ikon eltűnését, amelyet valójában restaurálásra vittek el. A soproni orsolyita templomról is több mese született. Közülük a kedvencemben a meseíró segítségével Szent Orsolya ellopott nyilát kereste meg a templom egere, Máté, aki nevét az evangélistáról kapta. A kölni Szent Apostolok-templom állatai szomjasak voltak, ám a meseíró megitatta őket a szenteltvíztartóból olyan vízzel, amitől soha többé nem szomjaznak meg. Kopasz Linda, óvodás különdíjasunk az édesanyjának mondta tollba a meséjét, amelyben Orchidea, az egér, Gombóc, a nyuszi és Anita, a patkány felderítették a templomot, új állatbarátokra tettek szert, majd együtt reggeliztek Zoli atyával.

Igazi kalandos történeteket is olvashattunk: a szegedi Fogadalmi templom körül valóságos csata bontakozott ki, amelyben sárkányok, emberek és állatok komoly ütközetben győzték le a pásztorbot megszerzésére készülő boszorkányokat. Az aszódi Szentháromság-templom plébánosát a mesében gyorshajtásért akarták megbüntetni, s végül senki nem értette az esetet, mert a rendőrségi fotón egy sárga angyal vezette az autót az éjszakai forgalomban, a freskón pedig reggel még ott volt az angyal kezében az autó indítókulcsa. Másutt a templomhoz fűződő legendák elevenedtek meg: a szombathely-szentkirályi Szent István király-plébánián különös dolog történt, az idős sekrestyés néni elbeszélése nyomán hőseink megtalálták a rég elveszett ereklyét.

Kíváncsiak voltunk a meseíró gyerekekre, ezért a három nyertes pályázat írójához személyesen vittük el ajándékukat.

Az első helyezett, Juhász Adél Mária, a várpalotai Bán Aladár Általános Iskola hatodik osztályos tanulója A palotai pelikán című meséjében a várpalotai Nagyboldogasszony-templom ábrázolásait keltette életre. Magyartanára, Czirákyné Kiss Edit ösztönözte a pályázat megírására. Mint kiderült, Adél nem szokott mesét írni, inkább rajzpályázatokon vesz részt, zongorázik, sportol, sulirádiózik. Elmondta, mennyire tetszett neki, hogy szabad kezet kapott a történethez, és bejárhatta, kifürkészhette a templomot: felkutatta az állatokat, végignézte az egész templomteret, a lengyel oltárt, a gyóntatófülkéket is, így választotta ki kedvenc figuráját, a pelikánt, aki a mesében az ő segítségével menekül meg az életre kelt kígyó, a gonosz elől. „Adél vagyok, de a második keresztnevem Mária! Úgy, ahogyan a Szűzanya, én is harcolok a gonosz ellen, nem engedem, hogy elpusztítsd a kis pelikánt! A sarkammal taposlak szét, ha nem tágítasz!” – állt bátran a kígyó elé.

A második helyezettel, a debreceni Cseh Milánnal a Bolyai Anyanyelvi Csapatverseny országos döntőjén találkoztunk Budapesten, ahol négyfős csapatával a nyolcadik helyen végzett. A vidám, fantáziadús fiút jól jellemzi a csapatát bemutató versike róla szóló sora: „A kedvet Milu adja, de ő is visszakapja.” Megtudtuk, hogy a Janikovszky Éva meseíró pályázaton is különdíjat nyert, és másodikos kora óta ír meséket tanítója, Fülöpné Megyesi Gabriella és anyukája buzdítására. Igazán inspiráló közegben tanul: a tanító néni ösztönzésére rajzórán az osztály képregényt rajzolt a meséjéből. A „Keltsd életre a templomodat!” pályázat hírére elment, hogy körbejárja a Szent Anna-székesegyházat, ahol korábban csak óvodáskorában járt. A torinói lepel történetét ismerte, de azt nem tudta, hogy egy másolata ott van a debreceni templomban. Ez adta végül az ötletet a történethez: a leplet tolvajok elrabolják, de a megelevenedett állatok visszaszerzik. Mesét írni izgalmas dolog, jó érzéssel tölti el, mondja Milán, ám csakhamar az is kiderül, hogy írni valójában nem szeret, inkább gondolatban kitalálja a történeteket, és anyukájának mondja tollba. Berg Judit könyvei nagyon közel állnak a szívéhez, most éppen a Ruminit olvassa. Az Egy ropi naplója is nagy kedvence, és a klasszikusokat is szereti: A Pál utcai fiúk, a Kincskereső kisködmön, az Egri csillagok is kedvelt olvasmányai voltak.

Bérci Dorkát Kapuváron látogattuk meg, a Páli Szent Vince Katolikus Általános Iskolában. A soproni könyvtár átvette a hirdetésünket, ő pedig ezt látva segítséget kért Némethné Tóth Katalin hitoktatótól, a magyartanárától, aki egyúttal az iskola igazgatóhelyettese is. Végignézték a templomi szobrokat, Kati néni mesélt róluk, lefényképezték őket. Dorka Boldogság című meséjében a szentek mellé került egy állat, a pókocska is. Olyan állatot szeretett volna főhőséül, ami valóban előfordulhat a templomban. Gyakorlott mese- és novellaíróként több pályázaton részt vett már, és díjakat is nyert. A meseírás örömet okoz neki és megnyugtatja, ez a hobbija. Emellett pedig sok mindent szeret csinálni, jól tanul és aktívan, versenyszerűen sportol. Az állatos regényeket szereti a leginkább, különösen Fekete István könyveit, de bármiről szívesen olvas és ír. Súgott is nekünk: elárulta, hogy örömmel írna például magyar szentekről. Adél szívesen kutatná fel a várossal kapcsolatos történeteket, Milán pedig állatokról, tündérekről mesélne. Törhetjük a fejünket a témán, ha újabb pályázatot hirdetünk egyszer.

Fotó: Lambert Attila

Thullner Zsuzsanna

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2019. január 6-i számában jelent meg.

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Kultúra
Vezető híreink – olvasta már?
-miert-csak-szakallas-embereket-latni-templomi-kepeken-derus-egyuttlet2-gyori-szeretetnapon
„Miért csak szakállas embereket látni a templomi képeken?” – Derűs együttlét a győri Szeretetnapon

Május 25-én ismét szeretetnapot rendeztek Győrben, amelynek minden bevétele Böjte Csaba Szent Ferenc Alapítványát illeti. Nagyszalontai sportközpontra gyűjtenek.

2019. május 26., vasárnap
a-keresztenyseg-hetkoznapokban-dol-el-interju-szilvasy-laszlo-uj-piarista-tartomanyfonokkel
A kereszténység a hétköznapokban dől el – Interjú Szilvásy László új piarista tartományfőnökkel

A Piarista Rend Magyar Tartományának káptalanja Szilvásy Lászlót, a tartomány ökonómusát választotta tartományfőnökké márciusban. Hogyan tölti be hivatását az egyén, a szerzetesközösség, az iskola életében? Sok egyéb mellett ezekről a kérdésekről beszélgettünk a provinciálissal.

2019. május 26., vasárnap
Útravaló – 2019. május 26., húsvét 6. vasárnapja

Útravaló – 2019. május 26., húsvét 6. vasárnapja

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Májusban Seregély István nyugalmazott egri érsek útravalóit olvashatják.

Korábbiak »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle